A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-22 / 43. szám
Emlékest Sikeres Rákóczi emlékestet rendeztek Kassán. Az ünnepi est sikere fényesen bizonyította, hogy az az eszme, amelynek győzelméért a nagy fejedelem harcolt [pro libertate) ma is aktuális és eleven. Hogy mit jelentett a szabadságharc, a kurucmozgalom, milyen hazai és nemzet közi összefüggései voltak, milyen célt követett, nagyszerűen elemezte dr. Esze Tamás, a történettudományok kandidátusa. Előadása végig lekötötte a nagyszámú közönség figyelmét. Az emlékesten Varga András a budapesti Állami Operaház művésze kurucdalok és operarészleteke énekelt, Csajbók Terézia, a budapesti Állami Operaház művésznője pedig virágénekeket adott elő. Közreműködtek a Csemadok kassai járási bizottsága mellett működő Batsányi Kör és az Ifjúsági Klub tagjai is. szavalataikkal, zeneszámaikkal megnyerték a közönség tetszését. A hal gatóság egyöntetűen helyeselte, hogy a kassai Dóm falára visszahefye zett Rákóczi emlékműről is szó esett, amelyről Sipos Béla. mérnök, az emlékmű tervezője beszélt. Dr. Esze Tamás és Sipos Béla mérnök hang súlyozták, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc könnyíteni igyekezett a jobbágyság terhein, tehát nem véletlen, hanem a többi között ezzel ú magyarázható, hogy Rákóczi zászlaja alatt magyarok, szlovákok, ruténéi' &s más nemzetiségűek is tömörültek. Szó esett az esten arról is, hog\ á párt nem ellenzi, hanem támogatja a haladó hagyományok ápolásé és tiszteletét, ennek cáfolhatatlan bizonyítéka az a tény is, hogy 1967 június 29-én újra visszakerült eredeti helyére a kassai Dóm északi falár a Rákóczi dombormű. SZANY1 JÓZSEF, Kassa Móricz Zsigmond ! Bölcsek mosolya Leány intézetben Mark Twain egy baltimore i leánynevelő intézet megnyitó ünnepélyén a következő ünnepi beszédet tartotta: — Kisasszonyok, három dologtól óvakod janak: Az első: ne dohányozzanak, akarom mondani, ne dohányozzanak sokat! A második: ne igyanak, akarom mondani ne, igyanak sokat! £s a harmadik: ne menjenek férjhez, akarom mondán, ne menjenek férjhez sokszor! A válásról Mark Twain társaságban volt, ahol a válásról beszélgettek éppen. Egy hölgy beszél getés közben megjegyezte: — Ha a férfiak intelligensebbek lennének, nagyon sok válás nem történne meg. Twain közbevágta: — Viszont nagyon sok házasság se jönne létre! Költözködés Mark Twain kezdő újságíró volt Washingtonban. Szegényesen élt és sokat küszködött. Egyszer találkozott egyik ismerősével az utcán. Mark Twain hóna alatt éppen egy szivarskatulya volt. — Jó napot, barátom — szólította meg az ismerős a fiatal újságírót —, én önt mindig szivaros dobozzal látom a hóna alatt. Ügy látszik, igen sokat dohányzik. Mark Twain tiltakozóan megrázta a fejét: — Márpedig nem úgy van, hanem ön mindig akkor találkozik velem, amikor költöz ködöm. ■ Huckleberry Finn Mark Twainnel beszélni sem lehetett semmiről mikor híres regényét, a Huckleberry Finn-t írta. Amerikában éppen akkoriban elnökválasztás volt, és mindenki azon vitatkozott, hogy ki lesz a győztes. Valaki megkérdezte Mark Twain véleményét az elnökválasztást illetően, mire az fró csak legyintett, s így szólt: — Hagyjanak békét! Elég bajom van most nekem ezzel a lickóvall Hogy húzom ki Huckót a csávából, amelybe gondatlansága döntötte! A szép tavaszi vasárnap délben az urak elindultak a kisváros különböző pontjain és mentek, mendegéltek a főtér felé. Ha az úton ismerőssel találkoztak, kezet fogtak s azt mondották: — Szép tavaszi nap. Aztán tovább mentek a főtéren, a nagy, szűr ke egyemeletes épület felé. Mindenki arra ment, aki valakinek érezte magát a városban. Men tek a nagyhívatalnokok, a nagy önérzetű birtokosok, a nagycsaládok ivadékai. A piac macskakövekkel volt kirakva és most tágas volt, mert fel voltak szedve a kofasátrak. Díszesen öltözött nők mentek itt-ott, a templomok zsúfolva voltak, a fákon bomlott a gyúródottén zsenge levél, a Kossuth-szobor rosszabb volt, mint télen. Az urak azonban szorgalmasan mentek előre s egyenként eltűntek a szürke épület balsarkán az üveges ajtóban. Sietve mentek, a szá jukban jóíz volt és csámcsogtak és csettintettek a nyelvükkel. A törzsasztalhoz mentek egy fütty sörre. Itt találkoztak minden vasárnap délben. Télen, nyáron, esőben, hóban, szélviharban. Nem tarthatta vissza őket semmi, mentek, mentek s minden vasárnap délben itt összeültek, hátul a balsarokban a második szürke oszlopnál. A legeldugodtabb, legszélmentesebh sarokban Ahonnan nincs kilátás az utcára, az égre s ahová nem lát be senki, csak az irigység. — Áh, szervusz, szervusz — csattan fel a vidám köszöntés azok részéről, akik már az asztalnál ülnek s már kihevült és fényes az arcuk. — Szervusz, szervusz — fognak sorra kezet az érkezők s nem sok szót vesztegetnek, várják a pincért, hogy kimondják a varázsigét: — Egy fütty sörtl Akkor leülnek, kiki ~a maga helyére, évek, évtizedek óta mindig ugyanarra a helyre s ugyanarra a székre. Leülnek, mint, aki haza* jött, megérkezett s boldog. Valami sugárzás van, amely árad belőlük. Mindenki mindent tud egymásról, olyan jó távolságban s közelségben vannak, egy millimétert nem változott a héten sem ez a távköz; senki se lett se gazdagabb, se szegényebb, se rangosabb és nem derült ki semmi disznóság senkiről. Az öreg pincér hozza a kispörköltet, a gyerek hozza a sört. Mindenki azt kapja, amit kívánt, nem amit kért. Egy fütty sör, az egy deciliteres kispoharat jelent, de van kis fütty, nagy fütty, dupla fütty, a borfiúnak tudni kell. kinek mi dukál. Senki se mond mást, csak „egy füttyöt“, mert az asszonyoknak megígérték, hogy „csak egy füttyre“. — Hol van Imre, hol van Józsi, hol van Gida? Ha valaki hiányzik, számonkérik. — Szegény Gida, most szabadul. összenéznek, mosolyognak, felnevetnek, ä söröskriglikkel az asztalt koppantják s egyet isznak a Gida javára. — Szegény Gida — szól az árvaszéki ülnök s nevet. — Szegény Gida — szól a tatári birtokos s hátradől a kemény széken s nevet. Egy pillanat csönd. Gida nincs itt, a legnagyobb mulatság, akin legkönnyebb nevetni. Megborzongnak kicsit, de rossz volna, ha ilyen nagy ok lenne, ami visszatartja az embert, hogy ne jöhet el... S éppen Gida nincs itt, aki sose mulaszt; Gida, akinek ez az egyetlen napja van, amikor szabad. Szegény Gida, aki híres, közmondásos papucs. Gida, aki egész héten az aszszony kezében van s maga vakarja a tehenet az ólban — de ez az egy déli óra az övé: ennyit ki tudott harcolni, hogy egy fütty sör jár neki minden vasárnap délben.
