A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-16 / 29. szám
Táncolni szórótok én Swing ULLMAN OHÓ - S. NAGY István-Ä Refrén Inge Brack (NDK) /. Vlach felvétele • Egyedülálló múzeum New Yorkban • Orvoskongresszus kezdeményezése Hallottunk már gépkocsi-, paróka-, cipő- és borotva múzeumról, ám a közelmúltig nem létezett múzeum, amely az élet olyan komoly jelenségeinek tárgyait gyűjtötte volna, amilyen a szerelem, a jegyesség és a házasság. A Broodway-en a Lincoln központ közelében nemrég megnyílt a „Házasság, udvarlás, és szerelem múzeuma“ — E múzeum megalapításának gondolatát — mondotta Leonard í.Vodler igazgató — egy orvoskongresszuson vetették fel. Az orvosok azon a véleményen voltak, hogy hasznos lenne, ha a történelem folyamán létrejött — és fennmaradt — szerelmídiázassági rekvizítumokat összpontosítanák és az érdeklődök széles rétege számára hozzáférhetővé tennék. Liza feleségem és jómagam elhatároztuk, hogy megvalósítjuk ezt testi érintkezés után lépett teljesen érvénybe. S hogy erről a család is meggyőződhessék, az egész násznép követte az ifjú párt a hálószobába, s egész éjjel vele maradt. A múzeum dokumentumai szerint az a követelmény, hogy a menyasszony szűzen lépjen a házasságba, Kínában jelent meg először. A férj így bizonyíthatta, hogy házasságából született gyermekeinek valóban ő az apja, aminek valóban volt jelentősége, hiszen a gyermekek az apa tulajdonát képezték. Ám számos primitív törzsnél láthatjuk, hogy egyetlen férfi sem akar szűz lányt feleségül venni. A szüzesség a csúfság és a házasságra való alkalmatlanság bizonyítéka. Ezért a lányoknak kötelességük házasságuk előtt tisztába jönni a szerelem a gondolatot. 1961-ben kapcsolatot teremtettünk egy sereg múzeummal és tudományos intézettel, kértük, küldjék el azokat a képeket, festményeket, szobrokat és egyéb holmit, melyeket múzeumunkban felhasználhatnánk. Múzeumunk leggyakoribb látogatói a diákok és főiskolások. Ám a látogatás ebben a múzeumban azoknak a fiatalasszonyoknak is vigaszt nyújthat, akik elégedetlenek házasságukkal. Miközben végigjárják a kiállítási termeket, meggyőződhetnek arról, hogy dédanyáik helyzete még rosszabb volt, mint az övék. S hogy a világ sok ezer asszonya él még ma is rabszolga, vagy félrabszolga sorban. A szüzességért és a szüzesség ellen Az ősember feleségét szinte a szó szoros értelmében rabolta, s mint rabnőt hurcolta barlangjába. Célja az utódok biztosítása volt, mivel a törzsek tekintélyét a gyermekek is emelték. A barlangrajzokból ítélve a primitív ember nagyon gyöngéd és figyelmes volt a rabolt asszony iránt. A fejlett társadalmakban szokássá vált az asszonyt apjától vásárolni, illetve nyilvánosan árulni. A múlt században még a elvi-' lizáltabb társadalmakban is érvényben volt ez a szokás. Egy francia múzeum által küldött képen látható egy férj, aki megúnt feleségét a teheneivel együtt hajtja a vásárra. Angliában fennmaradt egy adásvételi szerződés, mely szerint egy férj vagyonával, ekéivel együtt a lányát is eladta. — A házasság mint egyházi és polgári intézmény — magyarázta Leonard Wodler — viszonylag későn keletkezett. A zsidók a XV. században, a katolikusok a XVI. században vezették be az egyházi esküvőt. Franciaországban csupán a XVIII. században volt az első polgári esküvő. Mielőtt az egyház és az állam közbelépett, az esküvő kizárólag magánügynek számított. Angliában például abból állt az egész, hogy a vőlegény és menyasszony, valamint szüleik kezet fogtak. A házasság csupán az első 4 titkaival s erről a család valamelyik tagja, vagy a törzs orvosa gondoskodik. Deszka az ágyban Az udvarlás formái igen sokfélék voltak. Oroszország némely vidékén a múlt században a legény, és választottja lovon versenyeztek. A legény néhány másodpercnyi előnyt adott a lánynak majd utána eredt. Ha utolérte és kiemelte őt a nyeregből, övé volt a lány. Ha lemaradt, a lánynak joga volt az ügyetlen udvarlót lovaglóostorával visszakergetni a startvonalra. Skandináviában a legény egy kosár virággal kedveskedett a szeretett hölgynek. Ha a leány a kosarat visszaküldte, annyit jelentett, hogy udvarlását visszautasítja. Ebből a szokásból ered, elsősorban germán vidékeken a „kosarat kapott“ kifejezés. Keleten viszont az volt a szokás, hogy a házasulandó fiatalember egy üveg pálinkát vitt minden látogatása alkalmával a leány apjához. Előfordult, hogy az apa egész hónapig nem adta beleegyezését a házassághoz, csakhogy minél több pálinkát kapjon. Az egyik legfurcsább udvarlási forma volt az amerikai „handling". Európa hét
