A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-16 / 29. szám

Táncolni szórótok én Swing ULLMAN OHÓ - S. NAGY István-Ä Refrén Inge Brack (NDK) /. Vlach felvétele • Egyedülálló múzeum New Yorkban • Orvoskongresszus kezdeményezése Hallottunk már gépkocsi-, paró­ka-, cipő- és borotva múzeumról, ám a közelmúltig nem létezett mú­zeum, amely az élet olyan komoly jelenségeinek tárgyait gyűjtötte volna, amilyen a szerelem, a je­gyesség és a házasság. A Brood­­way-en a Lincoln központ köze­lében nemrég megnyílt a „Házas­ság, udvarlás, és szerelem múzeu­ma“ — E múzeum megalapításá­nak gondolatát — mondotta Leo­nard í.Vodler igazgató — egy or­voskongresszuson vetették fel. Az orvosok azon a véleményen vol­tak, hogy hasznos lenne, ha a tör­ténelem folyamán létrejött — és fennmaradt — szerelmídiázassági rekvizítumokat összpontosítanák és az érdeklődök széles rétege számára hozzáférhetővé tennék. Liza feleségem és jómagam elha­tároztuk, hogy megvalósítjuk ezt testi érintkezés után lépett telje­sen érvénybe. S hogy erről a csa­lád is meggyőződhessék, az egész násznép követte az ifjú párt a há­lószobába, s egész éjjel vele ma­radt. A múzeum dokumentumai sze­rint az a követelmény, hogy a menyasszony szűzen lépjen a há­zasságba, Kínában jelent meg elő­ször. A férj így bizonyíthatta, hogy házasságából született gyer­mekeinek valóban ő az apja, ami­nek valóban volt jelentősége, hi­szen a gyermekek az apa tulaj­donát képezték. Ám számos pri­mitív törzsnél láthatjuk, hogy egyetlen férfi sem akar szűz lányt feleségül venni. A szüzesség a csúfság és a házasságra való al­kalmatlanság bizonyítéka. Ezért a lányoknak kötelességük házassá­guk előtt tisztába jönni a szerelem a gondolatot. 1961-ben kapcsola­tot teremtettünk egy sereg múze­ummal és tudományos intézettel, kértük, küldjék el azokat a képe­ket, festményeket, szobrokat és egyéb holmit, melyeket múzeu­munkban felhasználhatnánk. Múzeumunk leggyakoribb láto­gatói a diákok és főiskolások. Ám a látogatás ebben a múzeumban azoknak a fiatalasszonyoknak is vigaszt nyújthat, akik elégedetle­nek házasságukkal. Miközben vé­gigjárják a kiállítási termeket, meggyőződhetnek arról, hogy déd­anyáik helyzete még rosszabb volt, mint az övék. S hogy a világ sok ezer asszonya él még ma is rab­szolga, vagy félrabszolga sorban. A szüzességért és a szüzesség ellen Az ősember feleségét szinte a szó szoros értelmében rabolta, s mint rabnőt hurcolta barlang­jába. Célja az utódok biztosítása volt, mivel a törzsek tekintélyét a gyermekek is emelték. A barlang­rajzokból ítélve a primitív ember nagyon gyöngéd és figyelmes volt a rabolt asszony iránt. A fejlett társadalmakban szo­kássá vált az asszonyt apjától vá­sárolni, illetve nyilvánosan árul­ni. A múlt században még a elvi-' lizáltabb társadalmakban is ér­vényben volt ez a szokás. Egy fran­cia múzeum által küldött képen látható egy férj, aki megúnt fe­leségét a teheneivel együtt hajtja a vásárra. Angliában fennmaradt egy adásvételi szerződés, mely sze­rint egy férj vagyonával, ekéivel együtt a lányát is eladta. — A házasság mint egyházi és polgári intézmény — magyarázta Leonard Wodler — viszonylag ké­sőn keletkezett. A zsidók a XV. században, a katolikusok a XVI. században vezették be az egyházi esküvőt. Franciaországban csupán a XVIII. században volt az első pol­gári esküvő. Mielőtt az egyház és az állam közbelépett, az esküvő kizárólag magánügynek számított. Angliában például abból állt az egész, hogy a vőlegény és meny­asszony, valamint szüleik kezet fogtak. A házasság csupán az első 4 titkaival s erről a család valame­lyik tagja, vagy a törzs orvosa gondoskodik. Deszka az ágyban Az udvarlás formái igen sokfé­lék voltak. Oroszország némely vidékén a múlt században a legény, és választottja lovon versenyeztek. A legény néhány másodpercnyi előnyt adott a lánynak majd utána eredt. Ha utolérte és kiemelte őt a nyeregből, övé volt a lány. Ha lemaradt, a lánynak joga volt az ügyetlen udvarlót lovaglóostorá­val visszakergetni a startvonalra. Skandináviában a legény egy ko­sár virággal kedveskedett a sze­retett hölgynek. Ha a leány a ko­sarat visszaküldte, annyit jelen­tett, hogy udvarlását visszautasít­ja. Ebből a szokásból ered, első­sorban germán vidékeken a „kosa­rat kapott“ kifejezés. Keleten vi­szont az volt a szokás, hogy a há­zasulandó fiatalember egy üveg pálinkát vitt minden látogatása alkalmával a leány apjához. Elő­fordult, hogy az apa egész hónapig nem adta beleegyezését a házas­sághoz, csakhogy minél több pálin­kát kapjon. Az egyik legfurcsább udvarlási forma volt az amerikai „handling". Európa hét

Next

/
Oldalképek
Tartalom