A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-18 / 7. szám
önneprontó vagyok Schöck Ottó és Dusán Sztefanoulty szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest kü-szim. hogy egy jó - ba-rit- tol le-lie-tek, ki-vd n«n tu-dók sem-min ne-vet-ni; fur-.csa ez ne-ked... min-den - ról bét - ran be- szví-lek, úgy mint most ve - led.- im so-sem ta - Ián... szá - mom - ra mind - ezt je - len - ti. nin - csen már Az ember társas lény. Szívesen veszi, ha meglátogatják Jólsmerösei. önmaga is örül, *ha vendégségbe mehet. E látogatásoknak megvannak azonban az Illemszabályai. Elsősorban az, hogy ha megkínálnak egy csésze kávéval, ne vágjuk zsebre — a kávéskanalat! Így van ez a nemzetközi turistaforgalomban Is. Minden ország örü.1 a külföldi vendégnek. És azt sem bánják, ha a hazaiak látnak országot, világot. Arra azonban éberen vigyáznak, hogy e peregrinusok el ne spekulálják Halászbástyájukat, Szent Márk terüket, vagy akár a- Hradzslntl Emiatt találják ki aztán a határt, a vámot és magét a vámtisztet. És emiatt leli ki a hideg a legderekabb turistát is, ha azt kérdik tőle, hogy — mi van a kofferjában? No persze, nem eszik azért olyan forrón a kását, mint ahogy a szakács kitalálja! A vámos Is elnéz némi kis „ajándékosúsztatást“, ha nem akarja „átejteni“ az utas. Akkor szökik csak ránc a homlokára, ha megpróbálják dugdosnl a cuccot. Ilyenkor aztán az Isten irgalmazzon a naív halandóknak! Íme, egy kis ízelítő egyik élményémből: Áz elmúlt év augusztusában történt. Egy többségében hölgyekből álló társasággal Budapestre rándultunk le hajóval. Nagyszerűen telt el a három nap, csak úgy harsogott a Jókedvtől vlsszalndulásunkkor a hajó étterme. A lányok és az asszonyok főképp azon kacarásztak, hogyan dugdossák majd el a Pesten vásárolt pulóvereket a ifoff itn/wi/ Énekelte Kon« Zsuzsa
