A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-10 / 50. szám
N em adom én Bágya András — G. Dénes György szerzeménye Énekelte: Koós János Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Buda-i pest Érdekes vidék a Kaukázus. Az 1200 km hosszú főgerinc alkotja délen Ázsia és Európa határát. Jó néhány száz méterrel magasabb csúcsok nyúlnak itt az égbe, mint Európa legmagasabb csúcsa, a Mont Blanc. A Kaukázus hegyei közt nem ritka a messze száz éven felüli életkor. Az újságok számtalanszor megemlékeztek már a 150 éves Sírt Gaszanov Cserekin és a 156 éves Slralt Muszlimov azerbajdzsánt pásztorokról. A Kaukázus a nagyobb grúz, örmény, azerbajdzsán! népeken kívül számtalan — nemegyszer csak néhány száz lelket kitevő — kis népcsoportnak a hazája: sokszor a szomszéd völgyben más nép lakik, és teljesen más nyelvet beszél. Ordzsonlkldze (1932-ig Vladikavkaz, 1944—54 között Dzaudzsikau) — az Északoszét Autonóm Szocialista Szovjet Köztársaság székhelye, noha erősen épül, mégiscsak vidéki város. Csúnyának nem csúnya, de nincs itt semmi érdekes. A műemléknek nyilvánított szép mecset sem valami különös. A városi múzeumban érdeklődéssel nézem a kitett tárgyak és képek őszét meg orosz magyarázó szövegét. Meglepetéssel állapítom meg, hogy azt, hogy valaki vagy valami honnan, illetve hová való, az oszétben ugyanazzal a hangalakú végződéssel mondják, mint mi a magyarban: -l végződéssel. Tehát az, hogy- ordzsonikidzei vagy volgográdl, az oszétban is pontosan Így hangzikl Ez persze nem más véletlen egyezésnél, amilyen a nem rokon nyelvek között nemegyszer előfordul. Az őszét nem finnugor nyelv, az iráni csoportba tartozik, és ezt a végződést a magyarban a nyelvtudomány finnugor eszközként magyarázza. Azonban van a magyar nyelvben néhány szavunk, amiket a nyelvtudomány megállapítása szerint csakugyan az oszétoktól, jobban _ mondva azok őseitől, az alánoktól vettünk át. Ilyenek a méreg (őszéiül marg), üveg (avg), verem (verm/, gazdag (kezdtg), egész (egasz) — a vitatottakat nem is említve. Az asszony és híd szintén alán eredetű, s ezek őszét megfelelője a laikus számára is könnyen felismerhető: a fejedelemnőt, úrnőt acliszin-nak mondják őszéiül, pontosan úgy, mint ahogy a XII. század végéről való első szövegünkben, a Halotti Beszédben találjuk a mai asszony szavunkat (És vimággyuk szent achszin Máriát...); a hidat pedig egyszerűen chld-nak mondják! Persze nemcsak mi vettünk át szavakat az alánból, hanem az alánok is a magyarból. Az őszét rasszlg, ami anynyi, mint részeg, a tölgy jelentésű tüldz, a kert jelentésű őszét kert viszont a magyarból való. Hogyan kerülhettek ezek az őszét szavak a magyarba s magyar szavak az oszétbo? Nem nagyon nehéz a válasz. A honfoglalás előtt a magyarság az ún. vándorlások korában hosszabb ideig a Kaukázus előterében is tartózkodott, itt jutott érintkezésbe az oszétok őseivel, az alánokkal. A két nép közti érintkezés jóval intenzivebb lehetett, mint amennyit a tudomány eddig megállapított. Nemcsak a szóátvételek tanúskodnak erről, hanem szemléleti egyezések is. Csak egyet hozok fel ezek közül. Az oszétben a víznek a neve dón. Egymagában ez semmi különös, de ha megfontoljuk, hogy az Ordzsonikidzén keresztül folyó és az irodalomból jól ismert Terek folyót az oszétek Tyerkt dón-nak, azaz Terek vizének mondják, kezd Őszét falu
