A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-14 / 15. szám
A nyitroiok állásfoglalásé Március 26-án gyűlésezett a Csemadok Nyitrai Járási Bizottsága, hogy megvitassa a CSKP KB ás az SZLKP KB történelmi jelentőségű határozatait. Leszögezték, hogy a párt decemberi és januári ülésének határozataival és az azok következtében beállt változásokkal teljes egészében egyetértenek. A gyűlés legértékesebb és legérdekesebb szakasza természetesen a vita, a hozzászúlások folyamán alakult ki, mely zömében a választások időpontja és a magyar nemzetiségi kérdés megoldása körül forgott. A választásokkal kapcsolatban általános aggodalom nyilvánult meg a veszély fölött, hogy a választások képviselőlistáin nem nagyon akarnak változtatni, a választásokat ugyanazok a személyek szervezik, akik négy évvel előbb is szervezték. A járási pártbizottságok választása nem demokratikus szellemben ment végbe, tehát aligha lehet tőlük demokratikus választások rendezését várni. A képviseletben részt vevő magyarok arányszámával kapcsolatban — jegyezte meg Kiss elvtárs — az a helyzet, hogy több olyan jelölt és pillanatnyilag is funkcióban levő képviselő akad, akiket a magyarság megfelelő képviseleti arányszámában tüntetnek fel, holott ezek csak beszélnek magyarul, vagy esetleg a nevük magyar hangzású, egyébként sok közük nincs a magyar nemzetiségi érdekek képviseletéhez. A kívánság tehát az, hogy a tömeg válasszon, a CSEr MADOK pedig minden posztra két-három embert javasoljon. Kardos István indítványa, amelyben a lakosság nemzetiségi struktúrájának megfelelő r é s z a r á n y o szavazást ajánl, osztatlan egyetértésre talált, valamint azt a javaslatot is egyöntetűen helyeselték, amely a jelölő bizottság teljes átszervezését és a törvénysértéses választások hatálytalanítását szorgalmazza. Teleki elvtárs egy első pillanatra bizarrnak tűnő, de nagyon érdekes és szerintem megfontolásra méltó javaslatot tett a CSEMADOK KB határozatának széles körű nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. A valóság sajnos az, hogy ezt a határozatot a szlovák sajtó talán egy kivétellel eddig teljesen figyelmen kívül hagyta és szlovák polgártársainkat egyáltalán nem informálta róla. Teleki javaslata szerint ezért hasznos lenne, ha az Oj Szó emelt példányszámban az első oldalon szlovák nyelven leközölné a határozat tel jes szövegét szlovák polgártársaink tájékoztatásának érdekében. A gyűlés az esti órákban ért véget és a kijelölt bizottság összeült az ott hozott rezolúció kidolgozására. A végleges megszövegezés nincs birtokomban, de tudom, hogy magában foglalja a reszlovakizáció, a kitelepítés és a deportálások hatálytalanítását, az erre vonatkozó régebbi párthatároza tok legteljesebb nyilvánosságra hozását, a magyar lakosság teljes rehabilitálását. Foglalkozik a magyar iskolák továbbfejlesztésével a két nyelvűség gyakorlati érvényesítésével és általában azokkal a problémákkal, amelyeket a CSEMADOK KB határozata és a Szlovák írószövetség Magyar Szekciója vezetőségének határozata is magában foglalt. A feltett kérdésekre a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára Varga János elvtárs a Párt akcióprogramjának szellemében nyílt, őszinte feleleteket adott, amelyek meg erősítették a Csemadok pezsdülő tevékenységi kedvét és pozitív állásfoglalását az új demokratizációs folyamaton belüli problémák megoldását illetően. ORD0DY KATALIN 17. iffSSpTNil Elhalad a híd alatt, a keresztárba ér — mindég szem rámered. A zúgó ár széthasad, a mélyen úszó fa jóformán meg sem billen — az ifjú mintha padlón állna. — Látjátok, látjátok? Ez bizony tudja, hogy milyen paripa hátán lehet a hullámokon lovagolnil A fatörzs továbbsiet, a karcsú termet balra hajlik, a csáklya a levegőben himbálózik. — Hát nem is akarja kikerülni a követ?! Az ifjú alakja megfeszül, csáklyája mozdulatlanná merevedik, égő szeme a víz alatti szikla örvényére szegeződik, térde lassan meghajlik. A fa beleütközik a sziklába, az ifjú hirtelen a levegőbe ugrik. A nehéz fa visszapattan és az ifjú — mintha csak padló volna — a hátára szökken és áll nyugodtan. — Jól van, jól van! Valóságos komédiás! Soha ilyet! Megint előre. Három gyors, erőteljes