A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-17 / 51. szám
Láttuk, hallottuk, olvastuk Aggódás szívügyben A hír futótűzként Járta be a világot: a Jóreménység fokának városában, Louis Washkanskyn, egy 50 éves kereskedőn a történelemiben először sikeres szívátültetést hajtottak végre. Testébe egy 25 éves lány szivét helyezték, akit néhány órával előtte tragikus autóbaleset ért. Az orvostudomány számára határozottan korszakalkotó tettről van szó, de a közönséges földi halandók közül bizonyára sokan csak legyintenek egyet: mesa a holdban. Mivel azonban lassan már a Hold-utazás sem lesz mese, én a magam részéről csak csodálni tudom a fokvárosi sebészek sikerét. Sőt nem Is kételkedem abban, hogy rövidesen egyre több Ilyen az ember legfontosabb szervével végzett csereberére kerül sor. Attól azonban egyenesen rettegek, hogy ez a páratlan műtét olyannyira tökéletesedjék, hogy élő ember szivét Is átültessék egy másik szervezetébe, anélkül, hogy az egyiknek meg kellene halnia. Persze nem gondolok Itt az olyan fülig szerelmesekre, akik egymásért való rajongásuk bizonyítására hajlandók lennének e megoldásra, hanem napjaink agyonhajszolt emberére, aki már magán kívül szinte mindenkit szívtelennek nevez... így aztán a lakáshlvatal vezetője például mindig rémképeket látna álmában, ahogy a zsörtölődő felek egymást megelőzve lopva kicserélik életfontosságú szervüket. Az igazgató vagy az üzemvezető még annyit sem tartózkodna a munkahelyén, mint most, mert az elégedetlen beosztottak rászednék az üzemi orvost: dobassa ki neki azt a részrehajló szivét és^ha véletlenül talál helyette Igazságosat, próbaképpen helyezze „üzembe“. A szigorú pedagógusok eddig gyakran olvashatnának Ilyen névtelen leveleket Is: Jobb lenne, ha kicseréltetné a szivét, s ha mér felvágják, akkor a máját Is. Nam sok remény kecsegtetne az autostoposok Integető hada mellett sebesen tovaszáguldó gépkocsivezetőkre sem, akik után Így kiabálhatnának: Csak rohanj, halottak szive, már úgysem kell senkinek. De mindez még nem lenne olyan elviselhetetlen a számomra. Attól azonban egyre inkább aggódom, hogy egyszer majd divatba Jön a szívkölcsönzés, és valaki ezzel áll elém: Te komám, add már néhány napra kölcsön a szivedet, mert az enyémben már annyian csalódtak. Lehet, hogy a végén ráállnék, csak attól félek, hogy ügy Járnék, mint a kölcsön adott pénzemmel: hiába futnák utána... TtiTH GÉZA Olvasóink | figyelmébe ' ötvenegyedik számunkban befelezzük Ismered a színházadat? című kápes versenyünket. Közültük már olvasóinkkal, hogy a megfejtéseket a színház munkájára vonatkozó megjegyzésekkel, észrevételekkel és elképzelésekkel. 1968 január 5-ig kell eljuttatni szerkesztőségünkbe. Az esetleges félreértések elkerülése végett kérünk minden egyes versenyzőt, hogy számonként válaszolja meg kérdéseinket. A negyvenedik szám kérdéseire adandó válaszok, a negyvenegyedik szám kérdédéseire adandó válaszok stb. A dijakat legkés bb január 20-ig küldjük meg a nyerteseknek. Kívánunk sok sikert munkájukhoz! A szerkesztőség Beljajev szovjet űrhajóst, aki az OSZSZSZK kulturális és művészeti napjainak keretében hivatalos küldöttséggel hazánkban tartózkodott, Pardubtcében a Csehszlovák Légierők tagjai ünnepélyesen fogadták. Kairóban valamennyi arab állam képviselőinek jelenlétében megnyílt a külügyminisztert értekezlet, mely az arab csúcsértekezletet készíti elő. Képünkön: balról M. A. Hasszuna, az Arab Liga főtitkára és dr. Ahmad Larakl marokkót külügyminiszter. Wtlson brit miniszterelnök londoni hivatala előtt egy csoport amerikai fiatalember gyűlt össze, hogy átadjanak neki egu „katonát behívót", amellyel az amerikai hadsereg „tiszteletbeli tagiává választották. A fiatalok így kívántak tiltakoznt az angol kormány vietnami politikája ellen. A rendőrség természetesen a „behívó” átadását megakadályozta. ČTK felvételek
