A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-14 / 15. szám

A nyitroiok állásfoglalásé Március 26-án gyűlésezett a Csemadok Nyitrai Járási Bi­zottsága, hogy megvitassa a CSKP KB ás az SZLKP KB tör­ténelmi jelentőségű határozatait. Leszögezték, hogy a párt decemberi és januári ülésének határozataival és az azok következtében beállt változások­kal teljes egészében egyetértenek. A gyűlés legértékesebb és legérdekesebb szakasza termé­szetesen a vita, a hozzászúlások folyamán alakult ki, mely zömében a választások időpontja és a magyar nemzetiségi kérdés megoldása körül forgott. A választásokkal kapcsolatban általános aggodalom nyil­vánult meg a veszély fölött, hogy a választások képviselő­­listáin nem nagyon akarnak változtatni, a választásokat ugyanazok a személyek szervezik, akik négy évvel előbb is szervezték. A járási pártbizottságok választása nem demokratikus szellemben ment végbe, tehát aligha lehet tőlük demokra­tikus választások rendezését várni. A képviseletben részt vevő magyarok arányszámával kap­csolatban — jegyezte meg Kiss elvtárs — az a helyzet, hogy több olyan jelölt és pillanatnyilag is funkcióban levő képviselő akad, akiket a magyarság megfelelő képviseleti arányszámában tüntetnek fel, holott ezek csak beszélnek magyarul, vagy esetleg a nevük magyar hangzású, egyéb­ként sok közük nincs a magyar nemzetiségi érdekek kép­viseletéhez. A kívánság tehát az, hogy a tömeg válasszon, a CSEr MADOK pedig minden posztra két-három embert javasoljon. Kardos István indítványa, amelyben a lakosság nemzeti­ségi struktúrájának megfelelő r é s z a r á n y o szavazást ajánl, osztatlan egyetértésre talált, valamint azt a javaslatot is egyöntetűen helyeselték, amely a jelölő bizottság teljes átszervezését és a törvénysértéses választások hatálytala­nítását szorgalmazza. Teleki elvtárs egy első pillanatra bizarrnak tűnő, de na­gyon érdekes és szerintem megfontolásra méltó javaslatot tett a CSEMADOK KB határozatának széles körű nyilvános­ságra hozatalával kapcsolatban. A valóság sajnos az, hogy ezt a határozatot a szlovák sajtó talán egy kivétellel eddig teljesen figyelmen kívül hagyta és szlovák polgártársain­kat egyáltalán nem informálta róla. Teleki javaslata szerint ezért hasznos lenne, ha az Oj Szó emelt példányszámban az első oldalon szlovák nyelven leközölné a határozat tel jes szövegét szlovák polgártársaink tájékoztatásának érde­kében. A gyűlés az esti órákban ért véget és a kijelölt bizottság összeült az ott hozott rezolúció kidolgozására. A végleges megszövegezés nincs birtokomban, de tudom, hogy magában foglalja a reszlovakizáció, a kitelepítés és a deportálások hatálytalanítását, az erre vonatkozó régebbi párthatároza tok legteljesebb nyilvánosságra hozását, a magyar lakosság teljes rehabilitálását. Foglalkozik a magyar iskolák továbbfejlesztésével a két nyelvűség gyakorlati érvényesítésével és általában azokkal a problémákkal, amelyeket a CSEMADOK KB határozata és a Szlovák írószövetség Magyar Szekciója vezetőségének határozata is magában foglalt. A feltett kérdésekre a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára Varga János elvtárs a Párt akcióprogramjának szellemében nyílt, őszinte feleleteket adott, amelyek meg erősítették a Csemadok pezsdülő tevékenységi kedvét és pozitív állásfoglalását az új demokratizációs folyamaton belüli problémák megoldását illetően. ORD0DY KATALIN 17. iffSSpTNil Elhalad a híd alatt, a keresztárba ér — min­dég szem rámered. A zúgó ár széthasad, a mélyen úszó fa jófor­mán meg sem billen — az ifjú mintha padlón állna. — Látjátok, látjátok? Ez bizony tudja, hogy milyen paripa hátán lehet a hullámokon lo­­vagolnil A fatörzs továbbsiet, a karcsú termet balra hajlik, a csáklya a levegőben himbálózik. — Hát nem is akarja kikerülni a követ?! Az ifjú alakja megfeszül, csáklyája mozdulat­lanná merevedik, égő szeme a víz alatti szikla örvényére szegeződik, térde lassan meghajlik. A fa beleütközik a sziklába, az ifjú hirte­len a levegőbe ugrik. A nehéz fa visszapattan és az ifjú — mintha csak padló volna — a há­tára szökken és áll nyugodtan. — Jól van, jól van! Valóságos komédiás! So­ha ilyet! Megint előre. Három gyors, erőteljes csáklya­­lökés — a fatörzs