csáklyalökés — a fatörzs súrlódás nélkül hagyja el azt a követ, amelynél a kékinges csatát vesztett. — Ez aztán a legény! Most már megnyeri a versenyt! — Ez az általános vélemény kezd kialakulni a hídon. A rohanás gyorsul, a szép alak himbálódzik. Oldallökés — mintha rugókon táncolna. Majd a felső test megmerevedik, a csáklya nem mozdul, a két térd meghajlik mélyen — a hídon mindenki előredugja a fejét. Nagy rázkódás — elhallatszik egészen a hí_ dig, még magasabb ugrás, mint az előbb. Fu- 13 tólépés előre... már megtalálta az egyensúlyát. Tánclépés vissza — a fa megint hasítja a hullámokat. — Ezt érdemes nézni! Soha ilyen táncroestert. — Csak a Málli-szikla! Lássuk, hogy bír meg vele! A Málli-szikla ott áll őrt, ahol a zuhatag egyet fordulni készül. A fatörzs ferdén nekimegy a simára kopott sziklafalnak. Az ifjú kissé jobbra dűl — egy ugrás jobbra, egyenesen a hullámok közé. A fatörzs visszapattan a szikláról, az ifjú ráugrik és tovább siklik — a fa remegő csúcsa belekarcolja búcsúüdvözletét a szikla mellébe. — Ördög ez, nem ember! íme, leereszkedett a Kohiszeván! — A hídon éljenezni kezdenek. Az ifjú a középső szakaszhoz ér. A sellő kanyarodik, közeledik az ákeánlinnai farakás. — Most jön az utolsó! — De a legrosszabb! Néhány kis lépés vissza — a fa egyenesen nekiront a rakásnak. A fatörzs megrázkódik — az ifjú a levegőbe ugrik, rohan a fatörzs végére ... csak ott nyeri vissza egyensúlyát. A fatörzs visszapattan, a szédítő ütéstől egész hosszában megremeg, a csatorna felé sodródik. Az őrök tágra nyílt szemmel, mozdulatlanul állnak. Egyik kiabálni kezd, a másik fejéhez kap és kiabálni kezd ő is. Megdöbben az öreg híd. — Úristen! Most már nem tud kiugrani a farakásra. Némelyek kiabálnak és előrerohannak, mások kővé meredten állnak a helyükön — akik a partokon helyezkedtek el, futni kezdenek lefelé. Az ifjú még egyszer az ákeánlinnai farakásra pillant. A csáklya meglendül, egy határozott fordulat, az ifjú a csúcs felé rohan és a fatörzset a másik part felé irányítja. — A szemközti rakásra igyekszik! — Nem jut el oda, s ott még őrök sincsenek! — Jaj, jaj! Belesodródik az Éva-örvénybe! Kettős küzdelem. A fatörzs csúcsát az ifjú a part felé kényszeríti, végét a sziklacsatorna árja sodorja lefelé s elnyeléssel fenyegeti. Néhány heves csáklyalökés, néhány rugalmas futólépés — az ifjú magasra emelt csáklyával a levegőbe szökken. A farakás felé röpül, a csáklya erős psattanással beleütődik valamibe — azután a hídon már nem látnak semmit, eltűnik minden a farakás mögött. Rohanás le... kiáltozás ... Egy kis idő múlva az ákeánlinnai farakás őrei eszeveszetten lengetni kezdik kalapjukat és üvöltésszerű kiáltás száll felfelé. Mi az? Némelyek megállnak, mások még gyorsabban szaladnak. Akkor a szemközti farakáson hirtelen megjelenik az ifjú és ujjongó örömmel lengeti kalapját a híd felé. Megáll mindenki, mintha földhöz szegezték volna. Kalapok lebegnek, kendők lobognak és harsány örömkiáltás szárnyal végig a partokon. Olavi fürge léptekkel, de halotthalvány arccal száll partra. Az első, akit meglát, egy sápadt, megindultságtól remegő leány. Ott áll egyedül a malom mellett — a többiek még messze vannak. Az ifjú megáll — menjen-e egyenesen tovább, vagy forduljon másik irányba? A leány lesüti a szemét. Az ifjú közeledik. A leány ránéz mély, meleg pillantással és azután megint lesüti a szemét — arcán piros rózsák égnek. Az ifjú szeme mosolyog és boldogan emeli meg kalapját. Azután elnyeli őt az ujjongó tömeg örömkiáltása. — Kohiszeva hőse! Éljen! Éljen! A faúsztatók királya! — A felizgatott tömeg körülfogta Olavit. — No, téged igazán sárkánytejjel tápláltak, azzal bizony! — mondja Vántti és nagyot csap Olavi vállára. Csizmástul, szivarostul megtestesült örömkiáltás az egész ember. — És nevet is kaptál — teszi hozzá Falkki. — Most már nem vagy csak Olavi... — «hó! A zuhatag hősének kereszteltünk el — tetszik-e? — No, hisz megjárja, írjátok csak be az anyakönyvbe — nevet az ifjú. És most menjünk a malomba kávét inni! — szól megint Falkki. — Megérdemled az ünneplést! Mikor Olavi este a szállására tért, Mojszio házának egyik ablakában egy nyugtalan leány várakozott. — Folytatjuk —
