A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-03 / 9. szám

Jól fizetett sebek Anthony Quinn, teljes nevén Antonio Rodol­fo Quinn Oaxaca, a mexikói származású, ötven­két éves amerikai filmszínész kijelentette, hogy szőgyeiné magát, ha a filmek veszélyesebb je­leneteiben helyettesítené öt valaki. A legvére­sebb verekedésektől, a vadul száguldó paripák­ról való lepottyanáslg egyaránt helytáll ez az edzett színész. A Mexikó északi részén éppen most készülő westernben teljes tizenöt percig tart a küzdelem „életre-halálra“, s állítólag Ilyet még nem láttak az ezüst vászon rajongói. Anthony Quinn nemcsak üt, hanem őt magát is alaposan helyben hagyja az ellenfele, pedig az efféle jelenetekre rendszerint dublőrt hasz­nálnak fel. A leghíresebbek közül például Burt Lancas­ter sem engedi meg, hogy valaki, „beugorjon“ helyette. Mielőtt a filmhez került volna, légtor­nász volt egy cirkuszban. Néha azért mégis he­lyettesíti valaki. Két „hasonmás«“ is van: Búrt Reynolds és Ron Rondel. Ez a két rettenthe­tetlen cowboy gyakran helyettesíti Kirk Doug­­last és Rock Hudsont is. Hiszen sok westernben látták méri A saloon ajtaja kicsapódik és már repül is ki­felé két gyanús kinézésű óriás, az ajtóban pe­dig megjelenik a serifcslllagos hősi „Megkap­ták a magukéti" A serif leveregeti a port a válláról, megigazítja sombreróját és szája szög­letében megjelenik a felsőbbrendü ember öntu­datos, magabiztos és utánozhatatlan mosolya. A kamera egészen közel megy a hőshöz és a' mozilátogató már fel is Ismeri kedvencét, John Waynet. Csakhogy azt már kevesen tudják, hogy a verekedésből egyáltalán nem ő vette ki a részét, csak éppen az az „utánozhatatlan mosoly“ az övé. S közben a fiatalság azt gon­dolja (esetleg ujjongva): „Na, Wayne alapo­san elhúzta a nótájukat!“ Az ilyen hasonmások neve stuntman, stand­­in, stunddriver, Európáiban pedig általában dub­lőr és cascadeur. Az Egyesült Államokban külön szervezetük van a stuntman-eknek, az Association of Stunt­men. Kilencven tagja van ennek a szervezet­nek. Az egyik legidősebb stuntman a hatvan esztendős Harvey Parry, aki még most Is nálá­nál sokkalta fiatalabb szépfiúkat helyettesít a veszélyes jelenetekben. Azelőtt az ilyen stunt­man akár egy pohár whiskyért is hellyettesl­­tette a színészt, ma azonban már mindennek pontosan megszabott ára van, mégpedig a ve­szély foka szerint. Például a Négy texasi hős című filmben egy közepes „képesítésű“ stunt­man 365 dollárt kapott naponta. A közismert Joe Irigoyen csak azért kapott négyszáz dol­lárt naponta, ha „munkába ment", s ezen kívül még négyszázötvenet, ha lóra ült vagy pedig a postakocsi bakjára. Ha lóról kellett lebuk­nia vagy postakocsiról, akkor minden esésért még külön ezer dollárt. Tehát ha mozgalmasabb volt a nap, akkor Joe Irigoyen (mexikói szár­mazású) megkeresett kétezer dollárt Is. A már előbb említett Négy texasi hősben Jud Taylor és John Shepold fejenként ötszáz dollárt keres­tek naponta; Frank Sinatrát és Dean Martint helyettesítették a veszélyesebb Jelenetekben. Egy közepes stuntman kétszáztól négyszáz dol­lárt kap egy lóról való bukásért. Ha vágtatás közben saját nyergéből közben átugrik ellen­fele lovára, ez száz dollár. Minden ilyen „po­tyogó művész“ maga választ lovat, esetleg a saját lovát használja. Az ügyesen felbukó 16 valóságos kincse min­den stuntmannak. Az egyik leghíresebb holly­woodi stuntman, George Robothaim mondta, hogy a ló begyakorlása az ilyen bukásra lega­lább egy évig tart, ha a ló intelligens, A stuntmanok legtöbbje azonban nem abból él, hogy lepottyan száguldó táltosáról, vagy autóval szakadékba zuhan, égő házból ugrik ki vagy pedig negyedórás csetepatéban vesz részt. Van nekik egy civil foglalkozásuk is — kereskedők, vendéglősök stb. Sok stuntman Ke­rül ki a scenáristák közül is, akik olyan jele­neteket eszelnek ki, melyekre nem mer vállal­kozni a látszólog oly férfias megjelenésű, iz­mos filmszínész. A rizikó természetesen elég nagy. Az egyik leghíresebb stuntman, Bob Morgan a féllábáf veszítette el a Nyugat meghódítása című film forgatása közben. A szövegkönyv szerint ugyan­is a vonat alá kellet esnie. Leesett és ilyen tragikus következményekkel Járt az esése. De vannak „sebezhetetlen“ stunt manók ís, mint például Billy Jones, Jimny van Horn vagy Ri­chard Talmadge, akiknek mindeddig „a bajuk szála sem görbölt meg“. Sok színész és színésznő -még arra: ís hason­mást igényel, ha el kell csúsznia, székről vagy asztalról leesni, esetleg egy gyíkot tartani a tenyerén. „Liz Taylor a lagdrágább színésznő a világon, a Kleopátrában például az ő teljesít­ményétől függ a méregdrága film sikere. De száz mindenre képes férfi elszántsága nélkül aligha lett volna sikere a filmnek“, jelentette ki Walter Wagner, aki szívszélhűdésben halt meg a film forgatása közben, mivel igen sok anyagi gondja volt a filmmel, s azok pedig, akik a veszélyes jelenetekben tényleg kockáz­tatták testi épségüket, sérülés nélkül megúsz­ták. Ilyen hasonmásokra nemcsak a férfiszíná­­széknek van szükségük, hanem a nőknek is. Brigitte Bardot például nem mert ejtőernyő­vel kiugrani a repülőgépből. Míg a hasonmása ég és föld között lebegett, a bájos filmcsillag rumbát táncolt spanyol barátjával, korunk leg­híresebb gitárosával, Manitas de Plata-val. Tehát, ha valamikor aggódnának kedvenc színészük egészségéért vagy életéért, gondolja­nak arra, hogy valaki másnak az életéért ag­gódnak. Azt féltik, akt valóban a tettek embe­re. árut a kirakatok üvegfala mögött. Férjem szlovák ember, háromszobás lakásunk van, s két szép gyermekünk. A nagyobbik tizennégy éves. Tegnap voltam vele felvételi vizsgán a katonaiskolában. Pozsonyban. Ér­telmes, nagy gyerek, mégsem mertem egyedül engedni Féltem, hogy a nagyvárosban, vagy a vonaton valami baja eshet. S az úton kezdtem gondolkozni, hogy helyesbe Ilyen nagy gyereket kísérgetnl. És kisleány voltam, mégis elengedtek egyedül. Miért van ez? Azért, mert szeretem a gyereket? Anyám Is szeretett engem s mégis egyedül engedett el. De mi mást is tehetett? Ügy kívánta az élet. S ha most rágondolok és Iá tóm édesanyámat, úgy fáj nekem ez az emlék. 21 De hagyjuk ezt, nem szoktam én erről beszélni senkinek sem. Ha nem ma jön, talán magának sem mondom el. Nem is azért mondtam, hogy anyára nehezteljek. Hisz nem győzöm csodálni, hogy annyi gond mel­lett hogyan bírta ki az életet s máig ma is Itt van mellettem, biztat, se­gít, ahogy csak lehet. Ha elmegyünk valahová, őrzi a házat, ha beteg vagyok, főz a családnak, vagy foglalkozik a gyerekekkel. Azt gondolja mcst, hogy kárpótlásként teszi mindezt, hogy amivel csaik segíthet, hoz­zájárul ahhoz, hogy az unokája ne jusson arra a sorsra, amit a gyer­meke átélt. Lelhet, hogy így van, de nem más ez, mint a mélységes anyai szeretet. • ft bét

Next

/
Oldalképek
Tartalom