súrlódás nélkül hagyja el azt a követ, amelynél a kékinges csatát vesztett. — Ez aztán a legény! Most már megnyeri a versenyt! — Ez az általános vélemény kezd kialakulni a hídon. A rohanás gyorsul, a szép alak himbálódzik. Oldallökés — mintha rugókon táncolna. Majd a felső test megmerevedik, a csáklya nem mozdul, a két térd meghajlik mélyen — a hídon mindenki előredugja a fejét. Nagy rázkódás — elhallatszik egészen a hí­­_ dig, még magasabb ugrás, mint az előbb. Fu- 13 tólépés előre... már megtalálta az egyensú­lyát. Tánclépés vissza — a fa megint hasítja a hullámokat. — Ezt érdemes nézni! Soha ilyen táncroes­­tert. — Csak a Málli-szikla! Lássuk, hogy bír meg vele! A Málli-szikla ott áll őrt, ahol a zuhatag egyet fordulni készül. A fatörzs ferdén nekimegy a simára kopott sziklafalnak. Az ifjú kissé jobbra dűl — egy ugrás jobbra, egyenesen a hullámok közé. A fa­törzs visszapattan a szikláról, az ifjú ráugrik és tovább siklik — a fa remegő csúcsa bele­karcolja búcsúüdvözletét a szikla mellébe. — Ördög ez, nem ember! íme, leereszkedett a Kohiszeván! — A hídon éljenezni kezdenek. Az ifjú a középső szakaszhoz ér. A sellő ka­nyarodik, közeledik az ákeánlinnai farakás. — Most jön az utolsó! — De a legrosszabb! Néhány kis lépés vissza — a fa egyenesen nekiront a rakásnak. A fatörzs megrázkódik — az ifjú a levegőbe ugrik, rohan a fatörzs vé­gére ... csak ott nyeri vissza egyensúlyát. A fatörzs visszapattan, a szédítő ütéstől egész hosszában megremeg, a csatorna felé sodródik. Az őrök tágra nyílt szemmel, mozdulatla­nul állnak. Egyik kiabálni kezd, a másik fejé­hez kap és kiabálni kezd ő is. Megdöbben az öreg híd. — Úristen! Most már nem tud kiugrani a farakásra. Némelyek kiabálnak és előrerohan­nak, mások kővé meredten állnak a helyükön — akik a partokon helyezkedtek el, futni kezde­nek lefelé. Az ifjú még egyszer az ákeánlinnai farakás­ra pillant. A csáklya meglendül, egy határozott fordulat, az ifjú a csúcs felé rohan és a fa­törzset a másik part felé irányítja. — A szemközti rakásra igyekszik! — Nem jut el oda, s ott még őrök sincsenek! — Jaj, jaj! Belesodródik az Éva-örvénybe! Kettős küzdelem. A fatörzs csúcsát az ifjú a part felé kényszeríti, végét a sziklacsatorna árja sodorja lefelé s elnyeléssel fenyegeti. Néhány heves csáklyalökés, néhány rugalmas futólépés — az ifjú magasra emelt csáklyával a levegőbe szökken. A farakás felé röpül, a csáklya erős psattanással beleütődik valamibe — azután a hídon már nem látnak semmit, el­tűnik minden a farakás mögött. Rohanás le... kiáltozás ... Egy kis idő múlva az ákeánlinnai farakás őrei eszeveszetten lengetni kezdik kalapjukat és üvöltésszerű kiáltás száll felfelé. Mi az? Né­melyek megállnak, mások még gyorsabban sza­ladnak. Akkor a szemközti farakáson hirtelen meg­jelenik az ifjú és ujjongó örömmel lengeti ka­lapját a híd felé. Megáll mindenki, mintha földhöz szegezték volna. Kalapok lebegnek, kendők lobognak és harsány örömkiáltás szár­nyal végig a partokon. Olavi fürge léptekkel, de halotthalvány arc­cal száll partra. Az első, akit meglát, egy sá­padt, megindultságtól remegő leány. Ott áll egyedül a malom mellett — a többiek még messze vannak. Az ifjú megáll — menjen-e egyenesen tovább, vagy forduljon másik irányba? A leány lesüti a szemét. Az ifjú közeledik. A leány ránéz mély, me­leg pillantással és azután megint lesüti a szemét — arcán piros rózsák égnek. Az ifjú szeme mosolyog és boldogan emeli meg kalapját. Azután elnyeli őt az ujjongó tömeg örömki­áltása. — Kohiszeva hőse! Éljen! Éljen! A faúszta­­tók királya! — A felizgatott tömeg körülfogta Olavit. — No, téged igazán sárkánytejjel tápláltak, azzal bizony! — mondja Vántti és nagyot csap Olavi vállára. Csizmástul, szivarostul megtes­tesült örömkiáltás az egész ember. — És nevet is kaptál — teszi hozzá Falkki. — Most már nem vagy csak Olavi... — «hó! A zuhatag hősének kereszteltünk el — tet­szik-e? — No, hisz megjárja, írjátok csak be az anya­­könyvbe — nevet az ifjú. És most menjünk a malomba kávét inni! — szól megint Falkki. — Megérdemled az ünnep­lést! Mikor Olavi este a szállására tért, Mojszio házának egyik ablakában egy nyugtalan leány várakozott. — Folytatjuk —

Next

/
Oldalképek
Tartalom