A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-02 / 27. szám
Rimaszombati Gömör Népi Együttes: Zsérei mulatság ■ok, díszítőművészeti elemek felújítása, újbóli kőzkinccsé tétele, színpadi művészetté valú feldolgozása hárult. Es e téren az elmúlt, nem egészen két évtized alatt, a Csemadok csoportok becsületes munkát végeztek. Az alábbiakban bemutatjuk az ezévi gombaszögi dal- és táncűnnepélyen szereplő együttesek közül három élenjárő csoportunkat: a rimaszombati „Gömör“, a füleki „Palóc“ és a dunaszerdahelyl „Csallóközi Népi Együttes“-t. Gömör Népi Együttes Rimaszombat ősrégi település. Sokáig Gömör vármegye székhelye, a palócság fellegvára, a kuruc szabadságharc színhelye volt. Az újkori történelemhez is méltó múltú város. A Csemadok helyi szervezete az elsők között alakult meg itt. Mindjárt a kezdettől jelentős szerepet vállalt és tölt be napjainkig a város kulturális életében. A színjátszókat a folklór csoport, őket a népművelés különböző ágazatainak megteremtése, majd az irodalmi kör, a Gorkij Klub és a Fáklya Irodalmi Színpad megalakítása követi. Ezek a körök, és művészi csoportok jelenleg is igen aktív tevékenységet fejtenek ki. Ennek a jól dolgozó helyi szervezetnek egy részét képezi a Gömör Népi Együttes, jelenleg mintegy 75—80 tagot számláló, tánc-, ének- és zenekari részből álló társulat. Műkedvelői, alapon őpolják a népművészeti hagyományokat. Legerősebb és legrégibb részlegük a tánckar. Annak Idején, 1951-ben még Pásztor Mariska indította útnak őket. A Gömörl lakodalmas, Vasárnap délután, a Gömörl leőnytánc, a folklór-hagyományok egy-egy gyöngyszemét Jelentette. Munkájában követőkre talált. Kamarás Imre, aki előbb kis „oskolúsa“ majd táncosa volt Pősztor Mariska „tanító néninek“, elvégezve a főiskolát, az Ifjú Szívekben eltöltött két év alatt tánctudásában gazdagodva visszatért hozzá, átvette a stafétabotot. £s töretlenül viszi tovább. Akadályok voltak és vannak is. De az, hogy nem volt hol próbálni, hogy éveken keresztár jóformán a1 semmiből teremtették elő a tóncokhoz szükséges viseletét, hogy évekig furcsa szemmel nézték tevékenységüket, nem kedvetlenítette el őket. Tudták hogy az ügy, amelyért harcolnak, nemes ügy, társadalmunkat építő tett. Es nekik lett Igazuk, A felesleges akadékoskodók, gáncsoskodók eltűntek. Igaz, még ma sem rózsás a helyzetük, mert a Csemadok Központi Bizottságénak csekély anyagi tómogatásán kívül máshonnan nem részesülnek anyagi támogatásban. Pedig egy együttes fenntartása, amely évente ősbemutatót, és mintegy 30—35 fellépést produkál, nem is Olyan kőnynyü. A várostól és a Járástól kapott erkölcsi segítség is igen megkönnyíti munkájukat. Tevékenységük nagy megbecsülésnek örvend. Az együttes tagjának lenni ma1 már dicsőség. Ez a vezetők munkáját, embernevelő tevékenységét dicséri. Kemény, fegyelmezett, jóban-rosszban összetartó kollektívát csak becsületes munkával lehet összehozni, összetartani. A tagtoborzásáéi nem a „honnan jöttél“ a fontos, hanem az, hogy velük akar-e tartani a cél felé. Nagy eredményt értek el az ifjúság nevelésében, de nem kisebb az elért eredmény a művészi alkotások, értékek termelése terén sem. A Göraöri leőnytánc, Vasárnap délután, Gömörl leánykérö, Gömörl lakodalmas, Pösztortánc, Páros csárdás, Zsérei mulatság Elvesztettem zsebkendőmet, 1848-as huszárverbunk, Huszárosán c. táncszámok és a többi fel nem sorolt, mind-mind a csehszlovákiai magyarság népművészeti hagyományainak a gyöngyszemeit, tovább vivő értékelt Jelentik. Füleki Palóc Népi Együttes: Molnártánc Munkájuk — különösen a kezdeti években — a gömörl hagyományok ápolásában merült ki. Vallották: távolabbi vidék kulturális kincseinek megismeréséhez, saját vidékük kulturális hagyományai megismerésén keresztül vezet az út. Csak az tudja1 igazán becsülni és színpadon tolmácsolni mások kultúráját, aki ismeri és becsüli a sajátját. Kamarás Imre koreográfus mai alkotásai már egyetemesebb jellegűek. Míg a Zsérei mulatság és az Elvesztettem zsebkendőmet című táncok még csak más néprajzi terület anyagét ölelték fel, addig az 1906-os bemutatójuk második része összmagyarságot érintő témát dolgozott fel. A három tételes, egy órás műsorrész az 1848—49-es szabadságharc emlékét Idézte. A Verbuválás, Pihenés és Vlszszatérés című koreográfiák a 48-as huszárok toborzását, a harcokban megfáradt katonák pihenését, és a szomorú vég utón aŕ sebesült harcos visszaemlékezéseit tolmácsolják. Ebben a műsorban sikerült először tökélete-A Magyar Állami Népi Együttes énekkara Felvételek: PrandI és Friedmann
