A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-08 / 41. szám
Jaroslav Hašek Szvoboda közkatona esete Csorral, a borzebbel Vielwirtb százados csicskása, Szvoboda közkatona, egy reggel parancsot kapott, vigye ki az utcára Csórt, gazdája borzebét, „nehogy a szőnyegre izéljen“. Ezzel kapcsolatban meghagyták, bogy sétáltassa meg Csórt, hadd legyen része kutyához illő örömökben, és aztán isten segedelmével hozza haza. Szvoboda kötelességtudó katona volt. Kivezette a kutyát a ház elé és várt, amíg az állat valóra váltotta a századosnak értelmességéhez fűzött szőnyegkímélő reményeit s virgoncán a legközelebbi kutya után vetette magát. Szvoboda, igazi katonához méltón, aki egy pillanatra se feledkezik meg felettesének parancsáról, szabadjára engedte az eb ösztöneit. Csór játszva elcsábította egy trafikosnő négylábú kedvencét, ügyet sem vetve az agg hölgy méltatlankodására, majd egy másik csupaszőr teremtés felé fordult, aki egy gázlámpa tövében csábos lábmozdulatokkal csalogatta magához. Szvoboda, katonaeskiijére és a hadsereg ben érvényes fegyelmi előírásokra emlékezve, hagyta, hogy Csór vidáman folytassa orgiáit. A kutya azonban betelve az élvezetekkel, szökésre adta fejét. Szvoboda, kötelességtudó katonához méltón, utána eredt. Csór rohant, félszemmel hátrapislogott Szvobodára, és gúnyosan csóválta a farkát. Szvoboda ezekben az emlékezetes percekben átélte mindazt, ami szent és sérthetetlen egy tisztességtudó katona számára. Lelki szemei előtt elvonult a kötelességtudás, a katonaeskü, a katonai hivatás fontossága, és e szent eszméktől ösztönözve loholt Csór után. Csór hagyta, hogy közelebb jöjjön, de aztán örvendező csaholással előre vágtatott és egyre növelte a távolságot maga és Szvoboda között. Kínos pillanatok voltak ezek Szvoboda közkatona számára. Csór gúnyosan ingatta jobbra-balra a farkát, Szvobodának pedig eszébe jutott a szent pillanat, amikor a katonaorvos kijelentette: „Tauglich“. Ez a fennkölt emlék megnövelte lába sebességét, és már-már utolérte a csúfondáros borzebet, amely félszemével egyre csak kihívóan pislogott hátra. Fél óra hosszat tartott a hajsza. Mikor fél óra múltán már majdnem elcsípte a kutyát. Csór megint csak meglépett. Ezután egy óra hosszat fújtatott Szvoboda a játékos jószág nyomában, lihegve ismételgetvén magában e szavakat: „Kötelesség, eskü, államérdek.“ Végre nyakon csípte a szökevényt, pórázra kötötte, és hazafelé indult vele, abban a boldog tudatban, hogy lelkiismeretesen teljesítette a kapott parancsot. Mikor hazaérkeztek, a százados úr ordítozni kezdett Szvobodával, hogy hol csavargóit három óra hosszat. — Alássan jelentem ... — Pofa be, kurtavasra veretlek! Szvoboda szalutált és elkotródott a konyhába. A százados úr egy darab húst tett Csór elé, kedveskedve megsimogatta a fejét és azt mondta: — Mi majd ellátjuk a baját a gazembernek, ugye, barátocskám! Csór elégedetten csóválta a farkát. Bölcsek mosolya Munkácsy szalon, Párizs Anatol France, a világhírű író Munkácsy Mihály párizsi szalonjában vendégeskedett. Beszélgetés közben valaki elmondotta Lessepsröl, hogy a francia Akadémia tagjává választotta. Egy hölgy méltatlankodva közbeszól: — De hiszen nem is írt semmitl Anatole France csendesen megjegyezte: — Asszonyom, elég, ha aláírta a Szuezicsatorna részvényeit. A legnagyobb erő Anatole France egy társaságban volt, ahol szóba került az a hatalmas energia, amelyet a víznyomás ad. Több mérnök ts részt vett a társalgásban, s részletesen fejtegették a vízterő témáját. — Rendkívül érdekes és tanulságos az önök beszélgetése — szólt ekkor Anatole France —, és mégis, azt hiszem, a mérnöki tudomány nem tsmert a legnagyobb hydraulikus erőt. Az egyik mérnök meglepetten érdeklődött: Es mi az? A híres író csendesen és komolyan jelelte: — Az asszonyt könny. Kínai vendég Egy kínai ifjú látogatta meg Anatole France-ot. ■— Uram — kérdezte a fiatalember beszélgetés közben —, nem szeretné megismerni az én hazámat? Az író szeme felcsillant: — Egyik leghőbb vágyam ez, és addig nem ts szeretnék meghalni, míg