A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-09 / 28. szám

Szvetlána és a dollár A nyugati burzsoá sajtó elsőszámú szenzációja már hosszabb ideje Szvetlána Allilujeva, Sztálin leánya, aki a Szovjetunióból nyugatra szökött s most az Egyesült Államokban él. A közelmúltban a szovjet sajtó is terjedelmes cikkben szólt hozzá az Allilujeva-ügyhöz. Alább részleteket közlünk a Nouveau Candide című francia hetilapból és a szovjet Lityeratúrnaja Gazetából. Először nézzük a Nouveau Candide cikkét, amely arról szól, hogyan jutott Allilujeva Reylenek, az ame­rikai központi kémszolgálat munkatársának testőr­sége alatt Rómából az Egyesült Államokba. Mivel az olasz rendőrség attól tartott, hogy a szem­füles újságírók megszimatolják ezt az ügyet, tervet dolgozott ki, mely szerint Szvetlána és kísérete az utolsó pillanatban száll be a repülőgépbe, mégpedig mindegyikük külön-külön, mintha nem is ismernék egymást. Az olaszok rossz szervezők, ezért történ­hetett meg, hogy az indulás pillanatában még csak Reyle volt a gépben. Kénytelen volt kiszállni, hogy megkeresse Szvetlánát. Csak nagysokára talált rá... egy fegyveres katona védelme alatt. A hölgy olyan dühösen toporzékolt, hogy a puskás katona is reme­gett mellette. Nem tudták vele megérttetni, hogy a félreértésre elsősorban a nagy óvatosság és gondos­ság miatt került sor. Nem volt hajlandó várni a kö­vetkező gépre, külön-repülögépet kellett biztosítani számára, méghozzá ... azonnal. ... Amerikában száll ki a gépből. Azonnal érdeklőd­ni kezd „A keresztény tudomány egyháza“ iránt. Egy­szóval szellemiekben is elsősorban szenvedélyei ra­gadják el őt. melyek, mint már tudjuk, nem állandó jellegűek. ... Amikor Ingrid Bergmann svéd színésznő Holly­woodban elhagyta gyermekét, hogy Rossellinivel Olaszországban telepedjék le, az egész amerikai köz­vélemény felháborodott. Szvetlána esetében ez a fel­háborodás elmaradt. Sőt a szerencsétlen asszony felett egyenesen sirán­koznak. Az igaz, hogy Szvetlána nem Rossellini ked­véért hagyta el hazáját, hanem állítólag azért, hogy lelkiismeretét és könyvét megmentse. Fölösleges hang­súlyozni, hogy ez a könyv legalább egy millió dollárt jövedelmez számára (más források szerint három millió dollárról van szó.) Vessünk egy pillantást a New Yorki Plasa szállóban április 26-án rendezett sajtóértekezletre. Délután két óra. Ötszáz újságíró, fotoríporter, filmes. Mindnyá­juknak külön meghívót kell felmutatniok. Minden okmányt gondosan ellenőriznek, figyelmük arra is kiterjed, nem hozott-e valaki kézigránátot, kést, vagy pisztolyt magával. Kérdéseiket írásban kell benyuj­­taniok, kereszt és vezetéknevük, nemzetiségük és az újság címének feltüntetésével. A kérdéseket egy fegy­veres ajtónálló gyűjti össze és adja át Eduard Green­­baum, illetve Allan Schwarz ügyvédnek (az első Szvetlána könyvének eladásáról gondoskodik, a má­sik Zürichből kísérte öt New-Yorkba). Mire volt jó mindez? A sajtóértekezlet időtarta­mát egy órára szabták meg, tehát a kérdéseket ki kellett válogatni. A valóságban persze nem az idő rövidsége volt az ok, hanem meg akarták kímélni Szvetlánát a kínos helyzetektől, amelyeket egy-egy kellemetlen kérdés teremtett volna neki. ... Megérkezik Szvetlána világoskék kosztümben, búbánatos mosollyal s vörös foltokkal az arcán. Greenbaumnak, ennek az idős, de az első pillantásra minden hájjal megkent, és Schwarznak ennek a fia­tal, de még ravaszabb úrnak a társaságában. Greenbaum kiválasztja a kérdéseket: háromszázból harmincat. Átnyújtja Schwarznak, aki Szvetlánának felolvassa . . . Greenbaum Schwarz fülébe suttog va­lamit, aki tovább súgja Szvetlánának: „Nem kell so­kat beszélni.. . akik többet akarnak tudni, olvassák el a könyvet!