A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-09-10 / 37. szám

A haza védelmére -------­--------------- készülnek A vasúti töltést szegélyező bokrok és fák vé­delmében bújik meg a hatalmas sátortábor. Környéke kihalt, élőlénynek nyoma sincs. De mégis, az egyik sátor mellől egy mozdulatlan alak körvonalai bontakoznak ki. A szolgálatos őrszem, aki éberen őrködik, míg a többiek bé­késen alusznak. Éles sípszó vágja szét a békés csendet, s megelevenedik a sátrak előtti térség. Naptól barnára sült fiatalok bújnak elő a sátrak mé­lyéről. Pillanatok alatt bábeli nyelvzavar ke­rekedik. De egy újabb sípszó nyomán elül a zaj és vezényszavak pattognak. A sorkötelesek ok­tatása folyik. A sorkötelesek előképzését a Hadsereggel Együttműködő Szövetség helyi szervezetei vég­zik. Munkájuk sokoldalú és felelősségteljes. A HESZ komáromi járási bizottsága Irányítása alá tartozó alapszervezetek sorkötelesei a ki­képzőközpontokban készülnek fel arra, hogy néphadseregünk hasznos tagjaivá váljanak. Az előkészítés folyamán megismerkednek a mo­dern hadviselési technikával. A kézifegyverek­től kezdve egészen a rakétafegyverekig. Az elő­képzés befejezését követi az összpontosítás, ahol a testi és szellemi adottságok figyelem­­bevételével történő elosztásra kerül sor. Az összpontosítás rendszerint 10—12 napos. Ez­alatt a két hét alatt több mint 600 fiatal cse­rélődik. Két naponkint 60—80-as csoportok váltják egymást. A bajcsl rét a fiatalok vidám­ságától hangos, ahol a komoly munka mel­lett, sok vidám percet éltek át. Az oktatást követően került sor az ügyességi vizsgákra. Sportlövészet, gránátdobás, a kettő kombinációja stb. Azután a fiatalok a bajcsl sportpályára vonultak, ahol 100 és 1000 m-es futásban mérték össze erejüket. A futószámok lebonyolítása után az uszodába mentek, ahol úszásból kellett vizsgát tenniük. Örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy egyre kevesebb az úsz­ni nem tudók száma. Azok, akik nem tudtak úszni, itt tanultak meg. A járási szervek részéről egy ellenőrző bi­zottság érkezett a helyszínre, annak megálla­pítása céljából, hogy miként folyik az oktatás. Megelégedéssel tapasztalták, hogy az összpon­tosítás teljesítette küldetését, mert a sorköte­lesek magas fokú felkészültségről tettek bizony­ságot. Dicséret illeti azokat, akik e fáradságos munkából kivették részüket. A tiszteket, al­tiszteket, a HESZ és a CSTSZ járási bizottsá­gának dolgozóit, valamint a bajcsi állami gaz­daság vezetőjét. Támogatásuk nagyban elősegí­tette az összpontosítás sikerét. És nem utolsó­sorban a sorköteleseket, akik szolgálni fogják a hazát és a békés építés nagy müvét. Andriskln József Messzire repül a gránát Kottás altiszt a kézifegyver használatát, szét- és összeszerelését magyarázza. Egy kis atlétika... A 3000 méteres futás me­zőnye Dal- és táncünnepély Kolozsnémán Az NOSZF 50. évfordulójának jegyében rendezték meg július utolsó vasárnap­ján Kolozsnémán az elmaradt csallóközi dal- és táncünnepélyt. Mintha az időjá­rás kárpótolni akarta volna magát — rekkenő hőségben több mint ötezer em­ber tolongott a kolozsnémai szigeten. Már a kora délelőtti órákban a lelkes közönség megtapsolhatta a dunaszerda­­helyi és a komáromi járás legjobb tánc­­együtteseinek fellépését. Falusi együtte­seink közül a sárosfaiak, a vásárútiak tánca és a perbetei citeraegyttttes arat­ta a legnagyobb sikert. A nap fénypontját az Ifjú Szivek és a Budapesti Rádió és Televízió vendégmű­vészeinek fellépése jelentette. Az Ifjú Szívek száz tagú együttese osztatlan si­kert aratott Pásztortáncával, a Cigány­tánccal és a Te vagy a legény cimű tánc­kompozíciójával. A magyar vendégművészek, Szolnoki Gyula, a rádió és a tévé népszerű kon­­feransziéja, Tombor Ági, (a képen) Mo­zsár Imre, és Nyiri Erzsébet hozzájárul­tak a dal- és táncünnepély sikeréhez. C. B. Csősz az országúton Hatalmas dinnyetábla. Perzse­­lően süt a nap. Érlelő nap ez Itt a dinnyeföldön. A környéken sen­ki. De mégis! Feltűnik egy ember kerékpárral. Igencsak tapossa a pedált, mert észreveszi a három lézengőt az árokparton. Láthatóan félti a dinnyét, pedig mint ké­sőbb megtudjuk, nem ő a* dlny­­nyés. Miután a dinnyés is előke­rül, az öreg megnyugszik, bajszát yégigsímftja, s beszélni kezd: — Kérem Itt nagyon ébernek kell ám lenni. Nemcsak a dinnyé­re, az egész határra ügyelni kell, mert ha már ezt a hivatalt tölti be az ember, akkor böcsülettel szolgálni kell, — őzik a1 beszéd közben, mint a szögediek. Pedig Ide Vásárhely van közelebb. De­­rekegyházl csősz az öreg, aki most már ki nem fogy a szóból. Hivatása magaslatán áll. A múlt­korában itt, ezen a szent helyen fogott meg két autós embert. Meg akarták vesztegetni, mert ő felje­lentéssel fenyegetett a két éret­len dinnye miatt. Igaza van, mint ahogy a csősznek a határban min­dig igaza van. Ö a gazda után a gazda. Most hirtelen a 4200 hold­ról, az egész község hatalmas bir­tokáról beszél. A nagy-nagy tehe­nészetről, a sok növendékmarhá­ról, meg a sok nyájnyi birkáról. — Mert minden van Itt kérem, nem olyan egyszerű itt helytállni. Aztán meg én leszázalékolt em­ber vagyok, 60 éves, de vagy négy esztendeje már félig-meddig nyug­díjas. A szivem rendetlenkedik néha, de Ilyenkor nyáron első a hivatal, s mintha az öreg motor is tudná ezt. Mostanában jól va­gyok. Már messzi járunk, még mindig az öreg szavait hallom visszacsen­geni. Csősz a javából, olyan volt a kép, mintha föld alól bújt vol­na1 elő. Ügy látszik tényleg min­denütt ott van. H. Sz. j. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom