A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-17 / 38. szám
Ezek a drámák, vagy Inkább életképek a jalu életéből, környezetéről szólnak. Naiv, népi szemléletű korrajzok. Az elsők a régi népszínművek modorában íródtak, az utóbbiak pedig a megváltozott jalu életéről, traktorosokról, szövetkezeti fiatalokról szólnak. A szereplők sem kitalált személyek, hanem rendes, ismert nevükkel szerepelnek a nem egyszer tényleg megtörtént eseményeket megörökítő színdarabban. A színvonal itt lényegtelen, hisz nem azzal a szándékkal íródtak, hogy valamikor is színpadra kerüljenek. A legértékesebb a helyi lakodalmi népszokás leírása, keret játékkal, korabeli versekkel és dalokkal, amelyből jövendő etnográfusaink is sokat meríthetnek. — Harmincöt lakodalomban voltam násznagy — mondja önérzetesen. Jól ismerem a szokásokat. Valamikor három napig tartott a lakodalom, Az volt a mulatság! A régi füzeteket, papírtöredékeket néhol már alig lehet elolvasni, megfakultak. Az egyik újabb füzetnek az az érdekessége, hogy az unoka mai táncdalokat kezdett belemásolni szép gyöngybetűkkel, aztán biztosan megúnta és a megmaradt tiszta lapokra nagyapó szálkás betűkkel írta a maga kifogyhatatlan történeteit. E kis füzet nemzedékek érdekes és értékes korrajzát mutatja. Szerettem volna magammal vinni, de nagyapó ragaszkodott hozzá. — Mi az a Bodnár János? — Kérdezte hunyorgó, ravasz szemmel nagyapó, mikor bemutatkoztunk. S mtkor nem tudtam zavaromban semmit sem szólni, erőteljes szavával szinte aláhúzta e szót: — Földműves. Egy pillanatra megdöbbentem e furcsa logikán. Aztán megértettem. Bodnár János földműves, akinek orvossal még máig sem volt dolga, aki még tavaly is a mezőre járt és az idén is elkapálgatott és munka után szálkás betűkké1 írta csodálatosan egyszerű történeteit, örökre eljegyezte magát a földdel. OZSVALD ARPÁD Bodnár János 4 Marci István Az ifjúsági klub Magyarbödi népviselet nek felett a pályatest tisztogatását eddig kézileg végezték. Ez alatt az idő alatt Brodské és Kúty között előkészítették a terepet a további munkacsoportok részére. Az elektroballasztor után ugyanis a síntépők kerülnek sorra. Daruk segítségével egész vágánymezőket emelnek a magasba (persze csak a kiöregedett síneket), s a 25 méter hosszú vágányrészeket, amelyek a nagy kampókon fügve hajladoznak, hintáznak a kőrakások és a vagonok fűlött, az erre a célra odakészített vasúti .kocsikra helyezik. A pályatest kövét aztán buldózer tolja oldalra. Ám ennyi nehéz gépi berendezés mellett sem nélkülözhetők síncsere közben a csákányok és a villák, a vasútépítő munka hagyományos eszközei. A pályatestet egész a talajig kézileg kell végigtisztogatni, a pályatest alját aztán pneumatikus gépíbere-ndezéssel keményre döngölik. A sok kis vastalpon ugráló szögletes döngölőgépet egy férfi kezeli: a gép mögött lépegetve két irányító kart szorongat a kezében, azokkal szabályozza a ládaszerű ugráló masina mozgását. A döngölő nyomában további vonatszerelvény halad, rajta hőrihorgas daru. A pályatest keményre döngölt bemélyedésébe betontalpakra erősített új síneket illesztenek a munkások. A vágánycsere és a pályatest felsőrészének a megszilárdítása szervezetten, zökkenőmentesen folyik. A szovjet vasúti technikával ellátott építővonat a körülötte dolgozó emberekkel!, akik a gépek kezelését Ungvárott sajátították el és az ágcsernőí vasútvonal villamosításánál próbálták ki, most a Breclav és Bratislava közt húzódó vasútszakasz villamosításán dolgozik. .A szerelvény egyik része- nemrég Kúty fölött időzött, másik része a Sekule és Veiké Leváre közti szakaszon. A vállalat legjobb vezetékszerelői Bohumír Kiesi 34 tagú brigádjában található — ez a szocialista munkabrigád a „CSKP XII. kongresszusának kollektívája“ nevet viseli. A Klesl-brigád tagjai a villanyvezetéket már Malackáig fölszerelték, s a huzalvonók ezután Veiké Leváre közelében készítették elő a tartóköteleket, amelyekre majd a tulajdonképpeni villanyvezeték rézdrótja kerül. .Hat szerelő S-ekule környékén maradt, hogy a vezetéken a végső munkálatokat befejezze. Munkájuk közben egy szignalísta figyelmezteti ő-ke-t, ha vonat közelít; a szignalistát viszont az állomás j-elzőházának ablakában álló vasutas tájékoztatja, mikor kell a pályatesten vigyázni, mikor engedi a másik vágányra a tehervonatot, mikor robog feléjük a gyors. A brodskéi úton pedig egy további férfi, kék ruhában, piros zászlóval a járműveket tereli a kerülőútra: a vasúti átjáró le van zárva. Az akadály, ame-ly miatt az átjárót le kellett zárni újjá és szilárddá teszi Bratislaváig a vágányokat, a vágányok fölé négy távolbavesző fényes csíkot húz, körös-körül drótok, drótkötelek, íüggőkarok, szigetelők hálózatával, a vasút mentán a tartóoszlopok konstrukcióival. Mindez Bratislaváig, majd később Párkányig gyorsabbá, tisztábbá és takarékosabbá teszi utazásunkat. M. K. findro Vlach felvételei A vezetékszerelö olykor artista mutatványokat is végez 7