“ Szvetlána helyeslőén bólint. A válaszok kurták: a könyv jelenleg már a Harper and Row, a Life és a New York Times kiadók tulajdonát képezi, melyek megszerezték az előzetes közlés jogát, tehát a könyv tulajdonképpen tőke a kiadók és az említett ügy­védek kezében. Szvetlána Long Islandon él, fordítónője, Priscil Macmillan apjánál. Privát rendőrség vigyáz rá, akár­csak a Chasa Manhattan Bank páncélszekrényeire. Ha bevásárolni megy, rendőrség és a Macmillan csa­lád egy tagja kíséri. A neve és a teste a Macmillan családé. Szvetlánának New Yorkban csak árúértéke van. Ha Moszkvában nem voltak templomok, New Yorkban vannak s ezek a bankok. Tudja ezt Szvetlána? Természetesen tudja, hiszen nem olyan naiv... és annak ellenére, hogy kijelen­tette, nem akar meggazdagodni, pénzét svájci és indiai gyermekeknek akarja adományozni, mégis feltételezhetjük, hogy ez a most megkezdett út a Wall Streete-en ér véget. Három kérdés A Lityeratúrnaja Gazeta nyílt levelet intézett Roston amerikai újságíróhoz, a New York Times kommentá­torához, „Allilujeva asszony a száműzetés kínjairól beszél“ című cikkére reagálva. Ebben a levélben olvashatjuk: Először is: Bizonyára ön is egyetért azzal, hogy az árulók és szökevények, enyhén szólva, sehol sem örül­hetnek megbecsülésnek. Másodszor (és ez is aligha tagadható) a leány, aki apja nevét bocsájtja árúba, mégha a pénz, amit kap, hat számjeggyel fejezhető is ki, és az anya, aki gyermekeit autóra és kutyára volt hajlandó felcserélni, nem igen dicsekedhet em­beri lelkiismerettel, és erkölcsi tisztasággal. Harmadszor: aligha tételezhető fel, hogy az embe­rek (az amerikaiakat is beleértve) annyira félke­­gyelműek, hogy elhiggyék a meséket, melyek arról szólnak, hogy Szvetlána Allilujeva csakis egyedül teszi azt, amit a Szovjetunióból való távozása után cselekszik. Negyedszer — Szvetlána Allilujevát úgy bemutatni mint „hősnőt“, mint „az igazság harcosát“ ugyanaz, mintha Alexander Hamiltonnak emlékmű­vet állítanának a Fehér Házban az amerikai forra­dalomban és függetlenségi háborúban való részvéte­léért (az amerikai történészek a közelmúltban lelep­lezték azt a tényt, hogy Alexander Hamilton, Georg Washington kormányának minisztere, 'fizetett brit ügynök voltj. A Lityeratúrnaja Gazeta nyílt levele a továbbiakban felhívja James Restont, írja meg, kinek a pénzén és hogyan utazott el Allilujeva Indiából Olaszország­ba, majd Svájcba és végül az Egyesült Államokba. Allilujevának ugyanis a sajtóértekezleten erre a kérdésre válaszolnia kellett volna. Ám már az ele­jén olyan zavarba jött, hogy a kérdező újságíró in­kább elhallgatott, valószínűleg megértette, hogy fe­­letébb kínos kérdést érintett. A levél befejező része így hangzik: Engedjen meg még egy kérdést! Mi a véleménye e hölgy exhibíciós őszinteségéről, aki a Time egy levelének a szerzője szerint, nemcsak három férjétől vált el s elhagyta két gyermekét, hanem tegyük hoz­zá, hazáját is elárulta? Nem gondolja, hogy Was­hingtonnak nem kellene hősnőt csinálnia ebből a hölgyből? Hiszen az emberek jogosan azt gondolhat­ják, az ismert közmondás parafrázisaként: minden társadalom olyan hősöket választ magának amilye­nekre méltó. a Tatran szlovák szépirodal­mi kiadó könyvkiállítását a Budapesti Csehszlovák Kultúrában Illés Endre, a Szép­­irodalmi Könyvkiadó igazgatója és Andrej Plávka, a Tatran igaz­gatója nyitotta meg. A „Fehér éjszakák° fesztivál megkezdődött leningrádban. Programján