A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-10 / 37. szám
K V IplcJ 1 i i Madridban gyelmezhet neki. Egy évtized alatt, ha egyszer megtörténik ... Mindenütt folynak az előkészületek. Felszerszámozzák a hármas öszvérfogatokat, a nagyfülű állatok egykedvűen várnak szerepükre. A leszúrt bikát ezek az öszvérek vonják ki az arénából, illetve, ha az elnök úgy Ítéli, akkor a jól küzdő bika tetemét „elismerésképpen“ egy tiszteletkör erejéig körbehurcolják a nézők előtt. A kórházszobában bemosakodott ügyeletes orvosok... soha nem lehet tudni... Helyén van a mészáros Is, a torreádor teljesítményét a bika orrával, fülével, lábával jutalmazza a zsűri. Két láb, két fül és az orr egyszerre — megfelel az olimpiai aranyéremnek. Az utóbbi Időben csak a 29 éves Manuel Benitez kapta meg. A torreádort El Cordobes-nek „a cordobal“-nak nevezik, szülővárosa után. Már hat-hét éves korában ott sündörgött az aréna körül, később végig csinált minden fokozatot, de Irni-olvasni csak húsz éves fejjel tanult meg. Ma az arénák hőse, az atlétikai stílus bevezetője, a spanyol donnák elsőszámú szívszerelme — tizenhat és félezer dollárt kap egy-egy viadalért. „Talán még sohasem lakott jól életében" — jegyezte meg egyik barátja. —“ Amíg ehetett volna, pénze nem volt, amióta milliomos, vigyázni kell vonalaira“. A cordobaí, aki legtöbb torreádortársával egyetemben nem mentes a babonás hiedelmektől sem, nemrég bejelentette visszavonulási szándékát, mivel álmában állítólagos égi sugallat hívta erre. A spanyol lapok Inkább egy titokzatos bárónő szerelmét sejtették elhatározásának indokai mögött. Ügynöke erre — a szerződés értelmében — olyan nagy összegű bánatpénzt követelt, hogy a cordobaí, sugallat Ide, álom oda, újra visszatért az arénába. A bikaviadal óriási üzlet is a nagybirtokos tenyészeteknek, hiszen az Istállók minden ősszel ki ürülnek, az arénák „fogyasztják“ az állatokat. Az Idegenforgalomnak is, mert a Spanyolországba évenként ellátogató tizenhat millió külföldi legalább egyszer megnéz egy ilyen viadalt. Gombataódra elszaporodtak a viadalok, az Idén 1150 küzdőtéren folynak, sürgősen corrldákat szerveztek a tengerparti üdülőtelepek mellett is. Az üzlet felvirágzásának megvannak a maga melléktermékei Is. Kitört a botrány amiatt, hogy a mallorcai és más, szinte kizárólag csak külföldiek által látogatott viadalokra fiatal, legfeljebb hároméves állatokat vezettek fel, szarvukat pedig mesterségesen úgy növesztették, hogy a megfelelő szabályozás után ne legyen veszélyes. „Pamplona! bikákkal könnyű küzdeni“ — mondják ilyenkor a bennfentesek. Pamplonában ugyanis szándékosan keresik a veszélytelen bikákat, mert évente egyszer különleges fiestát (ünnepet) rendeznek. Szabadon engedik az állatokat a városka utcáin, a burleszkbe Illő kergetőzés kezdődik a lakosság és az odasereglő külföldiek részvételével. Még egy pillantás a Bikaviadal Múzeumira, mert az Üj Arénában Ilyen Is van, a hajdani selyemre írt programokra, Goya festményre, kardokra, öltözetekre, kitömött bikafejekre — azután magam Is sietek a nézőtérre, hogy tanúja legyek az igazi viadalnak. Felvonják az erős záró falemezt, és beviharzlk egy kék-sárga kokárdás barna bika — megjelenik a felirat: 461 kilogramm. Néhány percig a matadorok dolgoznak vele, halványpiros selymekkel Izgatják, dühösltik, a torreádor pedig