A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-04 / 5. szám
Mi az IMPULS? Cseh iroda lomelméleti és kritikai folyóirat. (Magyarul megközelítőleg annyit jelent, mint ösztönzés, indítás, késztetés. Nyilván a csehszlovák irodalmi életet van hivatva ösztönözni, serkenteni.) Prágában adják ki, főszerkesztője Frantiéek Buriánek, az Irodalomtudományok kandidátusa, a prágai Károly Egyetem professzora. A folyóiratnak eddig két évfolyama jelent meg. Rendszeres rovatai: Tanulmányok— Műhelytitkok — Kritikák — Könyvismertetések — Viták — A kor margójára — Kitekintés. Most mellőzöm azt a kérdést, mennyire tölti be a lap kritikai és irodalomelméleti küldetését általában, csupán egy szempotra hívom fel a figyelmet: mennyire tükröződik hasábjain a mai magyar irodalom, mi jut el a cseh olvasóhoz a magyar nyelvterület literatűrájából, s milyen rá a visszhang? Az első benyomás igen kedvező. (Nem akarom egészen azt mondani, hogy ránk nézve hízelgő). Az 1966-os évfolyamban hat magyar vonatkozású írás található, az 1967-esben pedig nyolc. A köztársaságban megjelenő cseh és szlovák folyóiratok közül ez figyel fel ránk legrendszeresebben. Az első évfolyam negyedik számában Kosztolányi Dezső A léggömb elrepül című novelláskötetéről olvashatunk könyvismertetést. Az Anna Rossová fordításában megjelent elbeszéléseket nagyra értékeli a recenzens, Kosztolányit az emberi lélek elemzése mesterének tartja, egyúttal szól néhány elismerő szót Kosztolányinak csehül már korábban megjelent regényeiről, a Néró, a vérese költőről, az Édes Annáról és a Pacsirtáról. Az ötödik számban Jaroslava Pasiaková rajzol igen szimpatikus portrét Dobossy Lászlóról, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem cseh irodalmat előadó professzoráról. Kiemeli különleges képességét, francia műveltségű, kifinomult érzékenységét, mellyel a cseh irodalom olyan jelenségeit és összefüggéseit is meglátta és feltárta, amelyekre az eddigi hazai kutatás sem figyelt fel. Ugyanez a szám Déry Tibor két, csehül megjelent könyvét is ismerteti. A Szerelem négy elbe*szélést tartalmaz Magda Reínerová fordításában. A Niki című filozófiai novellát pedig Anna Rossová fordította s a Mladá fronts kiadó jelentette meg. „Van mit felfedezni a magyar irodalomban“ — állapítja meg az egyik recenzens. „A filozófiai novella gazdag variálási és nagy alkotói lehetőségeket nyújt“ — mondja a másik. Érdeklődéssel várják a harmadik, cseh nyelvre fordított Déry-művet, a G. A. úr X-ben-t A kilencedik számban a budapesti Magyar Helikon gondozásában megjelent Nezval-válogatást, Az éjszaka költeményeit méltatják, s „modern irodalmaink mélyebb megismerésének szép vállalkozásaként“ emlegetik. , Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényének cseh fordítósáról azt írja a tizedik szám, hogy a szerző eddigi legjobb alkotása, amely művészi értékeinél és jelentőségénél fogva túllépi a hazai irodalom határait. A második évfolyam második száma Ady Endre Egyedül a tengerrel című cseh válogatásáról ír kritikát. (Erről más helyen már részletesebben írtam.) » ■ .......... 1 ■ ............... TOLVAJ BERTALAN Magyar irodalom az IMPULS-ban Az ötödik számban Dobossy László Az ír király és a walesi bárdok címmel néhány új összehasonlítást tesz a múlt század néhány olyan irodalmi alkotása között, amelyek egyazon időben, azonos vagy hasonló történelmi körülmények között születtek, mint pl. Arany Jánostól A walesi bárdok és K. H. Borovskytől a Král Lávra. Három magyar vonatkozású írás is található a hetedik számban. Goda Gábor Poldini úr című szatirikus regényét szellemesnek, vonzónak találják, Fekete Gyula Az orvos halála c. kisregényét pedig az író legjobb munkájának tartják az olvasók. Ugyanebben a számban vázolja Dobossy László Bezruü és a magyar költészet című írásában a nagy cseh költő magyar vonatkozású kapcsolatait. A két utolsó előtti számban Jaroslava Pasiaková szép nekrológjait olvashatjuk az elhúnyt Kassák Lajosról és Forbáth Imréről. Végül a tizedik szám részletesen ismerteti Fábry Zoltán írásainak nemrég megjelent cseh válogatását, a Nase vlast Evropát. A recenzió írója megállapítja, hogy Fábry Zoltán azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült elkerülniük a provincionalizmus veszélyét, mert Fábry úgy magyar, hogy egyben haladó európai is. Köte|e Is ezt bizonyítja. A cikk írója különösen felfigyelt Fábrynak HaSekről, Fuclkról, Capekról szóló írásaira, amelyek olyan szempontokat és momentumokat is hangsúlyoznak,, amelyek a cseh olvasónak eddig szokatlanok. Fábry írásművészetét tündöklőnek minősíti. Végül megállapítja: több mint jó, hogy Fábry Zoltán írásai végre eljutottak a cseh olvasóhoz. Illendőnek tartja, hogy a nagy közönség a cseh és szlovák irodalmon kívül egyre inkább megismerkedjék az ország más nemzetiségű irodalmával is. Felfigyeltetőül szántam ezt az áttekintést mind azoknak, akik érdeklődnek az irodalmi kapcsolatok iránt, de eddig még talán az IMPULS elkerülte a figyelmüket. Az eddigi két évfolyam azt bizonyítja, hogy a szerkesztőség jó utakon halad, jó irányban keresgél, de az az érzésem, hogy a lapnak erre az impulzusára rugalmasabban kellene reagálniuk a szlovákiai magyar irodalom irányító szerveinek is, hogy a kapcsolat felénk is, illetve tőlünk is létrejöjjön! Az IMPULS^, szerintem ezt is jelenti. 