A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-14 / 15. szám

kövér embert; az ésszerű, zsírsze­gény táplálkozás megóv a fölösle­ges kilóktól. i A Japánok fő eledelé a rizs, zöldség, hal, amit evő^álcikákkal fogyasztanak. Nemzeti italuk a tea. A vidék arculata még sok ősi vo­nást konzervált. Sok a pagodasze­­rü tetejű faház. Vidéken instruk­torok működnek. Feladatuk, hogy a falvak lakosságát modernebb, ésszerűbb életformára neveljék. Az instruktorok általában fiatal, főiskolát végzett falusi lányok, há­romhónapos tanfolyamokon sajátít­ják el teendőiket. 1946-ban hajtották végre Japán­ban a földreformot, amely szerint a földjüket maguk művelő parasz­tok birtokában legfeljebb három hektár föld lehet. Ez a három hek­tár azonban kevésnek bizonyult a családok megélhetéséhez. Közben a városokban megindult az ipar erőteljes fellendülése. Tehát sokan megváltak földjüktől és a város­ba mentek. Akik nem rendelkez­tek megfelelő felszereléssel, gaz­daságukat eladták tehetősebb far­mereknek. Jelenleg tehát újra meglehetősen nagy a vagyoni kü­lönbség farmer és farmer között, és ez csak fokozódik. A fiatalok beözönlése a városok­ba mind erősebb. Az instruktor-hálózatnak a mo­dernebb életforma megteremtésé­vel egyik legfontosabb feladata A Hitachi Zesen hajógyár; itt épült a legnagyobb csehszlovák tenger­járó, a KoSice. éppen ez: csökkenteni a városba vándorló parasztfiatalok számát, különben egyszerűen elöregszik és kiürül a falu. A kereskedelmi hálózat Jól ki­épült. A kereskedők, elárusítók be­csületesek. A „hibás" mérés, ár­drágítás ismeretlen fogalom. Sza­bott árak vannak, nem kell és nem is lehet alkudni, nem úgy, mint például az arab Keleten. Ott-tar­­tózkodásunk végén mindnyájan szerettünk volna valami emléket vásárolni. Legtöbbünknek az itteni zenélő órák tetszettek meg. Be­mentünk egy órásboltba, melynek tulajdonosa Hirosimában élte át az atomkatasztrófát, s még mindig magán viseli ennek Jegyeit. 2200 yen az óra kirakati ára. Mindegyikünk szépen kiszámolgat­ja és leteszi a pultra ezt az össre­­get. Legnagyobb meglepetésünkre visszaad a kereskedő belőle 500 yent. — Mint külföldieknek, Joguk van kedvezményesen vásárolni, hisz tudják — közli velünk. Nem akarjuk megrövidíteni ezt a szerencsétlen embert, és mind­egyikünk visszaadja neki az 500 yent. Nem akarja elfogadni. Hosz­­szas rábeszélés után nem szabad­kozik tovább és sűrű hajlongások közepette elteszi szerencsés utat kívánva. Estefelé felszedjük a horgonyt. Sayonara, Inoshlmal A Hét számára Irta és fényképezte Stefan novak A japán filmprodukció, a filmek számát tekintve, az első a világon. Nem május 1-1 felvonulásra, teme­tésre készülnek. A mozi melletti Imaházban van felravatalozva a megboldogult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom