A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-11 / 6. szám
gyermek áhítja n mesét u Akisgyermek életének egyik örömforrása a mese. A gyermek áhítja a mesét, mert a mese csodavilága lenyűgözi őt, s szinte lesi anyja ajkáról a mesét, aki egy kis hozzáértéssel nagymértékben alakíthatja gyermeke érzelem- és gondolatvilágát. Az anya — a gyermek tízéves koráig — szép szóval, szép mesével, helyes magatartással döntően befolyásolja gyermeke fejlődését. Sokszor azonban gondban vagyunk: mit is meséljünk és hogyan meséljünk. Egyet sohasem szabad szem elől tévesztenünk: a mese feleljen meg a gyermek igényeinek, életkorának. Tapasztalatból tudjuk, hogy a 2—3 éves gyermek nagyon kedveli a színes képeket, a csengő-bongó versikéket, a róla vagy más gyermekről szóló apró „történeteket“. Ebben a korban tehát mutassunk sok képet a gyermeknek, és magyarázzuk is meg neki, hogy mit ábrázolnak a képek. Beszélgessünk el vele a képek tartalmáról. így bővül a gyermek szókincse és ismeretköre. Később, 3—6 éves korában a gyermek már igényesebb: nagy figyelemmel és türelemmel hallgatja az állatmeséket. Szemléletéhez ugyanis közel állnak, és könnyen megérti a róluk szóló meséket. De legyünk tudatában annak, hogy a kisgyermek hajlamos a félelemre, ezért ne meséljünk olyan állatokról, amelyektől a gyermek fél, mert az Ilyen tjesztős mese hallgatása közben csak fokozódik a félelme, a szorongása. Általában kerüljük az olyan -meséket, amelyekben a gyermeket kiteszik, elrabolják vagy megölik. „Nevelési szempontból se keltsünk félelemérzetet a gyermekben, tehát ne fenyegessük meg, hogy „ha rossz lessel“, elvisz a rendőr, a bubus, a kéményseprő, vagy megharap a patkány, a béka stb. Az ilyen megfélemlítéssel egész életére kiható nagy kárt teszünk a gyermek lelki világában. A mesében az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházzuk föl, azért ezek a mesék nagyszerűen alkalmasak a gyermek oktatására. A mesében a róka ravaszságot, a nyúl a félénkséget, az oroszlán a bátorságot, a kutya a, hűséget, a bárány a szelídséget példázza stb. Ezeket a jellegzetes tulajdonságokat felhasználhatjuk az emberek cselekedeteinek bírálatára. A mese végén a jellegzetes jó és rossz tulajdonságok hangsúlyozásával — nevelő célzattal — levonjuk az erkölcsi tanulságot. A tanító jelleg észrevétlenül legyen beleszőve a mese minden mondatába. így a gyermek a mesemondó irányításával megtanul jónak, erősnek, bátornak lenni, és megtanulja megvetni a ravaszságot, az álnokságot, a gyávaságot, a szószegést. A jó és rossz összeütközése során látja, hogy a jó mindig győzedelmeskedik. Tetszik neki, hogy a jóért küzdő hőse tűzönvízen keresztül eléri célját, a büszke, a kapzsi, a gonosz pedig bűnhődik. Ilyen meséiket hallva a gyermek már kiskorában megismerkedik az igazságszolgáltatással, A gyermek szereti a csodálatos, a „mesés“ dolgokat. Ezért ne csak állatokról, hanem emberekről is meséljünk neki, mégpedig olyan művészi rangra emelt nép- vagy tündérmeséket mondjunk, amelyek magasabbrendű gondolatokat keltenek benne. Ezeknek a meséknek nagy nevelő értékük van: felüdítik a gyermeket, növelik önérzetét, önbizalmát, derűlátását, az erkölcsi rend győzelmébe vetett hitét és a képzeletét, ami pedig a gyermek fejlődő szellemi életében rendkívül fontos helyet foglal el. Az ilyen mesék sokszor már reális életszemléletet lopnak a gyermek tudatába. Hogyan meséljünk, hogy lekössük a gyermek figyelmét? Lebilincselően, úgy, hogy később kedvet kapjon az olvasásra. Élőszóval, vagyis könyv nélkül mondjuk a mesét, színesen, szépen, hogy semmit se veszítsen bájából, érdekességéből és elhitető erejéből. Derűs hangulatban, közvetlen hangon és játékos ötletességgel meséljünk. Egyszerű művészi keretben találkozzék a tréfa, a humor és a bölcs észjárás. Beszéljünk a gyermek nyelvén: képekkel, szójátékokkal, mókásan. Mindez azonban nem jelent selypítést vagy gügyögést. A hangokat ejtsük ki tisztán, és ne harapjuk el a szavak végét. Ügyeljünk a hanghordozásra és a mimikára is. A mesében legyen sok párbeszéd, és más-más hangon szólaljanak meg az egyes szereplők. Tehát úgy meséljünk, hogy a mesemondás élményszerűen hasson a gyermekre, hogy lenyűgözzük a gyermek képzeletét. Az iskolásgyermek művelődését már hivatásos nevelők irányítják, mivel azonban a legtöbb helyen a gyermek ideje nagy részét otthon tölti, a szülő sokat tehet gyermeke fejlődése érdekében. A gyermek körülbelül a harmadik osztályban kezd önállóan olvasni. Ekkor kell résen lenni a szülőnek, hogy megszerettesse gyermekével az olvasást, a könyvet. Sajnos. csehszlovákiai magyar vonatkozásban szánalmasan szegények vagyunk értékes gyermék- és ifjúsági könyvekben, ez azonban senkit sem mentesíthet, hogy a gyermek kezébe ne kerüljön korának megfelelő jó könyv. Olyan, amely gondolkodásra készteti a gyermeket, s amely megfelel értelmi fokának és érdeklődési körének. Tehát olyan, amely segít nyesegetni a gyermek önzését, szeszélyeit, zsarnokoskodását, makacsságát, — vagy zárkózottságát. Nevelje a mese munkaszeretönek, igazmondónak, tisztességesnek, bátornak, szívósnak, küzdeni tudónak a gyermeket, olyannak, aki minden körülmények között helyt tud állni az életben. — Ügyeljünk arra, hogy ne olvasson a gyermek olyan könyvet, amelyből durvaság, vadság és kegyetlenség árad. Ha a gyermek kérdez, minden kérdésére kíváncsiaskodására rövid, világos, könnyen érthető választ kell adni. Olykor-olykor mi is kérdezzünk a gyermektől: így ösztönözzük, hogy értelmes választ adjon. A mesemondó végső célja legyen az öröm terjesztése. Minél több mosolyt és kacagást fakaszt kis hallgatói arcán és ajkán, annál eredményesebb a munkája. A mesemondó saját egyéniségéből, saját jelleméből is sokat átplántál hallgatójába. Ezért sohase feledje, hogy minden egyes meséjével hozzájárul a gyermek jellemének formálásához, érzelmi és erkölcsi világának fejlesztéséhez. A szép mese kitörölhetetlenül fog élni a gyermek emlékezetében, aki mindig szívesen fog gondolni arra, akitől hallotta, — mint ahogyan mi is szívesen emlékezünk azokra, akik gyermekkorunkban legnagyobb hatással voltak ránk, akik segítettek alakítani jellemünket, s akik mindig segítségünkre siettek: az édesanyánkra, a kedves tanítónkra és a jő könyvre. S az édesanyáknak, a tanítóknak és a könyveknek ma is oroszlánrészük van a társadalom építése terén. És ki ne tudná, hogy a gyermeknevelés fontos tényezője a társadalom építésének? Ozorai Ferenc Dubovsky felvételei 14