figyeli az állat mozgását, hiszen nemsokára szemtől-szembe áll imajd vele. Az egyik előmérgesltőt felökleli a bika, a többiek kiáltozva csalják el a közeléből. Ezután jönnek a plrossapkás peonok, gyalogosok és erős, kipróbált, no meg alaposan körülbélelt lovakon a plkadorok. Hosszú lándzsákkal a bika nyakába döfnek, pirosló véröv keletkezik, de a vérveszteség egyben gyengíti az állatot. Megjelenik a torreádor horgas banderlollaival, s közvetlen közelről négyet-hatot párosával a bika hátába szúr. Az elviselhetetlen fájdalmak most már végképp kihozzák sodrából az állatot, mire a torreádor kardot és mulétát ragad, s ezzel a vörös köpennyel megkezdi „akrobatikus mutatványait“. Amikor úgy gondolja, hogy kiszolgálta a közönséget, engedélyt kér az elnöktől — elvégre rendnek muszáj lenni —, hogy ledöfje az állatot. Kardját megragadva „mértéket vesz“, belrányozza a szúrást, ez az úgynevezett Igazságpillanat, Jómagam eléggé Igazságtalannak éreztem. Lendül a kard, ha elsőre végez a bikával, a közönség tapsol, ha sokadikra, elégedetlen. Az én Paco Rerrerámnak elsőre sikerült, •mire a nézők egy része olyan extázisba esett, hogy cipőket, ballonkabátokat, ernyőket, kalapokat dobáltak az arénába, sőt egy valaki még a fehér ingét is levetette, hogy behajltsa. Szomszédai lebeszélték róla, s végül hagyta magát meggyőzni. A torreádor két fület kapott... így mefft ez másodszor és negyedszer Is, szinte kiszámított azonossággal. Ötödszörre történt csupán egy kis rendkívüli, olyan jámbor, béketűrő bika porosakéit az arénába, hogy Inkább egy vasárnapi iskolába lett volna való. Félt és unatkozott — Walt Disney híres figurája, Ferdtnánd, a bika jutott róla eszembe. A közönség egy része a „leváltását“ követelte — mindig vannak bikatartalékok —, de végül sikerült annyira megvadltant, hogy a szakemberek is elégedettek lehettek. Ez volt számomra „az igazság pillanata“, a hatodik bika ledöfésének véglgnézésétől felmentve éreztem magam. Kavargó gyomorral elhagytam az arénát; ahol alighanem két bikaviadalt néztem meg: az elsőt és az utolsót. Közben pedig szinte öntudatlanul dúdolni kezdtem: „0, torreádor, ne öld meg a bikát!“ Még egyszer találkoztam Spanyolországban a cordobai-val, de eléggé rendhagyó módon. Akkortájt történtek a szakszervezeti választások, amelyeken a munkások megbuktatták a francoista, falangista szakszervezetek hivatalos jelöltjeit. Toledóban járván egy kisebb manufaktúra jellegű özeimben {kardkovácsok voltak — a toledói acéllal dolgoztak) megkérdeztem az egyik munkást: „Kit választottak bizalmivá?“ Elmosolyodott, azután Így válaszolt: „Brigitte Bardot-t és El Cordobes-t“. Ezt persze meg kellett magyarázni és nem is maradt adós: „A nagyobb üzemekben az ellenzéki munkásbizottságok jelöltjeit választották meg, ott a hatóságok nem élhettek annyira a megtorlás eszközeivel. Ml azonban kevesen vagyunk, hogyha a hivatalosoknak nem tetsző személyt választanak, letartóztatják. De a falangista listát nem akarjuk támogatni. így azután borsót törünk az orruk alá: egységesen a francia filmszínésznőre és a torreádorra szavaztunk. Látni kellett volna, hogy megnyúlt a madridi központból érkezők orra...“ így került a cordobaí neve kapcsolatba egy másik spanyolországi küzdelemmel is. Ami egy kicsit veszélyesebb, mint szembeszállni a bikával. R. E. rV'-uTTTg'*] ijf hét 5
