A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-12 / 46. szám
Gyerekkoromban nem értettem, miért becsüljük annyira az almát; savanyítás izétől a fogam hamar elvásott, a fogsorom hézagaiba beszorult altnahé] vagy magház plszkálgatása pedig véresre sebezte nyelvem hegyét. A kürté például egészen más volt: puhább, zaftosabb, édesebb. Apám mégsem szerette a kürtét, csak az almát dicsérte folyton. Talán a korral Jár, ki tudja? Annyi bizonyos, hogy az utóbbi években én -Is alma-párti lettem. „Szállíthatósága és eltarthatósága miatt kereskedelmi értéke jóval nagyobb a legtöbb gyümölcsénél" — Írja -róla a lexikon. Csakhogy ón nem vagyok kereskedő. Mivel magyarázzam hát, hogy az almának előttem Is megnőtt a tekintélye? Ml juttatja leginkább eszünkbe télvlz idején a tavasz Illatát, a nyári lombsátrat, az őszi terméstől roskadozó kertet? Mi emlékeztet karácsony estéjén a természet örök körforgására: arra, hogy hetvenkét órája újból hosszabbodnak a nappalok? ősztől tavaszig gyereknek, betegnek melyik friss gyümölcs a leghozzáférhetőbb? Azt hiszem, itt kell keresnünk a dolog nyitját. • # • * A megyeri mezőgazdasági Iskola tantestületében gyakran hallottam emlegetni Nagy Istvánt: Schuster Gyuri bácsi is a szájára vette, de főleg a „kertészek“, Varga Dezső és Szlezák kolléga -hivatkoztak rá sűrűn. A Hollywoodfzü almanevekkel Is ott találkoztam először: Starklng, Golden delicious... (A Starktngról egyébként megállapítottuk, hogy nem a Stark vezetéknévből származik, hanem a „star" és a „king“ összetétele, s magyarul ennyit Jelent: Csillag király.) — Nagy István így, Nagy István úgy, Nagy István ezt termeszti... KI a csuda lehet az a Nagy István? — A Csallóköz legjobb gyűmölcskertésze. — Ml az, te nem Ismered? Nem Jártál még Pozsonyeperjesen? A kertje ott húzódik a strand tőszomszédságában. Később folyóirat-cikkek figyeltettek föl rá. Szlovákok Írtak róla, s a rádió meg a tévé is foglalkozott vele. Ejnye, ejnye, meg kéne látogatni! t t • Vagy harminc lépés az autóbuszmegállótól a kert kapujáig. A kertben kutya ugat, tisztes távolból, alighanem lánc tartja. Nem Jelentkezik senki. Megkerülöm a kertet, s az „Alba Regia“ kávéház mögött a strandról a keskeny fahldon keresztül átgyalogolok a túlsó peTtra. A Kis- Duna csöndesen sziporkázik az őszi napsütésben, a parti ligetek lombja peregni kezd, s egyszerre úgy érzem, valami nagy-nagy nyugalom ömlik szét a tájon — boldogult gyerekkoromban éreztem magam ily gondtalannak, akkor, amikor még a szomszédos Tallős jelentette számomra a Kis-Dunát; oda Jártunk fürödni Széliből. Az autóbuszban azt mondták, ha nincs ldeklnt, biztos otthon lesz: a háza a -folyón túl van, átellenben a kerttel. Fallal körülzárt nagyparaszt-rezldenclát vártam,; helyette törékeny léc- és drótkerítés fogadott. S ismét egy kutya, kikötve a bejárat elé. S a kerítés mögötti kiskertben két kutyakölyök. A kapun lakat. Nincsenek odahaza. Láttam, az udvar a folyó fele lejt, de a ház őre előtt elmenni nem volt kedvem. Inkább visszafordultam. Kell, hogy legyen a kertnek még egy bejárata. A kert tövében fát aprított egy kisfiú. Megkérdeztem tőle, bejutok-e a kertbe a part mentén. — Nem, a -kerítés egész a vízig nyúlik. Nagy bécsi is csak ladikon Jár át. Odaálltam hát újból a kert kapujához, hadd ugasson a kutya. Végre észrevették. • • • Hatvanöt éves formájú férfi közeledett felém. Amikor közöltem vele, ml szél hozott Ide, csak legyintett: — Újságírók. Van ennek értelme? Mondja. Nincs. Én nem hiszem, hogy volna értelme. Még szerencse, hogy bement a kulcsért. — Azelőtt l-tt lógott a kulcs a kapufélfán — magyarázta, amikor visszatért, — de egy Idő óta nem hagyom itt. Akárki bejöhet. Nem a gyümölcs miatt bánom, de van egy Igen harapós kutyám: megmérgeznék. Ez Itt nem harap, ettől nem kell félnie. Aztán, még mielőtt bővebben kifejthettem volna, ml Is érdekel tulajdonképpen, negyedórás előadást -rögtönzött a korszerű gyümölcstermesztésről. Pedig meglehetősen szúfukar embernek néz ki. Inkább a tett emberének látszik. Panaszkodott is rá valaki az egyik szaklapban, hogy nem akarja elárulni, hogyan metszi az almafáit.
