A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-04 / 5. szám
A „Nyírfácska" együttes lányai ^ „Virágcsokor" a P|atnylckl| együttesből A népi táncművészet a Szovjetunióban ma már eljutott legmagasabb fokára, klasszikussá vált és bolyét kapott a hivatalosan elismert művészeti ágaik között. Úrtásl állami támogatást élvez, Iskolákban tanítják, és tökéletesen képzett hivatásos művészek tolmácsolásában megindult világhódító étjén. Számos orosz, ukrán, belorusz népi együttes .működik a Szovjetunióban, de majd minden szövetségi köztársaságnak is megvan a maga hivatásos népi együttese, amelyek közűi például az örmény, e gráz, az Ozbég és más nemzetiségű együttesek a Szovjetunió határain túl Is Ismertek, „Mojszejevfik“-nek hívják világszerte e Szovjetunió Allem! Akadémiai Népi T éne együttesét. Művészeti vezetője Igor Mojszejev, ez OSZSZSZK népművésze, Lenin-dfjas. Harminc évvel ezelőtt Ingott hozzá az együttes kialakításához, azóta négyszer vettek részt nagyszabású külföldi turnén, bejárva csaknem as egész világot. Érdekes Mojszejev véleménye a táncról: „Sok hibának az a forrása, bogy a (koreográfusok elfeledkeznek agy lényeges mozzanatról: arról, bogy a táncszerkosztásaikban ábrázolt minden mozgás tulajdonképpen egy-egy szó. Ahogyan pedig a szó sincs meg gondolat, értelem nélkül, éppen Így e tánc sem lehet meg egy bizonyos mondanivaló nélkül. Ha az egyes mozgások semmit sem mondanak, akkor az nem más, mint felgen, nála a tánc a gondolat kifejező eszköze. Ezt tartja szem olőtt és ennek rendel alá mindent. Ezért követeli mag táncosaitól a tökéletes stilus ás hagyományiemeratat, a tökéletes technikai felkészültséget, a személytelenségig felfokozódó művészi alázatot, s tökéletes emberábrázolóét. Táncénak, hogy úgy mondjuk, lelke van. Kimeríthetetlen, újszerű, eloven. alkotó erű csillog minden fij számukban, műsorukban. Aiekszandrov-együttes néven Ismerik a Szovjet Hadsereg Ének- és Táncegyüttesét. Ki ne emlékezne rájuk? Nevük hallatára kiben nem aszssociálédlk azonnal a „Poljuska polje“, a különböző kantáták, a kiváló orosz katonadalok, a „Doni kozákok" dallamai kiváltotta hatalmas lelkesedés. Láttam űkat Miskolcon, szinte a felszabadító Vörös Hadsereg utolsó hullámaként 1947-ben. £e valójában felszabadítók voltak. Ok járták alsóként népi és katonai jellegű műsorukkal a második világháború után felszabadult országok hevenyészve összetákolt színpadjait. Ok voltak a minta, a követendő példakép. Ok mutattak utat az együttesek szervezési felépítése, a műsorösszeáiUtás, a népi táncok színpadra vitele területén. Igaz, a közép-európai népek már előzőleg is rendelkeztek némi tapasztalattal népi táncművészetük színpadi művészetté formáláséban. Nem kisebb az érdemük a későbbiek folyamán a Mojszejev •, a Pjatnyickij-, a Balti tongerészsk, a Doni kozákok, A Nyírfácska együtteseknek sem. Ok kibontakozásában, további fejlődésében segítették népi ének- és táncművészetünket. E művészeti ágnak a további űtkeresésten, a sajátosan nemzetivé váláséban nyújtottak sokat. Az a hatalmas út, amely az élenjáró szovjet együttesek mögött áll, alapjaiban reformálta meg a népi táncművészatet. A klasszikus balett is megfiatalodott a hatására. Óriási as európai népek balett- és népi táncművészetére gyakorolt hatásuk is. A második világháború után felszabadult államok népi tánomfivészete, nemzeti jellegüket megtartva az általuk kitaposott és mutatott úton haladtak. Sót, hatásuk túlmutat a szocialista tábor határain, a szovjet népi táncművészet Európa- és világszerte érezteti termékenyítő befolyását. TAKÁCS ANDRÄS A volgográdl sxínhéi balettkara. Sxólista: Gallna Burkun