új szovjet balettek bemutatója, balettzenei est, tánc­ünnepségek és a novgorodi orosz táncegyüttes vendégjátéka sze­repel. Eisenachban és Watburgban megrendezték a Német Demo­kratikus Köztársaság hatvan leg­jobb énekkarának versenyét, a „Wartburgi dalnok-találkozót“, négyezer énekes részvételével. Az ünnepségeken minden korok kórusirodalmának legjava jelen volt, a reneszánsz madrigáloktól Hassler, Lasso, Bach, Telemann, Händel, Kodály, Ernst H. Meyer, H. Eisler és mások művein ke-Röviden resztül a modern tömegdalokig és ifjúsági énekekig. A találkozó egyik legfőbb tanulsága — a résztvevők szerint — hogy az ese­tek többségében nem volt lénye­ges különbség a professzionista és műkedvelő együttesek között, sem az előadás művésziségében és érettségében, sem pedig a mű­sor tekintetében. A kétszeres Oscar-dijas Elie Kazan, az Amerika, Amerika ren­dezője, forgatókönyvvé dolgozta át Aiszkhülosz Oreszteiáját, á ősszel akarja megkezdeni a film forgatását. A főszerepeket Lau­rence Olivier és Richard Burton játssza. • 9 • Marseille-ben, a nemrég meg­szűnt nagymúltú Cahiers de Sud helyett máris új irodalmi folyó­irat alakult Manteia címmel, mely elsősorban a költészet vizs­gálatát és népszerűsítését tűzte ki céljául, s mely — az első szám megjelenése után legaláb­bis úgy tűnik — Roland Barthes irodalomelméleti és irodalom­szemléleti nézeteinek befolyása alatt áll... Szerzőt jórészt maguk is költők: a tanulmányok, esz­­szék Mallarméról, Georg Trakl­­ról, a költészet és festészet kap­­csolatairó,l, viszonyáról stb. szól­nak, de csak egyetlen költő sze­repel benne verssel: Gongora. Üj szakácskönyv Az egészség egyik fontos előfeltétele a helyes táplálkozás. Az étel minősége lehetőleg mindig feleljen meg a helyes táplálkozás követel­ményeinek. A dolgozók nagy része ugyan üzemi éttermekben ebédel, az étkezés fő pillére mégis a háztartásban maradt. Hosszú évek során összegyűlt receptek, nagymamáink módosított receptjei rendelkezésünkre állnak. Gyakran csupán tapasztalatból főzünk egy bizonyos sztereotip sorozatot és észre se vesszük, hogy étlapunk milyen egyhangúvá válik. Ebből az egyhangúságból nyújt kivezető utat Mária Hájková ÚJ SZAKÁCSKÖNYVE. Hájková nevét ismeri az olvasó. Az EDESKÖNYV című műve is hét ki­adást ért meg az utóbbi években. Sikerének titka a közölt receptek gyakorlati értéke és kipróbáltsága. Az Gj Szakácskönyvben a konyha­művészet minden rejtett zúgába bevezet bennünket. Egyaránt hasznos kalauz a kezdő és haladó háziasszonyok számára, mert nemcsak gaz­dag receptgyűjteménnyel szolgál, hanem magyarázatot is ad arra, ho­gyan kell elkészíteni az ételeket anélkül, hogy kalória vagy vitamin­veszteség történjen. A könyv lépést tart a modern technika vívmá^ nyaival is. Tüzetesen foglalkozik „kuktában“ készített ételekkel, vala­mint az elektromos roston „grillen“ sült húsokkal. E receptek a régi szakácskönyvekben természetesen még nem találhatók. A művet két részre oszthatjuk. Az első részben levesek, előételek, ízelítők, mártások, pástétomok, húsok, halak és főzelékek találhatók. A második rész az édességek és tészták kedvelőit elégíti ki. Ide tartoz­nak a főtt tészták, a kelt és vajas tészták, a rétesek és morzsák, fagy­laltok és hűsítők és főleg a torták. Ha átlapozzuk a könyvet, egy két receptjét kipróbáljuk, változatosabb és gazdagabb asztalhoz ülünk. A színes fényképekkel illusztrált könyv ára 32.— Kés. Kapható min­den könyvesboltban. Utánvéttel is megrendelhető a Práca könyvkeres­kedésben, Bratislava, Nám SNP 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom