A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-23 / 30. szám
Jozef Sturdík a második világháború végén vált ismertté a szlovák képzőművészetben. A háborús évek nem mindennapi hatást gyakoroltak rá. A nagy világégés borzalmait átélő ember szenvedései rányomták bélyegüket a •művész alkotásaira is. Sturdlk ugyanis olyannyira lirikhs művészalkat, hogy sokai kisebb megrázkódtatások is, mint amelyet a második világháború apokalipszise Jelentett, mélyen felkavarhatják és hatással lehetnek munkáira. Ezzel magyarázhatjuk azt, hogy e korban keletkezett képeiből bánatos líra sugárzik, elvágyódás a szomorú valóságból. Szinte minden alkotásának ez a fő jellemvonása, akár szerelmeseket ábrázol, akár csendéletet fest, de a fiatal lány portréja és önarcképe is lehangoltságot áraszt. A festészet szerző, mind a kiadó számára megtiszteltetést jelent, ha a könyvet ilyen kiemelkedő művész illusztrációi egészítik ki. Sturdlk művei sok fontos kulturális és tudományos intézetünket díszítik. Alkotásai méltó módon kaptak helyet a Szlovák Nemzeti Galériában. Ismertek a monumentális íesztészet körébe tartozó művei is. Sturdík munkált nemcsak különleges tehetség jellemzi. Művészete azért egyedülálló, mert a tépelődő ember világnézetét tükrözi. A kifejezés, színharmónia és a finom vonalak nem egyszer sejteni engedik, hogy szoros kapcsolat fűzi a zenéhez, de híve és értője a költészetnek is, a játékos és a legigényesebb poézisnek egyaránt. Épp a költészet az, amely felszínre hozza Sturdík művészetének legmélyebb, legrejtettebb vonásait. A versek üteme, ritmusa, metafórái és gondolat-zuhatagai olyan Ismert és kiemelkedő ciklusokat csalnak ki ecsetjéből, illetve tollából, mint pl. Kraskov „Nox et Soíitudo“ c. versgyűjteményéhez vagy Jifi Wolker költeményeihez készített illusztrációk. poétúfn k Illusztráció Az ember tragédiájához Az eddig felsorolt munkák ellenére is, Sturdík eddigi életműve nem túlságosan gazdag. Nem az a művésztípus ő, aki parancsra tudna alkotni. Mindig ünnepi pillanatot jelent Sturdík számára az, ha ecsetet vagy tollat vesz kezébe s alkotni kezd és persze még örömtelibb esemény ez annak, aki, eljutván e művészet. megértéséhez, megismerkedhet e nagyszerű műrész egy-egy új alkotásával. PAVEL BREIER Különös, csak rá jellemző „Sturdík-színekkel“ már legkorábbi műveinek is egyéni jelleget adott. A színek nem egyszer segítségére voltak az érzelmek, hangulatok, sőt a gondolatok kifejezésében is. Érzékeltetni tudja velük azokat a pillanatokat, amelyekben müve keletkezett. Főleg a pasztell-szinek kezelésében utőlérhetetlen, sokszor egészen különleges árnyalatokat kever ki, a lehetséges kombinációk számát még tovább növeli. A pasztell-szinek azt Jelentik Sturdlk számára, mint Ghopinnak a zongora: egyetlen eszközből a legintimebb érzések olyan skáláját csalja ki, amelyre mások csak egész szimfonikus zenekarral képesek. Bizonyára nem véletlen, hogy Sturdík olyan előszerettel használja épp a pasztell színeket. Épp ezek állnak legközelebb ahhoz a nyelvhez, amellyel Sturdík megérteti magát. Aki nem ismeri Sturdíkot mint a pasztellek mesterét, okvetlenül találkoznia kell vele a tollrajz művészeként. A női arcvonások bájét, a virágok kecsességét, a holdas éjszakából előbukkanó ágakat, vagy az Ismeretlen tájból áradó atmoszférát — mind-mind érzékeltetni tudják Sturdík tollrajzai. Művészetének ezt az oldalát fedezhetik fel a gyermekek a meséskönyvekben, a diákok a tankönyvekben, a szerelmi költészet rajongói a verskötetek lapjain. Röviden: mindenki, aki Szlovákiában kedveli a szép könyvet, újra és újra gyönyörködhet Jozef Sturdlk illusztrációiban. A hazai és a világirodalom sok alkotását teszik teljesebbé Sturdlk illusztrációi, leggyakrabban éppen tollrajzai. E rajzok Jelentős mértékben fokozzák az irodalmi mű sikerét. Éppen ezért mind a Leányportré Illusztráció Maša Hafamová verseskötetéhez Pavel Breier felvételei ET5TT
