A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-11 / 6. szám

MEGLEPETÉS Nagygéresen A oagfgörasi zzinjátazócaoport januárban mutatta be Tóth Mikló«: Jeggyfirfi a msllóny­­xaabban ofmű három (elvonáaos vígjátékét. Az agyat felvonások JnfixBtt óriási tapsvihar kö­­sxtatötta a lelkes aaaraplttket. A darab ssín­re vitaiét Csizmadia Ambrusnó öt Göncsy Béla, a helyi általános, Iskola tanítói segítették aló. Dicséret Illeti a fiatal szereplőgárdát la, mely M darabban tudása legjavát nyújtotta. BODZAS jUDIT, NAGVGERES A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: Bodzát Judit lovaiét köszönjük, aki töb­­bak között elárulta azt is magáról, Hogy középiskolás. Kérjük a többi középisko­lák tanulóit is, hogy leveleikkel, tudó­sításaikkal keressék fel szericesztőségün­­kot, EGY KÖLTŐ HALÁLA Az ítélet rövid: Csupán egy izá: halál. A vád: a nép ellensége, tehát hczaóruló. Az elitéit: André Chenier a költő. Ennyi a történelmi tény, mely mogvát képezi ar „André Chenier" című operának, mely mintegy negyven év után újra megszólalt a Szlovák Nemzeti Színház színpa­dán. A opera romantikus keretbe ágyazva mondja el a for­radalom ellentmondásainak fogaskerekei közé került Ifjú poéta értelmetlen halálának históriáját A költő egy főúri bálon - a írandó forradalom előestéjén - Ismerkedik meg Colgny grófnő leányával, a szépséges Madeleine-nel. akibe titokban lakájuk, Gérard, szintén szerelmes. A kirobbanó forradalom orkánja azonban elszakítja egymástól a sze­relmeseket s mikor évek múlva mindhárman újra találkoz­nak, a közben népvezérré lett forradalmár Gérard féltékeny bosszúból hamis vád alapján végezteti ki a költőt, aki’ Madelelne-nel együtt büszkén hajtja le fejét a guillotine acél pengéje alá. Igazi verisztlkus téma, mely igazi verlsztlkus zenével páro­sul Es ennek a zenének szerzője pedig nem más, mint a nagy terroristák Caruso és Gigli dédelgetett kedvence, a száz éve született olasz komponista, Umberto Giordano. Giordano tizenegy operát irt, melyek a maguk Idejében a kor ízlésének megfelelően megjárták a siker olimpuszát. Ezek közül kilencet azonbon az idő szép lassan a feledés fátylávol vont be, mfg viszont az André Chenfer hatalmas történelmi freskója és az intlmebb jellegű Fedora csodás dallamai állják a sorát. Es joggal, mert ízléses zenéjüket, bővérű olasz dallamai­kat hatásos színekben pompázó zenekor kíséri. Giordano ragyogóan értette mesterségét s bőkezűen bánt alakjaival Mert hiszen melyik terrorista ne vágyná elénekelni Chenier két hatalmas áriáját, melyik baritonista ne öltané magára örömmel Gérard selyem lakáj-ruháját, hogy elénekelje megkapó nyitó áriáját, avagy melyik drámai szopránt ne töltene el a vágy elénekelni Madeleine iírol és egyben drámai szólomát? De maga a vágy nem elégséges tényező, ha nem párosul megfelelő adottsággal. Nos, örömmel állapíthatjuk meg, hogy operánk öt élvonalbeli rnűvésze akik, felváltva énekük e három szerepet, Igazán megállták a sarat s egy értékes előadással bővítették a színház repertoárját. A két Chenier közül Jlri Zohradnicek az ércesebb és drámaibb, viszont Imrich Jakubofc bár statikusabb, de szinte ideális olaszos belcontoja kirobbanó siker. Elenai iKlttnárová, mindkettőjük Modeleinej-e, kifogástalan. Bahus. Honák erőtől duzzadó robbanékony alakítása Juraj Martvon. lágyabb, rászletflnomságokban gazdagabb Gera«diávaf váltakozik. A hatásos díszeleteket Pavof Mi. Gábor, míg a jelmezeket Jludmilo Purkyfiovó tervezte, az előadást Miroslav Fiiét rendezte. VARGA JÓZSEF J. VAVRO felvételei E héten HENCZY BÉLÁT, a Csemadak. Icisgyar­­mati helyi szervezetének kultúrfelősét köszönt­­jíik. Amint arról Varga Imre levelében hírt adr Henczy Béla új műsort tanít be. A tánckör bemu­tatója ezekben a napokban lesz. A Nagymama című színmű próbái is sikerrel folynak, ügyesen oldják meg a jelmezkérdést is. Minden szereplő hcdlag készíti vagy készítteti el ruháit. A belé­pőjegyek árából befolyt összegből, úgy mint a ,múltban, ebben az évben is kirándulóit szeret­nének szervezni a szereplők részére. Henczy Bél« „lányai"; Hűsíti Anna, Holop Mérte, Patus Mérte, Voitk Mária, Mészáros Julianna. Géza bácsi citerája KI tudja, milyen energia rejlik egy piciny, szürke kében; mennyi tehetség van egy egyszerű paraszt­­emberben. Az Ismeretlen követ leg­többször félredobjuk, és a tehetsé­ges, de szerény embereket nem kér­dezzük, hogy mit tudnék, mihez ér­tenek. Farkas Géza bécsi rokonai, szom­szédai vagy Jőbarétal szívesen hall­gatják clterájának játékos vagy mé­labús hangját. Géza bécsi szerénysé­ge miatt sokán még a faluban sem tudják, hogy milyen nagy mestere 0 ennek a hangszernek. Pedig Kls­­gyarmat Igazán nem nagy falu. — Ezt a clterémat a második vi­lágháború utáni években készítettem el — mondja. Mintegy tanút keres­ve szavaihoz előveszi a díványról a kissé rozzant hangszert. Az egyik oldalon eltörött a lába — azóta pa­pírok, fadarabok segítségével „cs.nél lábat", nehogy a cltera játszás köz­ben mozogjon. A sarokból előszedi a „kellékeket": egy vasrúdból ki­reszelt hangoló-kulcsot, agy hür-le­­fogót, én egy ferdére elvágott lúd­­tollat, ami a pengó szerepét látja el. Nem könnyű dolog a cltera fal­hangolása; sok tatusztalet, érzék kell hozzá. Géza bécsi elmondott egy esetet, mikor zenészekkel kísérelte meg felhangoltatnl a ctteráját. Az „Idegen beavatkozásnak" az lett a vége, hogy négy-ót húr elszakadt. Azúta se bízza másra a hangolást. Miközben Ide-oda mozgatja a han­goló kulcsot, beszélni kezd háborús élményeiről. — Mér a második világháborúban magammal hordtam egy clterét, a bajtársakat vldltgattam vele. Este a koszos takarók alatt bizseregni kez­dett az ember szive, ha az otthonra emlékeztető dalokat kezdtem játsza­ni. Sokan sírtak Is. Ezt a clterémat a németek vették el, azért kellett készítenem ezt a másikat. Nagyon sok munkát áldoztam rá. Először ki kellett kísérletezni a leg­megfelelőbb anyagot, favastagségot. A legnagyobb munka mégis a húrok felszerelés^ a skálák összeállítása volt. Egy jő eltér énéi sokat kell „ta­lálgatni , míg megtaláljuk ez igazi helyzetet. Mér eléggé: Időé vagyok ehhez. a hangszerhez, hatvanhatodik évem ta­posom, no meg az ember lustul Ms: így Inkább csak téli estéken, vasár­nap délutánokon gyakorolgatok. — A dalt egyszeri ballésra tanu­lom meg — felei a- kérdésemre. — Persze előbb bétszer-héromszor el kell játszanom,, bogy a játékom a legtökéletesebb legyen. De amint mondtam, elég egyszer meghal fanom a dalt, máris el tudom játszani. A mai dalokkal mér baj van — mosolyog ravaszkásan —, ugyanis azokban sok a félbang, s az én clterámon azt nem­­tudom lefogni. Mér megpróbáltam az „Adém hol vagy?" című slágert, meg egypér ehhez hasonlót, de hét nem 8lkerúlt. A beszélgetés közben elkészült a hangolással. Néhányszor véglgszánt „pengetöjével" a húrokon, és játsza­ni kezd. Lábával veri a dalhoz ez ütemet — bal kezével pedig a húro­kat szorítja le ügyesen. Először a „Klsgyarraeton nincs több kislány", majd a „Megérett a csongo­­rádl cseresznye" került sorra. A gyors ritmusú számok után lassú hallga­tókat játszott. Géza bécsi bravúrosan kazalt hang­szerét, szemével nem le ellenőrzi, hogy helyesen fogta-e le a húrt. Mé­gis ügy érzem, a dalban nincs egy thamls hang sem. Mind tisztán, töké­letesen zeng, és elszAU olyan meg­magyarázhatatlanul, nlBt egy szép Álom. VARGA IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom