A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-08 / 41. szám

A szudáni hegyekben élő maszakin törzs tagjai nem viselnek ruhát. A cicoma azért ott sem Ismeretlen — csak egy kissé furcsa. A nők hátát, de «hasát is számtalan szabá­lyos mintázatú heg díszíti. A bőrt éles kő­késsel hasítják fel, s a sebet nyállal és sze­zámolajjal kenik be. Aki a maszakln nők közül nem visel ilyen hegeket, az nem szá­míthat sikerre a törzs férfitagjainál. Pásztor-költő. — 12 ezer birka került ki 18 évi munkája gyümölcseként Mastaj Kudajev keze alól, aki a Kirgiz SZSZK leghíresebb Juhásza. Hírét azonban nemcsak munkájá­nak, hanem költeményeinek, elbeszélései­nek is köszönheti, noha ezek, mint maga mondja, nem az Íróasztal mellett születtek. Első kötete „Ajánlás“ elmen 1963-toan Jelent meg, egy évre rá következett „A csobán gondjai“, majd a „Csobán töprengése“ s vé­gül legutóbb a „Bajtársak“. Ezekben a köl­teményekben, rövid karcolatokban Mastaj Kudajev a kirgiz pásztorok mindennapi éle­tével, gondjaival foglalkozik. Harmadik kö­tetét orosz nyelvre is lefordították. I Mercier nyilatkozata. — Franciaországban nagy siker egy fiatal újságirónő, Anne Gó­lon „Angellque“ című filmsorozata. A kö­zönség szinte követelte a kedves, vidám sze­relmi történetek folytatásait. A címszereplő Michéle Mercier nemrégiben befejezvén az újabb folytatások felvételeit, Így nyllatko-Izott: „Ha az Írónő még egy kicsit bírja szusszal, akkor legyőzzük a James Bond­­fllmeket, mert mi nemcsak izgalmasak va­gyunk, hanem kellemesek, romantikusak és közérthetőek is.“ A Korán utasítást tartalmaz arra milyen különleges metszéssel kell levágni a baromfit és milyen imát kell közben Ai­­lahhoz mondani. Amikor a lengyel külke­reskedelem képviselői felajánlották a ba­­romflszállltást, az arabok vonakodtak. Ami­kor azonban a külkereskedelmi vállalatok kötelezték magukat az előírt szertartások betartására, létrejött az üzlet. Azóta — mi­után arab szakértők megfelelő oktatásban részesítették őket — a kielci barmfifeldol­­gozó üzem alkalmazottal pontosan a moha­medán szokásoknak megfelelően vágják le a baromfit, közben szüntelenül hangzik az Állatihoz Intézett ima, persze magnószalag­ról. 0, az a divat! — A hölgyek Jelenlétéről újabban már nem a tűsarkaik kopogása ta­núskodik, hanem mindenféle láncok csöröm­pölése, amikkel keblüket, derekukat, comb­jukat „ékesítik“. Londonban, New Yorkban, Rómában és Párizsban egyenesen rávetet­ték magukat a nők a hires Dior, Saint Lau­rent és Chanel divatházaknak ezekre a kreációira. Miután két évig formátlan, ba­­bydoll-szerű ruhákban Jártak a nők, szeret­nék újra kihangsúlyozni a formáikat. Az af­rikai őserdők mélyén lakó törzsek asszo­nyait is bizonyára ez készteti mindenféle cslngilingi viselésére. Vissza a természet­hez? ... Aki Párizsba látogat és „fel akar vágni" szive hölgye előtt, kiviláglttathatja valame­lyik párizsi műemléket vagy történelmi ne­vezetességű épületet. A párizsi útikalauz szerint az Opera egyórás kivilágítása 25 frankba, a Carnavalet Múzeumé 16 frankba kerül. A legdrágább az Eiffel-torony kivi­lágítása: 163 frank egy órára. Ml legyen a kiszolgált villamoskocsikkal? — Ez a kérdés sokáig gondot okozott a tokiói városatyáknak, míg végül megtalálták a megoldást. A „klszuperált“ villamoskocsikat néhány yenért óvodáknak adják el, ahol az­tán a gyerekek játékául szolgálnak. Persze ezek a kocsik még hosszú évekig szolgál­hatnának a városi forgalomban Is, csak­hogy Tokióban felcserélik őket a mozgé­konyabb és zajtalanabb trolibuszokkal. A képen: tokiói villamosok „használat előtt" és „használat után“.

Next

/
Oldalképek
Tartalom