A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-18 / 7. szám
földönfutó1 író és olvasó Tolvaj Bertalan A mi tájainkon regény még nem kavart fel annyi pro és kontra véleményt, mint Dobos László Földönfutókja. Ez érthető is, hiszen cselekménye a mi vidékünkön játszódik, azt is mondhatnánk: a Bodrogköz regénye. Az 1945-öt követő évekbe vezet vissza, amikor Királyhelmecen és környékén s a mienkhez hasonló területeken igen nehéz volt magyarnak lenni. Főszereplői között ott találhatók az akkor diáksorba számító mai negyvenévesek, akiknek fiatalságába, legszebb éveibe beletaposott a háború, s zavartalan szellemi és erkölcsi fejlődésüket megakadályozta a háború utáni rendezés, a nemzetiségi viszonyok ziláltsága. Ez a kor mindannyiunkban mély nyomot hagyott, megtörte pályánkat, s csak az utóbbi másfél évtizedben találunk úgy-ahogy magunkra. A regény szinten minden szálával Királyhelmechez és a Bodrogközhöz kötődik, ezért is a nagy odafigyelés, az élénk visszhang. A szálak innen indulnak és Ide térnek vissza. Az olvasók egyre-másra ismerős arcokat vélnek benne felismerni, bár mindaz, amiről a regényben szó van, ugyanúgy jellemző lehetett és volt is sok, hasonló sorsra jutott szlovákiai magyar kisvárosra. Földönfutó volt az író: a regény én-hőse, földönfutó sok további szereplője, de földönfutó az olvasók zöme is, mindazok, akik nagyjából egykorúak az íróval vagy idősebbek tőle. Érthető hát a szokatlanul nagy olvasói érdeklődés „földink“ műve iránt. A konfrontálás az olvasóval mindig hasznos. Olykor többet nyújthat, mint a kritikus. Egy vitaesten az író azoktól hall véleményt a művéről, akik számára azt írta. Ilyenkor mérheti le munkájának értékét és értelmét. Ez történt nemrég Királyhelmecen is. Megvitattuk a regényt zártabb körben, félszáznyi pedagógussal, s nyilvánosan is, a város olvasóival. Itt is, ott is záporoztak a kérdések, a találkozók végső kicsengése azonban az írót igazolja. Miben? Abban, hogy az írói szándék helyes volt. Az tudniillik, hogy a kellemetlen igazságokat is ki kell mondani, s hogy az „igazságmorzsák“ után a teljes igazság leírását is meg kell kísérelni az üldözések, a megaláztatások éveiről. (Bár a teljes Igazságot még ez a könyv sem mondta ki, de az utolsó fél évtized irodalmában legjobban megközelítette. Egyetlen szépirodalmi alkotás nehezen is tulajdoníthatja magának a teljes igazság kimondásának a jogát!) Nem helytálló az a vélemény, hogy ez az igazság-kimondás! szándék megkésett. Dobos László első regénye, a Messze voltak a csillagok 1963-ban jelent meg, írásához pedig még a párt XII. kongresszusa előtt kezdett, mégis: a megalázott embersorsokról, az értelmetlen halálokról, a földhöz görnyesztő, szükségtelen emberi kínokról — első felvonásként — már akkor megfogalmazta a mondanivalóját. Ne feledjük, hogy a Földönfutókat is még 1963 nyarán kezdte írni, s hogy a benne — második felvonásként — kimondott keserű igazságok csak négyéves késéssel jutottak el az olvasókhoz. (Erről nem csupán az író tehet.) A harmadik felvonás, reméljük, nem sokáig várat magára. Ezt különben maga a szerző is ígérte, mert bizonyos befejezetlenségl hiányérzete neki is van, mint ahogy az olvasóban is, akik a regény „folytatását“ követelték. « A Földönfutók sorsregény. De nemcsak a két, párhuzamba állított életé. A mi, sebbhellyel teli egész nemzedékünké is. Szőttes, amely sok színből, hangból, sok szomorú sorsból tevődik össze. Lesújtó, lehangoló évek drámája szorul benne. Nemzedékünké, amelyet önhibáján kívül megaláztak,\ emiatt hosszú éveken át gátlásokkal küzdöttünk, gúzsbakötöttnek éreztük magunkat, s nem csoda, hogy a letiportságban nehéz volt lázadni, majd még nehezebb kiegyenesedni, a sorozatos csalódások után újból hinni, a megtorpanások után ismét nekilendülni. Nem vitás, hogy az íróval s a Nellikke! együtt, diákos fejjel, naív hittel, az életről vallott gyermeteg elképzelésekkel vetettük magunkat a közélet sodrába, s a váratlanul ért illúzióvesztés — kit így, kit úgy, de — megpróbált; egyeseket — mint Nellit — elvitt a szenvedély, másokat — mint az írót és társait — kijózanított s egy racionálisabb kiút keresésére késztetett. Ez az út azonban még mindig nincs teljes hosszában megvilágítva, de — amint ezt az elmúlt hetek belpolitikai eseményei is igazolják — a fények egyre jobban égnek, vagy az író első regényének címével élve: közelebb vannak a csillagok. Dobos László az olvasóközönség előtt megvédte a maga igazát, s a hallgatók elfogadták érvelését, megértették elképzeléseit, eredeti szándékát, betekintettek műhelytitkaiba; s ha nem azonosult is mindenki mindenben az íróval fenntartás nélkül, szerző és olvasó kölcsönösen közelebb került egymáshoz, ami önmagában sem lebecsülendő eredmény. Vitatták többek között azt, vajon helyénvalók-e a regényben a trágár kifejezések, nem rontja-e a szöveg stiláris értékét a sok „meztelenkedés“, nem foglalkozik e aránytalanul sokat a csempészkedéssel stb. Valaki azt is megkérdezte, nem tartja-e az író elfogultnak és neodogmatikusnak Bábi Tibor bírálatát? Magam az egykori sárospataki viszonyok ábrázolását nem tartom eléggé objektívnak. Sárospatak szerepe ugyanis az iró (a hajdani pataki diák) életében, és mindannyiunkéban, akik ott tanultunk — végső kihatásában — jóval nagyobb és főként pozitívabb volt, mint ahogyan az a regényből érződik. Hogy Dobos Lászlóból olyan ember vált, aki a „teljes Igazság“ kimondására tette fel életét, s aki ebben a törekvésében hajthatatlannak bizonyul, ahhoz nem ki3 mértékben a pataki pedagógiának is köze van. Mindez azonban vajmi keveset von le a mű értékből, s a lényegen: a regényben megragadott társadalmi sorsfordulóról kimondott egyenes beszéden — nem változtat. A „földönfutó“ író és olvasóközönség: az egész „földönfutó“ nemzedék — a szó jó értelmében vett — földhözragadásához, földhözkötöttségéhez járul hozzá ez a könyv; ezt kívánja a hatására minden olvasó; azt, hogy soha többé ne legyünk és sehol a földön ne legyenek földönfutók, hontalanul, házátlanul bújdosók, törvényből kivetettek és megvetettek; soha többé ne válasszák külön az embereket jókra és rosszakra, győztesekre és legyőzöttekre — nyelvük szerint, s hogy soha és sehol ne legyenek jogfosztott emberek. R-Ö-V-I-D-E-N Megjelent a Szivárvány Irodalmi magazin Érdekfeszitő olvasmányok, korszerű képanyag. Szerkesztette: Szőke József Műszaki szerkesztő: Kopőcs Tibor A Tátrán Magyar Üzemének gondozásában Kapható minden újságárusnál, a Slovenská kniha üzleteiben, a Magyar könyvesboltban, valamint a Tátrán Magyar Üzemében (Bratislava, Mártanoviéova 10). Módosították a cannes-i nemzetközi filmfesztivál szabályzatát. Ettől az évtől kezdve a fesztivál megnyitása után nem lehet viszszavonni egyetlen benevezett fii met sem. A díjak számát sem szabad ezentúl növelni, s legföljebb egy díjat adhatnak ki megosztva. Henry Moore nyerte el a százezer holland forint értékű Erasmus-díjat, mellyel kulturális, szó ciális vagy tudományos téren el ért eredményeket jutalmaznak. A múlt évben Sir Herbert Read művészettörténészt és René Huyghe-t, a College de France tanárát tüntették ki az Erasmus-díjfal. m Philipe Van Tieghem, az összehasonlító irodalom világszerte ismert tudósa, ötven szakember közreműködésével háromkötetes irodalmi lexikont irt, amely a közel jövőben jelenik meg a Presse Universitaire de Francé nál. A lexikon hsúzezer író életrajzi adatait és műveit mutatja be, Homérosztól máig, elemzi az irodalomelméleti és irodalomtörténeti fogalmak jelentését és kialakulásuk történetét, s — egyebek mellett — tartalmazza az irodalmi müvek filmtörténetét is. E Hans Conrad Fischer német rendező kétévi előkészítő munka és tizenhat hónapig tartó forgatás után befejezte Mozart-filmfét, A filmen többek között fellép David Ojsztrah, Clara Haskil, Maria Stader és Walter Berry, valamint a prágai, a berlini és a bécsi filharmónia is. Honoluluban tanfolyamot rendeznek a kelet-ázsiai és a Csendes-óceán térségében fekvő országok muzeológusai számára. A tanfolyam a múzeumi tevékenység valamennyi területére kiterjed: ügyigazgatás, dokumentálódás, kiállításrendezés, a megőrzés és restaurálás, a fényképezés és a mikrofilmezés technikája stb.14
