A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-10 / 37. szám
9 m hbptt: • • - • • 1 --1 jfM! inP'f? > wmu-^ v1^ Állandó COMENIUS-kiállítás nyüt Sárospatakon Egy magyarországi diákváros, ahol ápolják a nagy tudós emlékét Sárospatak — az idegen is ismerősként lép földjére. Kis hely, de a híre Európát régen bejárta!. Sárospatak — az ember hamar barátkozik vele. Keresi vonzerejének titkát: a Rákóczi-várat, az ősi kollégiumot, és máris otthon érzi magát. Sárospatak — mint valami nyitott könyv, szinte kívánja, hogy minél többen tájékozódjanak benne. A magyar politikai és kulturális élet ugyanis századok óta sokat köszönhet neki; főképp egykori diákjai jóvoltából, akiknek múlhatatlan ifjúsága itt minden évben több mint 4000 különböző korú iskolás szemében ragyog. Most is nevezetes esemény állítja Sárospatakot az érdeklődés középpontjába: 436 éves kollégiumának falai között — a csehszlovák—magyar kulturális megállapodások értelmében — a minap állandó jellegű Comenius emlékkiállítás nyílt. A kiállítás vonzza az érdeklődőket: megtekinthető a volt Küldöttségi Szállás, a mai ún. Iskolamúzeum emeleti részében. A látogatottság nagy: a kiállító termeket felkeresik hazai és külföldi vendégek, hogy Comenius születésének 375. évfordulóján méltó környezetben gondoljanak a népek nagy tanítójára, a nemzetek közötti barátság és együttműködés következetes szószólójára. ... Az Iskolamúzeum hat kiállító terme közül háromban foglalnak helyet a Comeniusra vonatkozó emlékek; de beleágyazva az országos történelem és a helyi fejlődés fő vonalába. így a látogató megtudja, milyenek voltak az általános viszonyok Magyarországon Comenius sárospataki működése előtt; fogalmai alkot arról, hogy mekkora változás történt az ősi kollégium oktató-nevelő munkájában Comenius vezetésével; lemérheti, mennyire érvényesült Comenius szelleme az iskola életében a nagy tudós távozása után is ... A bemutatott relikviák érzékeltetik az általános magyarországi viszonyokat Comenius pataki működése előtt. A kiindulópont: a mohácsi vész. A szomorú valóság: a Habsburg és ar török elnyomás. Az építő kritika: a polgári és a népi reformáció — nem annyira vallási, mint inkább kulturális tekintetben. A biztató program: az anyanyelv felkarolása, a könyvnyomtatás terjesztése, az oktatási intézmények kiépítése. Sárospatakon Perényi Péter, a vár akkori ura érti meg a kor szavát: 1531-ben — Kopácsi István és harcos rendtársa, Sztárai Mihály közreműködésével — olyan ún. triviális (alsóbbrendű] iskolát hoz létre, amely rövidesen kollégiumi rangra emelkedik. Ennek keretében már a magasabb tudományoknak is van kellete ... A XVI. század végére a sárospataki kollégium teljesen kifejlődik. Legkiválóbb növendékeinek nemcsak a külföldi tanulmányutakat, hanem az itteni katedrát is biztosítja. Az érdeklődés iránta egyre nő: a Felvidékről éppúgy, mint Erdélyből vagy a Tiszántúlról mágnesként vonzza a tanulni vágyó ifjúságot. Felfigyelnek rá annak idején még a Bocskaiszabadságharc részvevői is: a kollégium oktatási-nevelési eredményeire való tekintettel a kassai országgyűlésen 1606-ban azt követelik, hogy „az ország Sárospatakon főiskolát állítson és megfelelő javadalmáról gondoskodjék.“ A kiállítási anyag mutatja, hogy sokáig bőkezű fejedelmi pártfogók gondoskodtak az iskola fennmaradásáról. De közülük is leginkább I. Rákóczi György fejedelem és felesége, a széles látókörű, erényes Lorántffy Zsuzsanna méltó említésre: gyermekei is itt tanultak. A kollégium az ő idejükben valóságos kis diákköztársaság, a növendékek az 1621-ben megreformált „rendtartás“ előírásai szerint élnek. Haladó szellemű képzésben van részük: a német reformáció és az angol puritánizmus eszméit szívják magukba. Comenius tankönyveit pedig már akkor használják Patakon, amikor a nagy tudós meghívásáról még szó sem volt. A tájékoztató szövegek Tolnai Dali János javára írják, hogy meggyőzte Lorántffy Zsuzsannát és tudománykedvelő fiát, Zsigmondot Comenius meghívásának a szükségességéről. Comenius — mint köztudott — 1950-ban el is fogadja a patakiak meghívását: négy évre a kollégium tanulmányi, nevelésügyi igazgatója lesz. (Kár, hogy sem itt, sem másutt nincs a kiállításon utalás arra, hogy a cseh Comenius magyar származású volt, és családi neve Szeges — ahogy azt Blekastedné asszony, a norvég kutató Antonín Skarka prágai docens segítségével kiderítette.) Comenius arcképeit, „De cultura ingeniorum“ című székfoglaló beszédét, az illetményéről készített kimutatást nézegetve elgondolkodom: ő Sárospatakon egyáltalán nem érzi magát idegennek, szeretve szereti megbízóit és tanítványait, Magyarországot és a népet. Emberi és tudósi magatartásával nagy népszerűségnek örvend: mint a Cseh Testvérek utolsó püspöke, itt szabad lelkész, buzgó hazafi és lelkiismeretes tanár lehet. Rákóczi Zsigmond nősülésekor esket; a fejedelmi környezetben agitál a cseh—magyar politika összehangolása érdekében; mindig tanít és ha teheti, ír. Ezt mutatják a kiállított művek címlapjai: a „Vestibulum“, a „Janua“, az „Atrium“. Vagy a világhírű tankönyvek: a „Schola ludus“ és az „Orbis pictus", melyek a pataki kollégiumból kerülnek Európa kulturális vérkeringésébe. De erre vallanak a „Gentis felicitas“ sorai és leveleinek magvas gondolatai is. Comenius vezetésével felbecsülhetetlen értékű változások történnek a kollégium oktató-nevelő munkájában. Tért hódít az igazi tudományokkal, főleg a természettudományokkal való foglalkozás. A szemléltető oktatás is szerephez jut. Megkezdődik a sokoldalú képzés. Polgárjogot nyer a diákönkormányzat és a pedagógiai demokratizmus. Comenius idejében nő a tantermek száma; nyomdát állítanak fel; fokozódik az iskolai könyvtár állománya és látogatottsága; szép sikereket ér el a diákszínjátszás is. 1650—1654 táján a kollégium Comenius ambiciózus irányítása és pedagógia« gyakorlata révén már mintaintézet, és akkoriban „a mgyarországi protestáns iskolák közt hozzá hasonló csak egy is alig találtatott.“ Mindennek tudatában igen helyeselhető, hogy az egyik kiállító teremben Lorántffy Zsuzsanna szobra mellé van állítva Cómenius egyetlen magyarországi szobra, Vay Miklós 1859-ből származó alkotása. Ugyanakor említést érdemel, hogy Sárospatakon működik az egyetlen Comenius Ámos Jánosról elnevezett intézmény, a Felsőfokú Tanítóképző is. A hamar elért eredmények megértetik, hogy Lorántffy Zsuzsanna, mikor a nagy tudós sárospataki pályafutása befejeződött, miért írja elbocsátó levelében: „Visszatér magukhoz az önök Comeniusa, akit annyiszor sürgettek. Visszatér e ránk nézve nem kedvező időben, amikor a mi iskolánk körül végzett munkájának gyömölcse mutatkozik. Visszaadjuk önöknek, de fenntartjuk magunknak azt a jogot, hogy további írásaival nekünk szolgáljon.“ A látogató ezután megtudhatja, hogy hova, merre vitte Comeniust a sorsa. De arról is értesül, hogy Comenius táv ozása után is él és hat szelleme a, kollégiumban. Hiába jönnek az üldöztetések évtizedei — a menekülő tanárok és diákok őrzik. Hiába a mostoha körülmények — nincs opportunizmus. Hiába a;z 1671-et követő politikai és felekezeti nyomás — mihelyt Thököly vagy Rákóczi szabadságharca engedi, megindul az oktatás. Comenius szelleme lelkesíti azokat, akik a szemléltető nyelvoktatás vagy a kísérleti fizika mellett szállnak síkra. Érdekes a kiállított tárgyak között a vetítőgép ősét, egy „laterna magicá“-t megpillantani; a hozzá tartozó üvegre festett képeket állítólag II. Rákóczi Ferencnek is bemutatták. Örvendetes a magyar nyelvű Comenius-irodalomból az ízelítőt kapmi: Bakos József, Dezső Lajos, Rácz Lajos, Takács Béla idevágó kötetei tekinthetők meg. Tanulságos a XVIII. századi fizikakönyveket és a természettudományok oktatásának más dokumentumait böngészni; itt akkor egyetemi szinten folyt a diákok képzése. Jóleső érzés az anyanyelvi művelődés korai megvalósulásáról hallani; hivatalosan csak 1844-ben mondja ki az országgyűlés a magyar nyelven való tanítás szükségességét, de Sárospatakon már 1796 óta magyar a tanítási nyelv. Egy kiállítási terem kimondottan iskolatörténeti vonatkozásokat tartalmaz. Illusztrálja, hogy a Rákóczí-szabadságharc bukása után a birtokos nemesség és a paraszti tömegek tartják fenn az iskolát. Azután ráirányítja a figyelmet az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékeire. De szép összeállítás vall a kollégiumi életről is: az egyleti mozgalom, a főiskolai kórus, az irodalmi önképzőkör tanúsítja a tanulóifjúság érdeklődését. Ugyanitt Móricz Zsigmondnak, a volt pataki diáknak az iskoláról írt elismerő szavai olvashatók; meg a régi tanárok megfakult fényképei idézik a múltat. (Kár, hogy a kiállítás nem követi napjainkig az iskola történetét). A két utolsó terem a református egyházmüvészet értékes produktumait foglalja magába ... A róluk szóló részletes ismertetés helyett azonban most csak egy kívánsággal szolgálok: ezekben a termekben éppúgy, mint a többiekben forduljon meg minden olyan ember, aki a Comenius születésének 375. évfordulójára rendezett kiállításból is szívesen megérti, mit jelent a csehszlovák—magyar kapcsolatok történetében „nivnicei Szeges, akit — saját feljegyzései szerint — atyja után Komenskýnek neveznek.“ DOBAY BÉLA a Hét irodalmi melléklete #37.
