A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-31 / 13. szám
Elindult egy folyamat, amelynek az a célja, hogy a dlrektlv Irányító pártmódszert demokratikus politikai tömegmunkával váltsa fel. A véleménynyilvánítás és konfrontáció eszközével tárja fel a társadalom objektiv Igazságait és megoldásra váró feladatait. Kiküszöböli az adminisztratív ügyintézést, a formalitást és érvényesíti az eredményes társadalmi kezdeményezést. Egy folyamat, amelyben előtérbe kerülnek a nép politikai, erkölcsi és nemzett érdekelnek szempontjai. Erre a folyamatra már régen vártunk, közéleti tényezők és egyszerű emberek, pártfunkcionáriusok és egyszerű párttagok, megbántottak és számkivetettek, akiket büntetés ért azért, mert véleményt mondtak, vagy megpróbálták számon kérni a nép ügyét Irányító vezetőket. Pedig Csehszlovákia nemzetiségeinek fejlődése attól függ, hogyan valósul meg és mélyül el hazánk két nagy nemzete, a cseh és szlovák nemzet egysége. Most látjuk, hogy az e téren meglevő hiányosságok befolyásolták a csehszlovákiai magyar dolgozók életét Is, sokszor félmegoldásokhoz, eltorzításokhoz vezetettek. S ezért is féltünk véleményt nyilvánítani Ilyen fontos kérdésekben. Hiszen nem egy elvtársat ért az évek hosszú során büntetés, leépítés, vagy kizárás a politikai életből, csupán azért, mert rámutatott a társadalmi hibákra és szót emelt a demokrácia alapelveinek betartásáért. Ezenkívül a magyar dolgozókban él még az alacsonyabbrendűség érzése, amit a Jogfosztottság és kitelepítés Idézett elő 1946—47-ben. S ha most szólunk, tesszük ezt azért, mert a CSKP Központi Bizottsága hangsúlyozta a cseh és szlovák nemzet viszonyának intézésével párhuzamosan, hogy a nemzetiségek kérdését is meg kell oldani. „A szlovák nemzeti szervekkel kapcsolatban helyre kell hozni azt, ami 1960 után zavart okozott..., ez megteremtené a további fejlődés előfeltételeit, amelyben a csehek, a szlovákok és a többi nemzetiség Is elég nagy teret kapna nemzeti törekvései, életének fejlesztése számára“ — mondotta Dub- Cek elvtárs, a februári győzelem 20. évfordulója alkalmából tartott ünnepi beszédében. Bizonyára sok minden napvilágot lát még a jövőben, tisztázni kell az elferdített dolgokat nemzetiségi életünkben. Ezzel kapcsolatban néhány gondolatot vetek fel, melyek a magyar dolgozók közt az évek folyamán felmerültek. Nemcsak Itt, de más összefüggésben is hangoztatnunk kell, hogy ez a kőr.déskomplexum, melyet gazdasági és nemzetiségi életünkben felvetünk nem lehet szemétdomb, melyen kaplrgálnl fogunk, s ami legközelebb kezünkbe A C!s«*lis/.loviikiai Magyar Dolgozok Kulturális Szüvnt sógííiuík liotilapja. Mifgjiilonik ni i ii «I i: ii vasam up. Föszorki'sztő Major Ágost no. Fii szurkos/,lolíHy»*ttrs Dzsvalil Árpáit, S/urkus/losúg: Hralislava. jusuo skóho !l. t’ostafiók C 3JIB, telefon 533 114 Nyomja- a PRAVDA nyom ilavallalat, llralishivn, Sturova 4. Terjeszti a Posta llirlnpszólgalata, ülőfi/rliisi’knl oll'ogail minden postahivatal cs levelkozliesilo. Kiilfiildre szolgaló előfizetéseket H intéz PNS IJstrocliia expedíció tlaöe, Hralislava. tíottwaldovo iiain, -Ifi VII. Flofizetesi díj uegyed évii 19 50 Ki s, fél évre 39, Kis. egész évre 70, Kés. kerül (akár a szalmaszál) abba fogunk kapaszkodni. Ügy látom célszerűnek, ha két pontot veszünk figyelembe: 1. Elvileg tisztázni azokat az alapvető kérdéseket, melyek nemzetiségünk életében eltorzuláshoz vezettek. Törvényerőre emelni az alkotmányba foglalt egyenjogúságunkat. 