A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-10 / 10. szám

Flaskár Istvánná Szabados Lajosné Kubacska Károlyné Mészáros Ernő Vtncze Gusztáv Poszpls lózsef EGY PERCNYI MEGÁLLÓ Rohan az élet. Elcsépelt megállapítás, s mint minden ilyen - igaz­ságot takar. A rohanást azonban - akár a gyorsvonat útját a virá­gos állomások - rövid ünnepek, pihenők szakítják meg. Egyik ilyen, a legkedvesebbek közé tartozó megálló március 8-a, a Nemzetközi Nőnap. Az emberiség ősidők óta tiszteli a nőben az anyát, mint a ter­mékenység, az emberi nem fenntartásának megtestesítőjét, tiszteli a nőben a szűziességet - ezekről tanúskodik az ókori népek vallási kultusza is, de a férfi egyenrangú társát, az oldala mellett küzdő, dolgozó nőt csak a mi korunk vette észre, csak a mi korunk tiszteli meg külön ünnepnappal. Régen talán henyéltek a nők és csupán az anyasággal érdemelték ki a megbecsülést? Egy elenyésző töredéket leszámítva egyáltalán nem így volt, de a nők munkáját nem vették munkaszámba akkor sem, ha igavonó baromként a faeke elé fogták vagy éhbérért robo­tolt a gyárakban. Tisztelni pedig csak azt a nőt tisztelték, aki férje pozíciója, születése vagy saját nagy vagyona folytán magasan állott a társadalmi ranglétrán. A tisztelet rendszerint addig tartott, amig a magas pozíciójú élettárs el nem halálozott vagy el nem vesztette előkelő helyzetét, illetve amig tartott a vagyon. Tagadhatatlan, hogy ennek a magatartásnak a nyomai még ma is és nálunk is felfedez­hetők. A nőben az embert, az egyenrangú dolgozó társat, csak az utóbbi évtizedekben kezdték tisztelni. Ennek a tiszteletnek azonban arany fedezete van. A március 8-a a nőké, az édesanyáké éppúgy, mint azoké, akiknek nem adatott meg az anyaság. A férjes asszonyoké éppúgy, mint a ma­­gyános nőké. Minden nőé, aki munkájával gazdagítja az életet, hozzá­téve azt, amit csak ö adhat, a női gyengédséget, melegséget, mo­solyt, tehát nemcsak gazdagabbá, de szebbé, boldogabbá is tudja tenni ezt a világot. Találomra megkérdeztünk három nőt, mi a véleményük az immár világszerte nekik szentelt március 8-áról. KUBACSKA KÁROLYNÉ: A nőnap gondolata szép. Ez a szép gondo­lat azonban nem vonul végig az egymásra hulló napok sokaságán s a létért való harcban bizony nem biztosítanak előnyt a gyöngébb nem­nek. Március 8-ának jelentőségét nem abban látom, hogy vállalatok­nál, üzemeknél, munkaközösségek­ben mintegy hivatalból elrendelve ünnepük a nőket. Inkább abban, hogy a gyermekeket, a felnövő nem­zedéket igyekszünk már óvodásko­ruktól ránevelni az édesanyák, a nők iránt érzett megkülönböztetett gyengédségre, megbecsülésre, amely aztán évről-évre a nőnapban csú­csosodik ki. Szeretném remélni, hogy ez a nevelés egyszer majd egy kicsit éreztetni is fogja hatását a mindennapi életben. A nőnap megtartásában felfedezhető az ér­zelmi nevelésre való törekvés is, ami bizony az utolsó évekig háttérbe szorult. Az érzelmi nevelés pedig hozzájárulhat ohhoz, hogy a jövő­ben kedvesebbek, türelmesebbek, segítőkészebbek legyenek az embe­rek nemcsak a nőkkel - egymással szemben is. FLASKAR ISTVANNÉ: Taksonyi la­kos, Galántára jár be dolgozni. A nőnapban saját személyes meg­becsülését Is érzi. „Mi asszonyok — úgy hangsúlyozza, mintha ezt mon­daná „Mi a máltai lovagrend tag­jai". Dolgozni mindig kellett, aki boldogulni akar, az ma is töri ma­gát — mondja — de hát több lát­szatja van már az asszonyi munká­nak, az asszonyi szó is több súllyal esik latba. A férfiak? Nem, a férfiak nem ünnepelnek minket különöseb­ben, dehát nem Is ez a fontos, hanem, hogy jobban „elismernek" Meg aztán szó nélkül nyúlnak a zse­bükbe, ha az iskolás gyerek hozzá­juk fordul, mert az anyunak, c né­ninek valami meglepetést akar sze­rezni nőnapra. A gyerek figyelme, szeretete, amire az iskolában neve­lik őket, nagyon Jólesik. Szép ünnep a nőnap. SZABADOS LAJOSNÉ a Galán­­tai üveg és porcelán boltban a ve­vőket szolgálja ki éppen. Nincs is nagyon ideje, hogy velünk foglal­kozzék, fel kell hát csapnunk vevő­nek s míg a mokkáscsészéket cso­magolja ki óvatosan a forgácsból, az áru mustrálgatása közben terel­jük a szót a nőnapra. Ki ne szeretné a figyelmet? — mondja. — Az üzem bizony nem feledkezik meg rólunk. Minden év­ben közösen ünnepeljük március 6- át. Mindig kedveskednek ajándé­kokkal is, de ez a figyelem ha a másik oldaláról nézzük a dolgot üzletnek sem rossz, mert hiszen ha az embert megbecsülik, azt oda­­adóbb, lelkiisme,etesebb munkával akarja viszonozni. Nálunk teljes a harmónia, jó az együttműködés. Hogy a nőnapkor a ránk árasztott kedvesség erezhető lenne-e a töb­bi szürke hétköznapokon is, azt nem tudom, mert itt szűkebb munkakö­zösségünk csupán nőkből áll, és mi a saját érdekünkben is igyekszünk „nőnapi légkört" fenntartani. íme, három asszony véleménye. A magam részéről nem akarok ün­neprontó lenni és inkább majd a jövő évi nőnap alkalmával fejtem ki saját nézeteimet, amelyek sze­rint egyes, a nőkre nézve még ma Is hátrányos megkülönbözteté-ek rendeletileg való eltörlése sokkal hatásosabban és meggyőzőbben Jut­tatná kifejezésre dolgozó nőink egyenjogúságát és egyenrangúságát mint az évenkénti egyszeri, bár ked­ves, de elég olcsón megúszott nő­nap. Az ötletszerűen megkérdezett há­rom asszony nem biztos persze, hogy a nők nagy többségének véleményét fejezi ki, de esetlég kifejezheti. Amig pedig a nők ragaszkodnak a nőnap megtartásához, addig ennek a napnak megvan a maga jelen­tősége és tartalma. És hallgassunk meg három férfit is. Honájuk némileg más kérdés­sel fordulunk: Mi a véleményük a női egyenjogúságról? íme vála­szaik. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségén ;k hetilapja. Megjelenik ini.,dón vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston. • Fősver koszt őh e! yot tes OzsvaJd Árpád Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9, Postafiók C 398, talefón 533 01 Nyomja a PKlfVDA nyomda­­vállalat, Bratislava, Stúrova 4. Terjeszti a Posta Iliirlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és lóvéi kézbesítő. Külföldre szolgáló előfizetéseket elintéz PNS — Ostredná expedíció tlafie, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. Előfizetési díj negyed-' évre 19,50 Kés, fél évre 39,— Kés, egész évre 78,— Kés. K-27*8U10

Next

/
Oldalképek
Tartalom