A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-09 / 28. szám
Zs. Nagy Lajos: Tavaly köszöntötte a sajtó a hatvanéves Szabó Bélát, és most egy újabb könyve van az asztalunkon: Évek sodrában. A Tatran Magyar Üzem jelentette meg a szerző legjobb, legreprezentálóbb regényeiből és novelláiból a válogatást, Így köszönti — ha kicsit megkésve is — az évek sodrát derekasan álló, harcos életű szlovákiai magyar írót. A kötet egy regényt — A menyasszonyt — és tizennégy novellát tartalmaz. Szokott, kedvelt munkahelyén, a Luxor kávéházban kerestük fel Szabó Bélát, és néhány kérdést tettünk fel legújabb könyvével kapcsolatban. Évek sodrában * —ün kérte fel a kiadót, vagy a kiadó kérte fel únt egy ilyen szép válogatásra? — A kérdés felvetése nem egészen helytálló, mert a kiadót a válogatásra nem kértem, és a kiadó sem szólított fel engem erre a válogatósra. A ötletet a Szlovák Írószövetség magyar szekciójának vezetősége vetette fel, majd a kiadói szerkesztőbizottság is elfogadta és javasolta a könyv megjelentetését. Így került sor hirtelen a válogatásra. A könyv egyébként már régebben is aktuális volt, már csak azért is, mert A menyasszony kis példányszámban jelent meg és rögtön elfogyott, ezenkívül a novellák zöme még az ötvenes években látott napvilágot, néhány pedig most jelent meg könyvalakban. Így hát nem is volt rá szükség, hogy a válogatás kiadása hatvanadik születésnapomig elhúzódjék. Az utolsó években azonban igen szerény lettem és örülni tudok ennek az eredménynek is. — Az Evek sodrában című kötet szép írásai közül melyik áll a szerző szívéhez legközelebb? — Első regényem, A menyasszony, áll hozzám legközelebb amely 1938-ban jelen meg folytatásokban a Győry Dezső szerkesztette „Magyar Űjság“-ban. Győry és a nemrég elhúnyt Erdélyi László fedezte fel tulajdonképpen ezt a regényt. Mihelyt elolvasták, egyetlen szónyi változtatás nélkül elfogadták közlésre. A kézirat azután húsz évig hevert nálam, amíg könyvalakban megjelenhetett, két évre rá szlovákul is napvilágot látott. Hogy a szlovák nyelvű kiadás elfogyott-e, nem tudom. Ilyesmit a szerzővel ritkán közölnek. A regény azért a legkedvesebb nekem, mert nehéz körülmények között született, meg azért is, mert sokáig kellett várnom a megjelenésére, végül pedig, mert az eredeti kéziratot kalandos életem során sikerült megőriznem. — A könyvet a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó is átvette. Mi a véleménye a kapcsolat-teremtésnek erről a formájáról? — Őszintén örülök annak, hogy a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó átvette a könyvet. A csehszlovákiai magyar írónak ez komoly győzelmet jelent, már csak azért is, mert a Szépirodalmi Kiadó élén olyan kiváló író áll, mint Illés Endre, és olyan kiváló lektor, mint Illés László közismert, esszéíró. Ők hozzájárulhatnak irodalmunk fejlődésének a fellendítéséhez. A legtöbbet azonban maga az író teheti; színvonalas műveket kell alkotnia. — Kiknek ajánlja könyvét, és hajlandó-e irodalmi estéken személyesen is vallani könyvéről? — Legszívesebben elhunyt édesanyám emléként ajánlanám könyvemet, aki megtanított arra, hogy a legsúlyosabb körülmények között is bízzam embertársaimban és higgyek az emberiség haladásában. Őszintén sajnálom, hogy nem írtam előszót a válogatás elé. Göröngyös írói pályafutásomról és magáról az írói munkáról sok mindent elmondhattam volna. Node nem baj. Majd az irodalmi vitaestéken elmondom mindazt, amit itt elmulasztottam. — Az Evek sodrában után milyen munkáját készíti kiadásra? — Legújabb könyvem egy forradalmár életéről szól. Megírásához sokat merítettem Steiner Gábor életéből. Maga a regény azonban Steiner Gábortól függetlenül is az igazi forradalmár életét példázza. A Tatran Magyar Üzem 1968-ra iktatta kiadási tervébe. Azt hiszem, megjelenésekor ez lesz legkedvesebb könyvem, mert nehézségekben, kalandos meglepetésekben itt sem volt hiány. De visszatérve Évek sodrában című most megjelent munkámra, remélem visszhangra talál a magyar olvasók körében. Az óra Utálta az árát, amely elszalasztott lehetőségeit, felelőtlen mulasztásait ketyegte szüntelenül. Legszívesebben falhoz vágta volna. Egyszer a kávéházban hagyta, hátha elemelik. Előkerült. Másnap a pincér ezüst tálcán hozta tormával és virslivel. Tegnap mégis elbánt a ketyegő szörnyeteggel. Megfürdette. Vagy harminc percig feküdt a forró vízben kúrián az órával. Azóta nem ketyeg. Apró buborékkal jelzi: gazdája egyensúlyba került-e Önmagával. Zs. Nagy Lajos: A táska Öreg, viharvert, szomorú. , Tíz évig szolgált tisztességgel, puliként követett erre-arra, hordta utánam mindig ami kellett szelet szalonnát két kenyér közön vörőshagymaszagú verseim, álmaim gyűrött celofánzacskóját. Hozzámszokott. Sosem felejtett vonalon vagy villamosban. Vezetett erre-arra tíz éven át. Oj táskát vettem. Modern és előkelő, akár egy japán tévékészülék; de reggelente hallom ám: az öreg, kopott, elhagyott holmi keservesen vinnyog a sarokban. Gede Pál Lombikom Talonból juttat megannyi koszt gőgbe bújtatott bitang, ha oszt emberből-lombikban kotyvasztott menüt gerincet sorvasztó méreg-keserűt. Irigység, kapzsiság, aljas gyanú, cinkosság, hazugság, hamis adu vályúba löttyentett zagyva egyveleg — van, aki vígad — van, aki kesereg, van, aki nyakamra feni a kaszát, van, aki vígan paskolja hasát — markát dörzsöli: gyűlik a vagyon cinkos vartyogóké a busás haszon puha ágy, terített asztal. Engem pedig más vigasztal: a kosz és szenny sosem ragyog, S lombikomból osztogatok világosságot vakoknak, igaz szót a hazugoknak, süketeknek éles hallást a férjeknek otthon szállást, szüzességet hajadonnak, magzatot meddő asszonynak ... S ha lombikomba több már nem fér s ha telhetetlen többet nem kér, valami benne nekem is marad, ha több nem, hát egy adag bizakodás, hogy szintig lombikom, s nem érlel koszt, jót tudom...