7. — Nem lehetne kötéllel kihúzni? — kérdezte a vezető. — Nem! Nem használ itt a kötél semmitl Az ifjú visszatért a partra. — Benn maradhat a fejsze a vízben? — kérdezte a vezetőtől. — Akár tíz is. Inkább, mintsem néhány órára ötven ember kezében álljon a sürgős munka. — Én hát szétbontom-1 Hol az a fejsze? — Nem kell a halállal játszanil — kiáltott ták az emberek. — Ne engedd őt, vezető! — Mit gondolsz, hogy tudsz visszajönni? — kérdezte a vezető. — Végigszaladok a torlasz egyik szárnyán és a csendes vízről leereszkedem a törzsekkel. — Hazárdjáték! — kiáltották az úsztatók. — Nem tiltom meg, nem is parancsolom — mondta nyomatékkai a vezető. — Megtiltanám, ha másról volna szó; de tudom, hogy ha Olavi valamire, vállalkozik, amiatt nem kell, hogy másnak fájjon a feje. Biztos vagy a dolgodban? — Biztos. Ide azzal a fejszévell Olavi két kézzel, egy fogással ragadta meg a fejszét és a csáklyát és a kő felé sietett. Szállt^, mint az árnyék, emelkedett és lebukott a torlasz egyenlőtlen felülete szerint. — Tudja, hogy mit csináll — mondták né- 13 melyek. — Bolond! — dörmögték mások elégedetlenül. Az árnyék a kőhöz ért. A csáklyát letette maga mellé, gyors tekintetet vetett a folyóra és elhelyezkedett. Csillogó él villant meg a levegőben, és a fejszecsapás tompa visszhangja elérte a partot. Azután még egyszer, majd harmadszor — azután egy ideig nem hallatszott semmi sem. Az emberek előrehajolva, tágra nyitott szemmel álltak a parton. Az árnyék felkapta a csáklyát, a hegyét könnyedén beleütötte egy fatörzsbe és bal kezével a nyelére támaszkodott. Jobb kezét a levegőbe emelte, a fejsze megcsillant és lecsapott. Gyenge ütés zaja hallatszott és utána egy kis roppanás. Az emberek előrehajolva figyeltek, a lélegzetük iS elállt. Az árnyék még egyszer a folyóra nézett hosszan, vizsgálódva. Jobb kezét felemelte, a fejsze megvillant — és lecsapott. Fülhasító recsegés hallatszott, mintha robbanás történt volna. A tüskök ropogtak, bömböltek és az eltorlaszolt vízesés bőgött, mint a megvadult bika. Az árnyék nyílsebesen röppent ferdén a part felé a torlasz egyik szárnyán, amely már inogni kezdett. A rohanó ifjú a folyó közepére ért, a csáklya kört írt le a levegőben, a karcsú alak' hirtelen megfordult, mint a szélvitorla és az ifjú az egyik fatörzs hátán már útnak indult eszeveszett sebességgel a törzsekkel együtt — lefelé. De hirtelen megtántorodott — megtántorodott és eltűnt. — Űr Isten! — hallatszott mind a két partról. — Nem megmondtam! — Jaj nekem, hogy mégis elengedtem! A fák recsegtek, a zuhatag üvöltött, törzsek süllyedtek el, törzsek bukkantak fel. Sötét árnyak futkostak riadtan a partokon. — Lefelé, emberek, lefelé! — hangzott a vezető hangja. — Hogy kifoghassuk, ha kivetődik a partra! — Csónakot a vízre, gyorsan! Sötét árnyak futottak lefelé ... — Talpára állt már! — szólalt meg egy hang a másik parton. Mindenki megállt. Az ifjú valóban talpra állt és a barázdabillegető könnyedségével ugrált a vadul rohanó, hol felbukkanó, hol alámerülő törzsek hátán. Azután hirtelen megállt az egyik fatörzsön és biztos faúsztató-testtartással, magasra emelt csáklyával, kissé balra hajolva lefelé siklott. — Ez aztán a legény! — Az ám! Élesebben lát a lábával, mint más a szemével. Fekete embersereg nyüzsgött a partra lépő Ifjú körül. — Mi történt? Hogy menekültél meg? — Nem volt ott semmi veszedelem, csak a kéreg csúszott ki a lábam alól és én lebuktam, de, szerencsére, a törzsek még szorosan egymás mellett voltak. Majd hamarosan talpra álltam s az utolsó szakasz mindent megért — mondta mosolyogva az Ifjú. — Férfihez illő munka! — mondta a vezető. — De azért nem kívánok neked még egy ilyen utazást. Menj most és pihenj reggelig — akár estéiig is. — Köszönöml — felelte az ifjú és titokban órájára pillantott. Elmosolyodott és a csáklyáját a gyepre hajította. A szauna-ház kis szobácskájábán fehér ablakfüggönyök mögött feküdt a fiatal leány. Éjfélre járt az idő, de a leány még nem tudott elaludni. Történt valami azon az estén, és az elvitte szeméről az álmot. Olyan csodálatos volt, mint egy mese, vagy egy álom — nem hallotta, hogy ilyesmi mással is megesett volna. Csak be kellett hunynia a szemét és végigélte ismét az egészet. És mert már sokszor végigélte, mesévé alakult az egész história. Ö maga már csak néző volt: látta a leányt és azt a másikat, és azt, hogy mi is történt. Folytatjuk
