A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-31 / 13. szám

Bús Mihály Bús Mihályt négy évvel ezelőtt nemcsak a pogrányl helyi, hanem a nyltral járási nemzeti bizottságba Is beválasztották. Az erős, egészsé­ges külsejű autószerelő a nyltral gép- és trak­­toréllomásoh dolgozik. Harmincnyolc éves és két gyermek apja. Odahaza, Pogrányban szép új háza van, mint annyi más pogrányl fiatal házasnak. Az ősi népszokásokat még mindig őrző falu ugyanis állandóan épül, szépül, fia­talodik — egész utcákat látni benne cslnosabb­­nál csinosabb, modern villákból. — Képviselőségének négy éve alatt milyen eredményeket sikerült elérnie? — faggatom Bús Mihályt. — Az összedőlt pogrányl kocsma helyett most építünk új, körülbelül egymillió korona értékű vendéglátóüzemet, amelyben több helyi­ség várja majd a vendégeket — mondja a kép­viselő. — Vízvezeték-hálózatot Is építettünk mintegy fél millió korona befektetéssel; erre a célra még további 407 000 koronát akarunk fölhasználni. Községünk temetőjében hullahá­zat építettünk. Villanyhálózatunk Is bővül — a járás 20 000 koronát adott rá —, s vagy hu­szonkét épltőtelek került kiosztásra falunkban az elmúlt négy év folyamán. — Ügy tudom, ax idei választásokon Ismét jelölik. Mit vár az elkövetkező négy évtől? — Pogránynak mindenekelőtt kultúrházra lenne szüksége. Ebben az 1148 lelket számláló községben nincs a kultúrának megfelelő haj­léka. A mozit használjuk különböző tömegren­dezvények alkalmával, de abba Is csak vagy százhúsz ember fér be. Eredetileg 1968-ra ígér­ték a pogrányl magyar iskola kibővítését, de utóbb a járási nemzeti bizottság elodázta azt a terminust. ízenkllencszázhetvenben ÚJ Iskola építését kellene megkezdenünk, de most még korai volna megjósolni, lesz-e belőle valami. Egyelőre az említett, 1 152 000 koronás értékű bővítéssel Is beérnénk. — Választóival kapcsolatban ml az észrevé­tele? Meg vannak-e elégedve az elmúlt négy év eredményeivel? S ők maguk kellő mértékben hozzájárultak-e az eredményekhez? — A pogránylak, azt hiszem, elégedettek le­hetnek az utóbbi években mind a helyi, mind a járási nemzeti bizottság munkájával. A Járás négy év alatt sakat áldozott községünkre. De a járás Is elégedett lehet Pogránnyal, hlsfc köz­ségünk lakossága kihasználta az adott lehető­ségeket, a magáévá tette a falu korszerűsíté­sének gondolatát. Sajnos, az elvi beleegyezés­től a gyakorlati segítségig nem mindenki ju­tott el, s (gy előfordult, hogy például a halot­tasház építéséhez a HNB csak nehezen tudott biztosítani kellő számú munkaerőt. Brísádmun­­kába nem szívesen kapcsolódik be a lakosság. Pedig ha aktívabb lenne, nagyobb eredménye­ket Is elérhetnénk. — A nyltral járásban sokan kritikusnak tartják a magyar Iskolák helyzetét. Ml a véle­ménye erről? — Mindkét gyermekem magyar Iskolába Jár. Falunk lakosságának körülbelül kilencven szá­zaléka magyar. A pogrányl magyar kilencéves­nek nyolc pedagógusa és 210 tanulója van; a tanulók nemcsak Pogrányból, hanem Alsóbo­­dokról és Geszitérő 1 Is Jármiak. Szlovák Iskola csak ötéves van nálunk, két tanerővel és négy venhét tanulóval. Véleményem szerint a szülők hozzáállásán kívül a tanítókon Is sok múlik; a végzett tanulók elhelyezésével többet kellene törődniük. Szívügyünkké kellene tennünk egy­­szersmlndenkorra, hogy a magyar gyerekek ma­gyar Iskolát végezzenek, mert az életben szük­séges alapos tudást Idejekorán és könnyen csak anyanyelvükön sajátíthatják el. — mir — Igo Aladár kisfiának portréját festi Jegyzetek egy népművészről Egyszerű, társaitól mégis annyiban különbö­ző parasztember. Arcát ugyanaz a nap égette barnára, tenyerét ugyanolyan villanyéi törte keményre, mint a hanvai EFSZ többi gyalog­munkásáét. Ám, ha a meghitt estéken Igo Aladár a ma­ga készítette, egyszerű szobrészvéső után nyűi, vagy a ritka ünnepnek számító vasárnapo­kon festöállvány elé áll, a netoéz munkáskéz hihetetlen könnyedséggel viszi vászonra a vo­nalakat, színeket s vésője pazar formákat metsz a fehér fűzfáiból. A föld egyszerű mun­kása ott pihen meg a festöállvány előtt, akkor merít új erőt a másnapi nehéz munkáihoz, mi­kor az előtte feszülő vásznon formát ölt és színekkel beszél a gömöri tá], a hanvai határ, amely élteti, ahonnan ihletet merít az alkotás­hoz. Harminchét éves. Festeni, szobrot mintázni soha nem tanította senki. Panaszkodik, hogy ed'dlg még egyetlen ké'pklállltást, tárlatot sem látott. A múzeumokban, vagy régi kastélyok­ban szereti kirándulások alkalmával nézegetni a régi festményeket. Egyetlen müvészfsmerőse Andrásy Tibor grafikus, akivel valamikor egy osztályba járt a tornaijai polgári iskolában. A háború utáni években nem tanulhatott to­vább, nem nyílt rá alkalma, hogy természet­­adta tehetségét kiművelje. Mikor bátyja a há­borúban veszett, neki otthon kellett maradnia a falujában, a föld mellett. De a szép Iránti vonzalom, a művészi hajlam utat keresett. Ma­gától Jött rá az egyszerűbb technikai megoldá­sokra, melyekkel képeit, szobrait alkotja. Gyer­mekkora óta festeget. A szobrászattal mintegy tíz esztendővel ezelőtt próbálkozott először. 1962-ben fűzfáiból faragta ki Petőfi Sándor és Tompa Mihály mellszobrát. Állandóan keresi az újat, kitartóan kísérletez. Jelenleg a hozzá legközelebb álló emberek, — felesége, apja, anyja, gyermekeinek mását faragja, szintén fából. Képeinek témáját is ők alkotják és a szelíd, lankás, gömöri táj. Sok a befejezetlen tájképe A szövetkezetben végzett munka nem nyújt elég alkalmat, szabad Időt arra, hogy teljes lényével hódolhasson szép szenvedélyé­nek. Mert Így teljes az élete Igo Aladárnak. Reg­geltől estig a szövetkezetben dolgozik, estén­ként és a számára mindig külön ünnepet Je­lentő vasárnapokon pedig a szívéhez nőtt gö­möri táj és a táj népének Ihletett festője, szob­rásza. KOVÁCS ZOLTÁN Esztrádműsor Sókszelőcén A sókszelöcet Csemadok he­lyi szervezete „Minden fó, ha jó a vége" címmel esztrádmű­­sort rendezett, és több mint két órán keresztül szórakoztatta a közönséget, nagy sikerrel. Elsősorban Bende Béla érde­mel dicséretet, akt a műsort rendezte, de nem utolsósorban a szereplők ts. Továbbá a tánc­csoport ts dicséretet érdemel, amely ropogós csárdással fejez­te be a színvonalas műsort. Szereplőink a közeljövőben több községben lépnek fel és remél fűk, olyan nagy sikerrel, mint a szelöcel közönség előtt. Császár Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom