A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-11 / 6. szám
< Fényképkiállítás nyílt meg Bratislavábuii. Érdekes anyag tíirnl «Iánk az emberről. A modern életben hallatlan közkedveltségnek örvendenek a fényképek, ezzel függ össze a képeslapok népszerűsége is. Konok persze több oka is van. A ma embere képeket regisztrál, amihez nagyban hozzászoktatta a tele víziá is Van e általánosabb anynnyelv, mint a viziialitás, az, amit két szemünkkel látunk? A kép nemzetközi és általános, megérti a gyermek s a felnőtt. A látási ézrékelés korát éljük. A képek magokért beszélnek. A XX. században szeretünk bizonyosságot szerezni a dolgokról. A mai kor gyermeke jelen akar lenni mindenütt, s unnak hisz, amit lát. írni leltet arról is, amit nem láttunk De fényképezni esak a helyszínen lehet. A fénykép könyörtelenül rögzíti mindazt, ami a len cse isié kerül az adott pilanathan. A pillanatnak tiirt részét láthatjuk a képen, fotósok megfogalmazásában olvastam, hogy a fénykép magát a letagadhatatlan, egyértelmű valóságot adja vissza. Írásban leltet hazudni, képen nem. S valóban, nines a valóságnak olyan részlete, amely a fotós kedvéért a fényképen megváltozna. A fényképezőgép nem alkuszik. A bralislavai kiállításon Ifit sztsrzó több mint '1110 felvételét láthatjuk. A fényképeket tizen kilenc ciklusra oszlatták. A ciklusok címe: Szerelem, Kezdődik az élet, A család, Házasság, Ilyennek az ember reménye, lílSUnts nemzedék, A női szépség, Itt elünk, Az lemberi arc. Az elet pillanatai, Mi férfiak, Az ember gondjai es fájdalma, Szembesítés, Gyönyör, Ember és művészet, A mi asszonyaink. Az cin bar és a kenyér, Katona, Békés vetélkedő Címek ezek csupán és ott a panelokon tiillve vannak tartalommal. Csaknem mindén felvétel központi témája az ember életének egy-egy pillanata. „Szeretlek, ember“ — ezl a eintet adták a kiállításnak. Szeretlek gondjaiddal, bajaiddal, gyarlóságaiddal, sikereiddel, meghajlott dere kaddal, tipegve vagy büszkén lépkedve, meztelt tőségedben vagy a menyasszonyi ruhádban, munkás hétköznapjaidban és szórakozó ked vedben. De álljunk csak meg egy pillanatra. Az tijságiról más Itatások is érik. Már vagy egy órája bolyongok a kiállítási termekben, amikor égy kicsit elgondolkozni mentem az előcsarnokba. Körülöttem Ili 1B éves kamaszuk szívták tüdőim a cigarettafüstöt és egymást lüket üsték a trágárabbnál trágá rabit megjegyzések közepette. Majd az. egyik hatalmas kést húzott ki a betsíí zsebéből, né hányszor megvillogtatta, majd a többiek biztatására visszatette. Az üvegajtón keresztül Indáttam a terembe. Ott bent hatalmas Ildiik hirdetik még ma is, és ezl fényképekkel is dokumentálják: SZERET LEK, EMBERI De mit keres békés hétköznapokon ezeknél a fiataloknál a kés? Higgyek el, belehnrzaiigntl a hátain. Kitten kiiziitiik külön váltak és megnézték a kiállítást. A művészet célja az is, hogy neveljen az emberségre. Tatán egyszer majd csupa nagy betűvel írják a s/.őt: EMBER. CSÍKNAK IMRE 1. Bemard Gold wein. 2. Pave; Stefi, 3. Pavel Knioch. 4. Jozef Paviícek, 5. lifi Chocholác, S. Tölhpál Gyula felvétele.
