A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-24 / 12. szám
Egész úton az járt az eszében, hogy otthon ma nem dolgozik. Elég volt a nyolc óra az üzemben. Meg az egy-egy órás utazás — reggel és most. Tulajdonképpen már hattól számíthatná a munkaidőt, hiszen akkor megy el hazulról. £s számára nem ér véget háromkor, amikor végez; hanem négykor, amikor hazaér. — Azazhogy négykor sem, mert idehaza kezdődik minden elölről. Pedig itt senki sem hajtja. Itt magamagát hajtja. Űrökké dolgozik. Hiába fogadja meg magában, hogy már nem fog dolgozni, mindig megszegi fogadalmát. Ha a pénzre gondol, mindenről megfeledkezik. Még a szórakozásról is lemond miatta. Például egész nyáron csak kétszter volt a strandon, de akkor sem érezte magát valami nagyon jól, mert a megígért munkák nyugtalanították. No, meg a pénz, amit kidobott. Nem, nem a belépőjegy ára, amit a strandon kifizetett, hanem az az ötvenes, amit kereshetett volna, amíg fürdött. Igen, neki egy fürdés legalább ötven koronába kerül. Bizonyára más is megfontolná, fürödjön-e ötven koronáért. Bizonyára senki sem szalasztana el ilyen alkalmat, gondolta. Bárhova megy, mindig ez jut eszébe. Miért ne keressen, ha teheti. A pénzre különben is nagy szüksége van. Igaz ugyan, hogy elég tisztességes összeget megtakarított már, de ha belegondol, ez még nem elég. Egyáltalán nem elég. A kocsi ára ugyan már megvan, de hnl van még a többi?! A ház, a berendezés. Igen, a ház. Azaz, a villa, mert azt vesz. Méghozzá a városban. Ha lúd, hát legyisn kövér, vallja. Bizony, a pénz sohasem elég. —- De a munka, igen. Elvégre én is fiatal vagyok! Nekem is kell a szórakozás! Es én mégsem szórakozom ... Pedig de szerettem moziba járni! Meg meccsekre ... Mikor is voltam utoljára ligamérkőzésen?... Nagyon szégyellte magát, amikor megállapította, hogy nem kevesebb, mint négy éve. Igen, az ipariskola elvégzése utáni két évbon még el-eljárt szórakozni. Akkor még barátjai is voltak. Akkor még nemcsak a pénznek tudott örülni. Akkor még más is érdekelte. Igaz, nem halmozták el annyi munkával, mint most. Csak később, amikor az emberek megtudták, hogy milyen jól dolgozik. S akkor minden véget ért Még az esti egyetemről is lemondott, pedig az érettségi után nagyon komolyan elhatározta, hogy a kétéves szakiskola befejeztével beiratkozik az esti egyetemre. Csakhogy akkor le kellett volna mondania az otthoni munkáról. A pénzről. Nem tudott lemondani. — A pénz miatt mindenről lemondtam! A pénzért mindent eldobtam magamtól! — boszszankodott. A heverőn fekve cigarettázott s arra gondolt, hogy most a világért sem menne el senkinek megjavítani a tv-készülékjét. Hiába könyörögnének neki, mint máskor. — Még szilveszterkor sincs nyugtom. Sőt, akkor senki sem tűri, hogy rossz legyen a készülék. Akkor mindenki szórakozni akar. A pénzt senki sem sajnálja: mindenki fűt-fát ígér, csak men■g - jek hamarabb, hogy tovább él.11 vezhessék a vidám műsort. £n — Szóval, negyvenet kérek — futott át az agyán. Ennyiért nein érdemes babrálni vele, de mit tegytek, ha már megígértem?! Már majdnem munkához látott, amikor eszébe jutott, hogy megfogadta: ma itthon nem dolgozik. Pláne akkor, ha még nem is kérheti meg munkájáért azt, ami neki járna. Ojból kezébe vette a könyvet, de most sem tudott olvasni. — Sebaj, majd a harmadik emeleti raktároson bevasalod a Gyuri tízesét! — vitatkozott saját magával. — Miért is ne vasalnám be?! — gondolta. — Úgyis annyi pénze van a raktárosnak, hogy azt se tudja, hova tegye. Persze, azért örökké panaszkodik. Tehát rajta levasalja. De be ám! Csak nem tekinti őt is ismerősnek?! Miért is? Talán azért, mert egy házban laknak? Ez Igazán nem jelent semmit! Bár az a békabűrű lehet, hogy azt hiszi. — Még mit nem? Örüljön, hogy nem hússzal kérek többet! Azt is megérdemelné az a...! Szórakozottan bekapcsolta a készüléket. Amíg bemelegedett, ismét kinyitotta a könyvet. Zavartalanul olvasta végig az imént elkezdett fejezetet. A történet újból lekötötte. Eppien elolvasta az új fejezet címét, amikor a bekapcsolt készülék hirtelen nagy bűzzel árasztotta el a szobát. Azonnal felugrott, hogy kikapcsolja a készüléket, nehogy teljesen elégjen a szigetelés. Nyomban munkához is látott. Már félig el is készült, amikor eszébe jutott, hogy az előbb még élvezettel olvasott. Felállt, hogy újból kezébe vegye a könyvet. Közbien órájára tekintett. Megdöbbenve állapította meg, hogy mennyire eljár az idő. — Én ökör! Már öt órája itthon vagyok, de még semmit sem csináltam. Ma legalább hetven koronám elúszott! Kapkodva, mintha minden mulasztást pótolni akarna, látott munkához. A Gyuri készülékével csakhamar el is készült. Amikor felállt, meglátta a heverőn a nyitott könyvet. — Hetvenedik oldal — mondta, mintha meg akarná jegyezni, hogy hol hagyta abba az olvasást. — Hetven?! — kapott a homlokához és egy nagyot káromkodott. — Hetven oldal, hetven korona! — mondta szinte csikorgatva a méregtől. — Enynyibe kerül nekem a mai olvasás. Nem, ezt nem lehet! — csapta be a könyvet és visszavitte a szekrénybe, hogy ne is lássa többé. — Hiába, az én szakmámban drága vicc a szórakozás. Megfizethetetlenül drága! — mondta beletörődve sorsába, miközben hozzálátott a raktáros készülékéhez. FÜLŰPIMRE Illusztrálta V. L, persze azonnal rohanok, mert sajnálom elszalasztani a kínálkozó lehetőséget. A megígért pénzt. Mert nekem nincs szükségem vidám műsorra. Mert nekem nem kell a szórakozás. Mert nekem csak keresnem kell. Mert én tv-javitó vagyok! — nyomta el mérgesen a cigarettáját. A rádióból halk zene áradt. Meghangosította. Aztán hirtelen, mérges mozdulattal lehúzta a készüléket, mert eszébe jutott, hogy nem a saját rádiója szól. Azon már máskor is elgondolkodott, hogy tulajdonképpen csak akkor hallgat rádiót, ha valamelyiket megjavítja. Pedig van rádiója. Sőt, lemezjátszója is. Be is kapcsolta. A lemezeket le kellett porolnia, mert már régen nem hallgatta őket. Valahogy nyugodtabb volt, mint máskor. Nem idegesítette a tétlenség, jóízűen felhajtott egy pohár konyakot. Aztán nyomban még egyet. Ismét elnyújtózott a heverőn, de tüstént fel is pattant, mert eszébe jutott, hogy van egy könyve, amit tavaly kapott karácsonyra, de még bele se nézett. Elhatározta, hogy olvasni fog. Mindenről megfeledkezve olvasta az izgalmas történetet. Szinte falta az oldalakat. Már két órája olvasott, amikor megzavarta egy gondolat: Gyurinak holnapra mondta, hogy eljöhet a készülékért. Megpróbálta elhessegetni ezt a kellemetlen gondolatot, de sehogy sem tudta. Idegesen felhajtott még két pohár konyakot, de az sem segített. — De mit idegeskedsz, hiszen csak egyórás munkáról van szó!? — súgta egy titokzatos hang. — Ötven koronát kereshetsz egy óra alatt. — Nem, ötvenet nem kérhetek, hiszen Gyuri a barátom. Legalábbis valamikor barátkoztunk. Amikor még voltak barátaim. Ütvén korona sok lenne egy havertól. Negyvenötöt kérek — gondolta és nagyon elpirult. — Nem, negyvenötöt sem kérhetek: ez még az ötvennél is rosszabbul hangzik. Meg kell elégednem a negyvennel! Sokszor megfogadta már, hogy ismerősnek nem dolgozik. De hát mit mondjon, miért nem?