2. Kulturális életünk jelenlegi kérdéseinek ügyintézése. Ha mélyebben megvizsgáljuk életünket, úgy az első ponthoz széles körű kérdéskomplexum tartozik. Legfontosabbnak tartom az alkotmányban szélesebb körben beiktatni a nemzetiségek helyét és fejlődésének biztosítását társadalmunkban. A mai megújhodó folyamatban nem kevésbé fontos azon magyar nemzetiségű dolgozóknak rehabilitálása, akiket a pártban és közéletben hosszú éveken keresztül oktalanul félreállttottak vagy tudatosan mellőztek. jó lenne jogi alapon felülvizsgálni a Csehországba (vagy hazánkba máshová] kitelepített magyar dolgozók háztáji, Ingatlan vagyonának kárpótolását (családi ház, jószágok, bútor). Ez az ügy elsősorban Is a volt szegényparasztokat és a magyar munkáscsaládokat érinti. Ezek az emberek a kitelepítés ellenére Sem váltak osztályellenséggé vagy hazaárulóvá, sőt a legpéldásabb módon dolgoztak Csehországban vagy Dél-Szlováklában egyaránt. Szocialista demokráciánkban miért ezt a népréteget érinti súlyosan ez a gazdasági szankció? Miért ne lehetne utólagosan Is megtéríteni a kitelepítés folytén károsult szegény magyar családok ingatlanát? A jelenlegi problémák megoldásánál tekintettel kell lenni a jövőre. S Így helytelen lenne csupán a nemzetiségünk kuturális életében észlelhető hibák eltávolításánál maradni. Előtérbe kell helyezni a magyar dolgozók gazdasági és szociális életének felemelését s ezt párhuzamba hozni a szlovák, majd a cseh dolgozók életszínvonalával. Ez megköveteli Dél- Szlovákia Iparosításának meggyorsítását, a nők és fiatalok alkalmaztatásának biztosítását, kibővíteni Dél-Szlovákla egészségügyi hálózatát és megoldani lvóvlzszükségletét. Az iparosítás és az alkalmaztatás megszüntetné a magyar dolgozók vándoréletét, nem kellene száz kilométereket utaznlok az ország másik végébe munka után. A magyar és a szlovák dolgozók tízezrei ne legyenek e kis ország nagy vándorai, hanem egyenjogú polgárként, családjuk, szülőföldjük közelében találjanak munkalehetőséget, megélhetést. Ez adna lehetőséget és szabna követelményt a magyar dolgozók számára, hogy magasabb szinten dolgozzanak, technikai szaktudást sajátítsanak el, s Így az új gazdasági rendszerben, melyben a technika és mechanlzácló a domináló, a termelés területén megállják a helyüket. Ide kívánkozik az a gondolat Is, hogy Ideje lenne már a humánus műveltséget terjesztő Irodalmi estekhez hasonlóan technikai műveltség szerzésére mozgósítani a magyar dolgozókat. A nemzeti egyenjogúság elveihez tartozik, hogy a magyar dolgozók megfelelő arányban és felelősséggel vegyenek részt a törvényhozó választott szervekben és a hivatali ügyintézésben. Ezt két okból kell hangoztatni. Azért Is, mert a nemzeti bizottsági, a Szlovák Nemzeti Tanács-l és a nemzetgyűlési képviselőválasztás küszöbén állunk. Sok függ azoktól az egyénektől, akiket e szervekbe választunk. Ezt a kérdést azért Is fel kell vetni, mert az utolsó Időben csökkent a magyar dolgozók létszáma a nemzeti bizottságokban és ügyintéző hivatalokban. Vajon miért? Hiszen 1948-at követően, amikor a magyar dolgozók egyenjogúságot kaptak, a magyar képviselők és politikai dolgozók sokaságával találkoztunk, lentről a legmagasabb országos fórumokig. Az ötvenes években, a járási és kerületi párttitkárságokon magyar nemzetiségű titkárok is voltak. A nemzeti bizottságok ügyintéző osztályain magyar nemzetiségű referensek töltöttek be hivatalt, a járási és kerületi nemzeti bizottságok alelnökel szintén magyarok voltak. A