A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-22 / 43. szám

* ^

«illetékesek

P. 0. komáromi olvaoánk fordult kószánk tanáéiért, azoretná ugyanit megakadályozni fia nősflláaát, aki moat Jött vissza a katonaságtól áa — a levélíró mama azerlnt — nem bozzá 1116 lányt akar felezégtll venni. A véletlen azeazályea Játéka folytan P. 0. mama fia la tóltink kárt tanácaot. TBbbek kazStt ezt Írja: ,,'Bdeaanyám, akit tlaztelek áa becaOlBk, ellenzi házaanláai azándákomat. Igaz, nemrégen lamerkedtem meg a kislánnyal, de nagyon azeretJBk agymást éa Szaza akarunk házasodni“.

Dr. Szabó Iván pszichológus:

Természetesen minden szülő felelősséget érez gyermeke boldogságáért, hisz a gyermekkor olykor kellemetlen tilalmai is azt vannak hivatva biztosítani. A család együtt él, a gyermekek nemcsak felnőnek, de felnőttekké is válnak, amit talán éppen az állandó együttlét miatt a szülők nem nagyón vesznek tudomásul. A házasság nemcsak önálló elhatározás — a legtöbb esetben — de a szülőkkel való együttlét megszakítása is. Sok szülő ezt nehezen viseli el és a leendő feleségben, vagy férjben különböző hiányosságokat vél felfedezni gyakran azt gondolván, hogy gyermekük Iga zán boldog csak az 0 általuk kiszemelt személy lehet. Ezeknél a „kiszemeléseknél" még

középkort mércék is előfordulnak, anyagi, val lást és egyéb „súlyos okok“, melyek a szülök szerint gyermekük boldogságát veszélyeztetik. A fiú vagy lány esetleg mentes a maradi előítéletektől, de szüleivel mégsem akar ellentétbe kerülni, őszintén meg kell mondani, hogy néha a szülők kitételeiben is sok az Igazság, már amennyire azok nem valami „származási hibát“ illetnek. A szerelmes fiatalok bizony gyak ran nagyon krltlkátlanok és a legszélsőségesebb jellemhibát ts elnézik, vagy egyáltalán nem veszik tudomásul. Lányoknál nagyon gyakori, hogy egyetemi tanulmányaikat szakítják meg férjhezmenetelilk miatt, ami nem éppen a legszerencsésebb megoldás. Mit tegyen ilyenkor a szülő? Mindenekelőtt meg kell mondanunk, hogy ezek a problémák főleg azokban a családokban fordulnak elő, ahol a szülők gyermekük magánéletével nem törődnek, s egyszer csak azon veszik magukat észre, hogy gyermekük elhatározásai egyre jobban távolodnak a családi normától, mígnem valami nagyjelentőségű elhatározással teljes mértékben kidomborodik az ellentét. Amikor éveken keresztül gyermeküket magára hagyták problémáival, mert „nem értek rá", vagy egyszerűen nem volt hozzá türelmük, hogy azokkal foglalkozzanak, tulajdonképpen akkor „tanították“ öt meg önállóan dönteni,, határozni. Ezek után már nagyon nehéz a gyermek — főleg, ha az már húsz éves ts elmúlt — elhatározása ellen szülői autoritással fellépni. Ilyenkor, amit a szülök évek során elmulasztottak, azt nem lehet egy-két éjszakába nyúló, moralizáló lelki beszéddel bepótolni. Ha már úgy stncs más lehetőség, akkor legalább igyekezzünk a fiataloknak segítséget nyújtani egymás megismerésében, de ne azzal, hogy gyermekünk választott partneréi szidalmazzuk és csak negatív tulajdonságairól beszélünk. Igyekeznünk a hirtelen elhatározás okát megtudni. Ha úgy látjuk, hogy gyermekünket már sehogysem lehet szándékától eltéríteni, akkor inkább legyünk segítségére, mert neki sem a legkönnyebb az önálló életet éppen szülét rosszallásával kezdeni.

Ami a fiatalokat illett, azoknak az a legjobb tanács, hogy sohase siessék el a házasságot, mert az nem valamiféle átmeneti kapcsolat, amelyet, ha megúnt az ember, vagy másképp alakul, mint elképzelte — egyszerűen felbont. Jobb, ha az esküvő előtt kapunk már amennyi re tiszta képet leendl élettársunkról, mintha azután érnek bennünket esetleg kellemetlen meglepetések, csalódások. Jobb az első érzelmi vihar elmúlását, vagy legalább ts lecsendesedését megvárni és csak azután dönteni. A szülök ellenkezésében ne a rosszindulatot lássuk, hanem sorsunk Iránti aggodalmat. Végsősorban a házassághoz nem csak szeretetre van szükség, de az önálló élet követelményeinek is eleget kell tenni mind anyagi, mind más egyéb területen.

KlJeka „Holt csatornája“

Egri Viktor:

Az Óváros Fordo tornya A Kapucinusok temploma

Halálos rohanás

'A nemzetközi autóbuszjárat Bratislava és Rljeka között néhány órával rövidebb idő alatt teszi mag az utat, mint a Jadran-expressz. Látványosabb is, mert nappal halad el a Balaton északt partja mellett, s utolsó két órája Ogulln és Rljeka között ámulatba ejt. Merész szerpentineken kanyarog itt az út a Karszt bórától kopaszra fésült, törpe fákkal és alacsony cserjékkel borított sziklás hegyvonulatán át.

Zágrábon túl megsokszorozódott a forgalom. Rengeteg a külföldi rendszámú gép; Volkswagen, Opel, Ford, Meroedes, Peugeot kocsik angol, holland, svéd és svájci államjelzéssel rohannak el mellétünk, de legtöbbször nyugatnémet autósok előznek, neklvadulva vágtatnak, mintha az ördög sarkantyúzná őket. Érthetetlen ez a halálos rohanásuk ebben a szemet gyönyörködhető tájban; nyolc felfordult, összetört kocsi hökkentett meg az út utolsó szakaszán, és a busz fiatal vezetője megjegyzi, hogy ez aránylag kis szám, volt olyan nap, amikor húsznál több roncsot számoltak meg útjuk alatt.

De mindenütt a Kvamer-öböl, az elnyújtott háromszögalakú Isztriái félsziget jól ápolt, új útjain ugyanez a vad rohanás, autó egymás hegyén-hátán tucatjával, százával, majd úgy tűnik, hogy kifogyhatatlan a soruk, és talán csak tankolásra állnak meg valahol türelmetlenül. Pedig megállni, Időzni, nézdegélnl kellene, olyan látványos a táj csöndes alkonyatok Idején ugyanúgy, mint fényes délidőben, amikor a sziklákba robbantott út alatt, a szédítő mélységben őrjöngve szikrázik a tenger.

Vajon miért száguldanak Így ezek a száz és száz kilométereket habzsoló, megállást, igazi pihenőt nem ismerő nyugtalanok? Vajon a vérük hajtja őket: tempó, tempó — amit egy nap alatt elérhetsz, ne oszd el két napral