A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-23 / 30. szám
operatívakat. Helyi ismereteiből kiindulva azután a kubai nép vezére felvázolja a falu és az egész Sierra jövőjét. A terv kulcsa az állami gazdaság együttműködése a helyi fűrészteleppel és a fejlődő fakitermeléssel. A tömegből Innen is, onnan is javaslatok hangzanak el, van miről vitatkozni, pedig már éjfél is Jócskán elmúlt. Egy órára Jár az idő, hamvába roskad a tűz, s az emberek hazaballagnak. Búcsúzásként fel-felhangzik a kiáltás: „Hát akkor megpróbáljuk, Fldell“ Már korábban is, még az Egyesült Államokban kiképzett ellenforradalmi zsoldosok által a Disznó-öbölben •elszenvedett vereség előtt egy hónappal, amikor három hét alatt egész Kubát bejártuk, láttuk — elsősorban az állami birtokokon — a kubai mezőgazdaság műszaki színvonalának emeléséhez vezető első lépéseket. Láttunk tenyészbika-farmot, ahol mindenféle tenyésztésű és fajtájú bikák voltak, még bivaJosé Marti múlt századbeli forradalmár nézetével, hogy a monokultúra — nemzeti öngvilkosság. Ez azonban a következő években oda vezetett, hogy a nádcukortermelés a felénél is kevesebbre, 3,3 millió tonnára esett vissza. A legfőbb érv az volt, hogy az „édes sziget“ földje más terményekből — pl. burgonyából — évente négy termést is adhat, hogy el kell érni az önellátást rizsből, és hogy több dohányt, gyümölcsöt, kávét kell exportálni. A túlzók másik csoportja viszont azt állította, hogy Kuba az egész világ számára elég cukrot tudna előállítani és hogy legalábbis az egyetlen és kizárólagos cukortermelőnek kellene lennie az egész szocialista táborban. Mindenekelőtt: szakemberek, gépek és műtrágya Ma, nyolc évvel a győzedelmes múlt harminc év folyamán és amikor a protektoráló tőkés országok korlátozzák a cukornádültetvények területét. A kubai mezőgazdaságnak, hogy a fejlődés magasabb szakaszába léphessen, szakemberekre, gépekre és műtrágyára van szüksége. Ezzel függ össze a villamosítás — tavaly helyezték üzembe az első atomerőművet — a száraz területek öntözése, a vadvizek lecsapolása, az erdősítés, továbbá a növény-, gyümölcs- és állatnemesltés. A fórra dalom előtti Kubában csak a gazdagok gyermekeit vették fel a közép- és főiskolákra, ösztöndíjat pedig csak egy maroknyi árva kapott az egyházi szervezetektől. A néptömegektől megtagadott műveltség csak a humán tárgyakra terjedt ki, műszaki képzés nem volt. Kubának a Batlsta-rendszer Idején voltak állatkórházai az „úri“ lovak és kutyák számára, de csak néhány mérnöke volt, akik az államigazgatás magaJúlius 26 — Kuba államünnepe lyok és indiai zebuk is, mivel Kubában ú] szarvasmarha-fajtát akarnak kitenyészteni, amely nemcsak sok húst és tejet ad, de a bőre is könynyen és Jól feldolgozható. Meglátogattunk egy nagy sertéshizlalót, ahol egészséges, kövér malacokat láttunk, Jóllehet a farm dolgozóinak a sertéstenyésztéssel kapcsolatos semmiféle tapasztalataik sem voltak. Láttunk gazdaságot, ahol már bevezették a gépi fejést, a mesterséges megtermékenyítést, láttunk baromfifarmokat, ahol a legkorszerűbb módon, infravörös lámpák alatt nevelték a csibéket, sőt kombinált kacsa- és krokodiltenyésztő farmot is, ahol a kacsavágásnál visszamaradó hulladékkal és halakkal etették az alligátorokat. Részt vettünk gyűléseken, ahol mindenki egyetértett forradalom után, a szocialista Kuba már leszámolt a forradalom utáni romantlzmussal és a gazdasági rögtönzéssel. Az 1960-ban és 1983-ban, két szakaszban végrehajtott földreform államosította a nagybirtokokat és a nagygazdák 5 kabelerlát meghaladó földjét (egy kabeleria = 13,4 hektár). Eltűnt a falusi burzsoázia1; csak állami birtokok és kisparaszti gazdaságok maradtak. A tervek szerint a cukortermelésnek 1970-ig el kell érnie a 10 millió tonnát, a szarvasmarhaállománynak pedig még az idén a 10 millió darabot. Egy, a Szovjetunióval kötött megállapodás biztosítja a kubai cukor elhelyezését szilárd árakon. Ennek különösen nagy volt a jelentősége az elmúlt évbeli, amikor a világpiaci árak a legmélyebbre süllyedtek az elsabb pozícióiban dolgoztak vagy saját kis vállalkozásukat vezették. Még ma is, 1967-ben Oriente tartomány 14 mezőgazdasági társulása közül csak egynek van mezőgazdasági mérnöke, a kimondottan mezőgazdasági jellegű Camagüay tartomány 12 mezőgazdasági társulása közül háromnak van agronómusa. 1961-ig Kubában felszámolták az írástudatlanságot, s ezzel megnyílt az út a műveltség, a szakképzettség megszerzése felé. Műszakiak százait képezték ki a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Magyarországon és Lengyelországban. A középfokú műszaki tanintézetekben és a korábbi klasszikus iránytól eltérő műveltséget nyújtó általános középiskolákban tavaly 120 000 diák végzett; az idén már több mint Hatmillió tonna cukrot gyártottak már az idén Kubában. Az utolsó zsákot, amellyel ezt a kerek számot elérték, az Oriente tartományban lévé „Guatemala“ cukorgyárban töltötték meg és a Latin-Amerikai Szolidaritási Szervezetnek ajánlották fel, amely fftlius 28-án ül össze Havannában. 200 000 végzett növendékkel számolnak. Kuba nagyszabású terveket tűzött maga elé. A forradalmi kormány 30 millió dollárt szán vegyi üzemek létesítésére; ezek termelési kapacitását évi egymillió tonna műtrágyában szabta meg. 1970-ig a tervek szerint egymilliárd haszonfát kell kiültetni, ennek harmadát már elültették. Isla de Plnos szigetén hatalmas citruszllgeteket, Plnar de Rio tartományban más nagyklterjedésü ültetvényeket létesítenek. A nyugati félteke első szocialista országában megindult a gazdasági forradalom, amelynek hatása mér mutatkozni kezd a lakosság életében. KAREL MAREK Ilyen új házakat építenek a kooperatívék dolgozói (Nicaro, Oriente tartomány) Fidel Castro és csoportja a Sierra Maestrában Cienfuegos kubai szabadsághős szobra Havannában