tömegszervezetekben, sőt a központi bizottságokon nemzetiségi osztályok létesültek. Nagy volt ennek a Jelentősége, hiszen ezek az elvtársak értették a nép nyelvét, vele éreztek, s érdemben tudták informálni a felelős szerveket a dolgozók politikai aktivitásáról, szociális helyzetéről, építő munkájáról. Sajnos, az Utóbbi évek folyamán mindez megszűnt, híl ennek az oka? S hová lett ez a sok megbízható pártkatona? Megbízhatatlanok lettek? Vagy nincs rájuk szüksége a társadalomnak? Az Ujjunkon meg lehet olvasni, hány magyar nemzetiségű dolgozik az említett szervekben, vagy a képviselői testületekben. S akik dolgoznak is, ki Ismeri őket. Mikor beszélgetnek az emberekkel, t hol számolnak be a népnek. Nemrég emlékeztünk meg Major István és Steiner Gábor 80. születésnapjáról. Régi és új harcosok jöttek össze. Kalapot émeltek s meghajoltak nemzeti mártírjaink és büszkeségeink előtt. Nos, mit valósítunk meg eme forradalmárok önfeláldozó, Internacionalista munkastílusából? Major és Steiner meghallgatták a falvak népét, a komáromi, újvári, bratislavai Üzemekben, cukorgyárakban, földbirtokokon, csak azután mentek az országgyűlésbe. Hazajövet nyomban tájékoztatták választóikat, mit intéztek. Nem lenne hasznos ma is ilyen formában képviselni a népet? Bizonyára a mai légkör is megköveteli, hogy ne csak gyűléseken, de a sajtó hasábján is szólaljanak meg azok, akiket a nép felelős funkcióba választ. A másik kérdéskomplexum a magyar nemzetiségű dolgozók kulturális élete néhány időszerű kérdésének megoldása. Az Idetartozó problémákat csupán kérdés formájában vetem fel. Miért szűnt meg a magyar könyvkiadó? Miért szűnt meg hivatásos népművészeti együttesünk? Miért szűnt meg a Magyar Pedagógiai Főiskola? Miért szüntetnek meg magyar sajtótermékeket, amikor országos viszonylatban bővítik a sajtót. Miért szűntek meg a magyar nyelvű politikai iskolák és tanfolyamok? A válasz sokféle lehet. Az összetornyosult problémák és hibák ellenére is le kell szögeznünk, hogy a párt széles teret biztosított nemzetiségi életünk fejlődésének. Kulturális életünk szervezését és fejlesztését a magyar dolgozók képviselőire bízta. Sok múlott rajtuk, hova, merre fejlődik kulturális életünk, milyen a színvonala, s hogy milyen intézményeket harcolt ki, hozott létre. Bizonyára akad majd magyarázat a véleménycserékben. De a CSKP Központi Bizottságának /határozata és új szelleme azt mondja, hogy a nemzetiségi élet továbbfejlesztését gátló problémákat nem lehet a végtelenségig megmagyarázni és elodázni, meg kell oldani. Csupán gondolatok ezek, melyeknek megvalósítása nemcsak a múlt hibáinak kiküszöbölésétől, de a jövőtől Is függ. Habár nemzetiségi életünkkel összefüggő kérdéseket is boncolgatunk, országunk egyenjogú polgáraiként beszélünk róluk. Itt születtünk, Itt születtek apáink is ebben a köztársaságban. S ha ma, Csehszlovákia fennállásának 50. évében, figyelembe vesszük forradalmi múltunkat, nem kell szégyenkeznünk. A magyar és a szlovák proletariátus közös osztályharcban fejlődött ki. Ez a közös harc megtanította az Internacionalizmusra, arra, hogy kölcsönösen tiszteletben tartsák egymás nemzeti érdekelt és leküzdjék a nemzetiségi ellentéteket. Mindebből az következik, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók ma is aktivan vehetik ki részüket társadalmi életünk demokratizálásának folyamatából és megoldást nyernek azok a problémák, melyek akadályt gördítenek a nemzeti élet továbbfejlesztése elé. MAJOR ÁGOSTON
