A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-17 / 51. szám

“ mondom neki —, anyuka üljön le, pihenjen egy csöppet, de ő nem, mindig kell valamit csinálnia. Könyörögtem. hogy jöjjön hozzánk, központi íűtés van a szobákban, Jó melegoen lehet. De ö csak nem akar megválni az öreg háztól.

— Nem bizony — erösködlk Mari néni. — Mert nekem hiányozna a kiesi fehér szoba. Mert úgy van az velem, mint a nótában. „Fehérre meszelt kicsi szoba, falon függő Mária kép...“ s ezt a kettőt szeretem én. A megszokott kis szobámat s ágyamat a Mária kép alatt. Ott fekszem le minden este s még ma is hozzá fohászkodom és az újságokat böngészem.

— Újságokat — lepődtem meg a szó hallatára. Nem akartam megérteni, inkább úgy fejeztem ki kételyemet, hogy megkérdeztem, látja-e a betűket.

— Hála Isten, még szemüveg nélkül is.

— Aztán mit szokott olvasni, Mari néni?

— Elolvasok én, kérem, mindent. A Nőt, a Hetet, az Új Szót.

— Mit olvas legszívesebben?

— Ami szép, mindent. Jó tanácsokat, regényeket, s kíváncsi vagyok a külföldre is, hol mi történik az emberekkel.

— (A gyerekek is szerettek olvasni?

— Arra bizony már nem emlékszem.

— Nem emlékszik máma, — szakítja félbe a lánya, — mikor azt mondta nékem, tedd le azt a könyvet, mert olyan két pofont lehúzok, hogy megemlegeted. Nem tudsz okosabb dolgot kitalálni?

— Jó van no, lányom, akkor más volt az élet, más ma is.

Bizony, más. Másképp élnek az ő gyerekei Is. Mindnek van szakmája, jó megélhetése. KI emeletes bérházban, ki saját házában rendezte be életét. Nagyon hasonlítanak egymásra a gyerekek. Mégis mind sajátosan éli életét. S hogy az élet nem egyszínű, több árnyalata van mint a szivárványnak az égen, azt akkor láttam Igazán, amikor bekopogtam mind a tizenkét Makkal gyerekhez, elbeszélgettem velük és meghallgattam őket.

A Sóstengeren veszteglő hajók

Hét derék férfi

(Szuezi feljegyzések)

Szuez felett a háborús forrongás nehéz felhői vonulnak. Senki nem tudhatja, milyen eső támadhat ezekből a felhőkből. A helyzet kilátástalan, zavaros. Főleg azoknak a hajóknak sorsa bizonytalan, melyek a csatorna vtzetn „raboskodnak". Napjaink várakozással télnek el, de helyzetünk alig változik. A változatosságot csupán a napirenden levő lövöldözések, repülőtámadások és Incidensek okozzák. Hajónk a parthoz közel horgonyoz, így módunkban áll az éjjel-nappal hallható lövöldözések, robbanások, fénycsóvák, tompa morajok figyelése. Hányszor elszorult már szívünk a félelemtől? Egyelőre minden veszélyt megúsztunk, de sorsunk továbbra ts bizonytalan. A csatorna mindkét partján lázas hard készülődés figyelhető meg. Hogyan követték egymást az események? Ha bepillantunk a naplóba, fény derül a történtekre.

SZEPTEMBER 3, VASÁRNAP: Már a nappalt órákban nehéz fegyverek dübörgése hallható Szuez felől. Egyelőre senki nem sefti közülünk, ml történhetett. Néhány órával később értesültünk arról, hogy az Arab-öböl térségében véres harcokra került sor. A közeli várost erődítmények veszik körül, de a lakosság nem hajlandó elhagyni lakhelyét. A lakóházak szomszédságában tankok várakoznak, ágyúcsövek emelkednek a magasba.

SZEPTEMBER 7, 23,00 óra körül ágyúk dübörgése és repülőgépek zúgása hallható. A hivatalos közlemények szerint lzmaíl városát érte támadás.

SZEPTEMBER 13-án az éjszakai órákban El-Cantara Irányában robbannak a lövedékek. Hajnalban rakéták moraja hallatszik, villanások szelik az égboltot. Egyetlen nap sem múlik el lövöldözések, bombázások nélkül. Állandó rettegés, bizonytalanság közepette telnek napjaink. Már otthon is többen kérdezték, vajon nem félünk-e. Kt ne félne? Amikor az ember nehéz perceket él át, egyúttal a nehezebb pillanatokra ts készül. Persze, hősök nem vagyunk ml sem. Mindnyájan jól tudjuk, hogy élet csupán egy van. De reménykedünk. Hajónk szolgál lakhelyül és búvóhelyül egyaránt.

Ml ftatalok, akik a háborúból nem ismerjük a városaink és falvatnk ellen vezetett légitámadásokat, az ágyúgolyók robbanásait, megborzadunk az elcsúfított embert roncsok láttán.

Egyelőre nem Ismertetem a pusztítás további eseményeit. Kt tudja, hány bizonytalan nap vár még reánk? Néha némán kérdezzük önmagunktól: ML lesz velünk?

A helyzet egyáltalán nem javult, inkább romlott. Már a téli időjárás jelet észlelhetők. A szélviharok ts erősödnek, a sivatag homokját egészen hozzánk sodorják. A szúnyogok ts bosszantanak bennünket, viszkető sebeket hagynak maguk után.

Hajónkon vajmi keveset változott az élet.

SZEPTEMBER 16. Amer marsall haláláról értesüljünk. Arról Is hírt szereztünk, hogy Izmatl, Szuez és Kairó között minden kapcsolat megszakadt. A következő nap újabb Izgalmakat hozott. A Sóstengerhez közel eső területeken az Izraeli hadsereg ágyúi és tankját ássák be magukat. A tenger másik oldalán ts lázas készülődés látható.

SZEPTEMBER 20. Az ENSZ repülőgépei húztak el felettünk. A gépek személyzete mindkét fél hadseregének tevékenységéi szemlélte.

A reggeli órákban (6,00 óra körül) Szuez felől lövések hallhatók. A hírügynökségek az EAK két

A Söstengeren veszteglő Lednlce hajónk személyzete. Balról: Sarmír, Havlar, Certezný, Mravec, Kudrna, Klage és Novák.

motoros hajójának elsüllyesztéséről adnak hírt. Az említett hajók a csatornán tartózkodtak. Az ENSZ határozata értelmében semmilyen szállítás nem folyhat a csatornán.

SZEPTEMBER 21. Parancs érkezett a lakosságnak, elsősorban a gyerekeknek és az asszonyoknak a csatorna térségéből váló kitelepítésére. A közlések szerint kb. 90 000 gyerek evakuálására került sor. A hajókra olyan parancs érkezett, amely megtiltja a mentőcsónakok vízre bocsátását. Ez a rendelkezés megdöbbenést vált kt bennünk.

11,00 óra táfban újabb lövöldözések, ágyúdörrenések hallhatók. A hivatalos közlemények a Port- Szald közelében húzódó frontvonal harcairól adtak hírt. Az esti órákban a csatorna nyugati részén figyelhetők meg lövöldözések. A lövöldözés alig néhány kilométerre folyik a 14 veszteglő halótól.

SZEPTEMBER 24-én a Szuezt csatornán tomppá robbanások hallhatók. Valószínű bombázásra került sor. A tenger nyugati részén a katonaság más helyre való elvonulására került sor az estt Órákban.

SZEPTEMBER 25, emlékezetes nap volt. A délelőtti órákban egy angol és egy lengyel hajóról látogatók érkeztek hozzánk, A délután már sokkal nyugtalanabb volt. A 16,00 órakor hallható robbanásokra eleinte senkt nem lett figyelmes. Csak akkor rémültünk meg alaposan, amikor néhány kilométernyire tőlünk tüzérségi lövedékek robbantak. A tengertől nyugatra eső területeken por és köd gomolygott.

A harcok, lövöldözések tovább folytatódnak. Nincs egyetlen békés nap a csatornán. Az ENSZ katonai egységet a térséget állandó ellenőrzés alatt tarifák, de a harcok így sem szűnnek.

Sóstenger, 1987 szeotamber.

Stefan novak