Kínát nem láttam. — Abban az esetben, ha ön eljön Kínába, nagy örömmel fogok rendelkezésére állni mint tolmács. Elegendő lesz, ha csak a nevem után tudakozódik. Bárhol tartózkodom is, útba fogják igazítani. A nagy író e kijelentésre csodálkozva nézett az ismeretlen kínai Ifjúra, mire az megerősítette előbbi szavait: — Ismétlem, tudakozódjék csak Szun Jatszen utáni A látogató a kínai forradalom apostola volt, később a kínai köztársaság elnöke. A német újságírónő Anatole France-ot felkereste egyszer egy német újságírónő, Blanka Voigt. Az író nemcsak vacsorára marasztalta házánál a csinos újságírónőt, hanem éjszakára szállást is adott neki. Korán lefeküdtek, de mielőtt elköszöntek volna egymástól, France meg-Egy nemrégiben megjelent ^statisztika szerint a világon kilencvenhárom olyan könyvtár van, amelynek állománya meghaladja az egymilliót. A milliomos könyvtárak között a több mint száz éve alapított moszkvai Lenin-könyvtár áll az első helyen húszmillió kötetével, majd a washingtoni Kongresszusi Könyvtár következik több mint tizenkétmillió kötet könyvvel. Alexander Mackendrick rendezésében, Clíve Exton forgatókönyve alapján Hollywoodban megfilmesítik Eugen Ionesco Orrszarvú című drámáját. A főszerepekben Peter Sellers és Peter Ustinov lép fel. kérdezte kedves vendégét, mikorra kívánja reggelijét elkészíttetni. A német újságírónő szerényen felelte: — Nincs semmi kívánságom. Akkor fogok reggelizni, amikor ön, és csak azt, amit ön, semmi mást. France most házvezetőnőjéhez fordult, és komoly arccal utasította a reggeliről: — Krisztina, holnap reggelire két kanál ricinusolajat készísen! Egyet nekem, egyet a vendégünk számára. Könyvekről Anatol France mondotta: — Sose adjatok kölcsön könyvet, mert a kölcsönkapott könyvet senki sem hozza vissza. Az én könyvtáramban csak olyan könyvek vannak, amelyeket másoktól kaptam kölcsön. Kölcsönös sajnálkozás Amikor Anatole France a francia Akadémiára jelöltette magát, meglátogatta a híres írót De Cabriéres bíboros, s ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetést: — Uram, egész őszintén bevallom, hogy nem olvastam egyetlen regényét sem. Az író sem maradt adós a válasszál: — Sajnos, nekem is meg kell vallanom, hogy nem olvastam Emínenciád egyetlen pásztorlevelét sem. Könyv-filozófia Anatole France mondta a könyvekről a következőket: A könyvek szeretete dicsérendő érzés. Csúfolják a könyvgyűjtőket, s szenvedélyük alkalmas tárgya a gúnyolódásnak: ez a sorsa minden szerelmesnek. Alapjában véve irigyelni kellene őket, mert életüket hosszú és nyugalmas gyönyörrel ékesítik. Rájuk szokták fogni, hogy nem olvassák el könyveiket. Egyikük zavar nélkül, így felelt erre: „Hát ön ebédel-e a régi porcelánjaiból?" — Van-e becsületesebb dolog, mint könyveket rakosgatni a szekrénybe? Ez ugyan hasonlít ahhoz a munkához, amit gyerekek végeznek, amikor homokbuckát építenek a tenger partján. Hiába dolgoznak, s amit építettek, hamar elenyészik. Kétségkívül ez a sorsuk a könyv- és képgyűjtőknek. Emiatt azonban nem őket kell vádolni, hanem a lét viszontagságait és az élet rövidségét. A tenger elhordja a homokvárat, az árverések szétszórják a gyűjteményeket. De azért az ember nem cselekedhet különb dolgot, mint hogy homokvárat épít tízéves korában, és gyűjteményeket rendez, amikor hatvanesztendős. Semmi sem marad abból, amit építünk, és a csecsebecsék szeretete semmivel sem hiábavalóbb, mint minden más szeretet. d e n »••••• Chicagóban, a Civic Center Plazán felavatták Picasso óriási mérötű, tizenöt méter magas és százhatvan tonna súlyú absztrakt acélszobrát. A Picassótól adományozott makett felnagyítására és végső kidolgozására a chicagói hatóságok háromszázezer dollárt költöttek. Fél év leforgása alatt huszonöt filmet készítettek New Yorkban, és ezzel az amerikai metropolis Hollywood fő riválisává lépett elő. A váratlan fejlődésnek elsősorban pénzügyi magyarázata van: a város vezetősége, főként polgármestere, John Lindsay, jelentős pénzforrást fedezett fel a filmiparban és a helyi gyártmányú filmek forgalmazásában.
