A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-10 / 37. szám
A párt és a kormány képviselői szeptember 1-én a prágai várban találkoztak a katonai főiskolák végzett növendékeivel. Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnök barátságosan elbeszélgetett a fiatal tisztekkel, akik az idén végezték el a katonai akadémiát. Képek: ČTK (5), Prandl (1) Szeptember 9-én ünnepeljük a Bányásznapot, megemlékezve bányászaink áldozatos munkájáról. STATISZTIKA Kezembe jutott járásunk hivatalos jelentése, amelyből megtudtam, hogy polgártársaim az elmúlt év folyamén SB millió koronát költöttek alkoholra. Ez 560 darab, egyenként százezer korona értékű házat jelent. Évente tehát egy jó nagy falu folyik le a Vágón. Az anyagi károkat aránylag könnyű kiszámítani, sajnos, az erkölcsi károk mértékét megállapítani jóval nehezebb. S a Raj tervezői még azt akarnák, hogy a csaposok az embereket a kabátujj üknél fogva húzzák be a kocsmákba, vagy hogy a pálinkát a fogyasztók gallérjába öntsék. Az ünnepségeknek, kulturális estéknek nevezett legkülönbözőbb rendezvények valóságos tobzódásai a szeszfogyasztóknak. Ismerjük tehát az összeget, amelyet polgáraink az alkoholra költenek; ennek az összegnek a 80 %-ét lakosságunk kerek egyharmada teremti elő verltékes munkával. Van itt azonban egy további számadat, amelyet nem ismerünk: hány liter házilag készült szeszt iszik ki lakosságunk évente? Nem merek tippelni; ismerek falut, amelyben nincs vendéglő, ám amelyben nem probléma fényes nappal berúgott embert látni. Sok háznak az alapozása annyi házipálinkát igényel, amennyi víz kell a betonba. Mert felebarátod segítségét pálinka nélkül hasztalan várod — fizess meg jól és adj annyi itókát, amennyit a torkom elbirl Ez a rossz szokás, ez a kíméletlenség Irányítja sok ember tetteit. Föl nem kelne az üveg mellől, amíg annak az alját üresen nem látja. Ugyanezt a képet nyújtja falusi lakodalmaink, keresztelőink és egyéb családi ünnepeink többsége is. Az alkohol házi főzése nálunk a második világháború alatt kezdett elterjedni. Az árak szabályozásával igyekeztünk az embereket az alkoholtól elszoktatnl. Ezzel elértük, hogy polgártársaink ellenőrzés nélkül isszák a házilag főzött mérget. Nemrég egy asszony keresett fel rendelőmben. Segítségért jött. A férje körülbelül 1300 koronát keres, s ebből az utóbbi hónapokban rendszeresen 500 koronát költ italra. Az aszszony előleg és elszámolás Idején mindig kéthárom éjszakát kénytelen a gyerekeivel együtt a szomszédoknál tölteni. A gyerekek félnek az apjuktól, nem tudják elviselni azt a magatartást, amit az apjuk az anyjukkal szemben tanúsít, az tskolóban nem Jól tanulnak, neurózis tüneteit észlelni rajtuk. „Krisztus öt sebére kérem, doktor úr... I“ Az asszony 42 kg súlyú A Cz«b*xlo»SkUI Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston főszerk. helyettes: Ozsvald Árpád Postaílók C 398. telefon 533.04 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Szerkesztőség: Bratislava, jeseň akého T. KOlföldre szélé előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Štúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kčs, fél évre 39,— Kčs. egész évre 78. Kčs. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk visz aza. testroncsán talált három kék folt, mindennél jobban fölkavarta lelklismeretemet. Ez az eset nem egyedülálló a faluban. A férfiak közül sokan a keresetük felét is elisszák, pedig A keresetük az ilyen dolgozók rossz munkamorálja miatt állandóan csökken: Az alkoholistáknál ugyanis gyakran előfordul, hogy nem mennek munkába, s magasabb szakképzettségre sem igen törekszenek. S vajon mit használ az ilyen embereknek a lelkére beszélni? Mindegyikük kész a válasszal: A magam pénzén iszom. A felettesük szintén ember, s általában mindenki, ha csak teheti, elkerüli azt, aki az alkohol hatására bármikor kivetkőzik emberi mivoltából, s a földühödött állathoz válik hasonlatossá. Az asszony és a szegény gyerekek ki vannak téve az ilyen férfi embertelen viselkedésének, ám mind a családtagok, mind a funkcionáriusok félnek keményebben közbelépni, tartva az elvonókúráról hazakerült alkoholista bosszújától. Márpedig arra várni, hogy az alkoholista önként Jelentkezik majd az elvonókúrára, ez körülbelül annyi, mint főből vaskarika, vagy kutyából szalonna. Az elnézően kezelt szeszfogyasztók nagy része háborítatlanul követ el olyan tetteket, amelyekért családi körén kívül súlyos büntetés várna reá. A házasság intézménye, sajnos, lehetővé teszi, hogy az egyik ember a másiknak a bordáit zúzza, a haját tépje, a testét rugdossa. Mlndnyójan tudunk erről, de a saját kényelmünk érdekében tűijttk, hogy az ártatlanok tovább szenvedjenek. Az alkoholizmus már rég nem az egyének magánügye; senkinek sem lehet közömbös, ha egy-egy faluban a kocsma az autóbuszmegálló mellett foglal helyet, ahol az Iskolába Járó gyerekek nap mint nap nézik, ahogy az ittas férfiak az ajtóban állva vizelnek, fölszállnak az autóbuszra, s trágár beszédeket folytatnak. A gyerekek gyakran látják, amint a felnőttek ököllel egyenlítik ki egymás közti számláikat. Igaz ugyan, hogy a részeg ember a! saját pénzén iszik, tettei azonban egész társadalmunk erkölcseit veszélyeztetik. Gyerekeinek, családjának életét pokollá teszi. Nem tudom, mi volt a célja a pálinkafőzési díj állandó emelésének, de határozottan tudjuk, ml lett az ilyen intézkedések eredménye: az, hogy manapság magánházaknál óriási mennyiségű mérgező Italt főznek. Az intézkedések célt tévesztettek; a túlzott szeszfogyasztást, kivált falvainkban, nem sikerült megakadályoznunk. Az alkoholizmus kérdését a szeszes italok árénak rendezésével aligha lehet megoldani. Tudok olyan országról, ahol a munkás egy órai bérén két-három deci Jó minőségű konyakot vásárólhat, s ahol mégiscsak nagyon ritkán találkozunk berúgott emberrel. Nemrég mesélte egy kollégám, hogy Jugoszláviában töltött szabadäôga alatt egyetlenegy részeg embert látott — az is egy csehszlovákiai turistacsoport tagja volt. Az alkoholizmus tehát nem attól függ, hogy az embereknek van-e pénzük szeszre, vagy nincs. A lakosság különböző rétegeiben sok olyan embert Ismerek, akiknek lenne rá pénzük, mégsem tudnák a mértéktelen alkoholfogyasztást életstílusukkal összeegyeztetni. S mivel józan életet élnek — szilárd talajt éreznek a talpuk alatt, s valamiféle egészséges önérzet és büszkeség tölti el őket: pontosan meghatórozott céljaik vannak, mind munkahelyükön, mind családi körükben. Az alkoholisták épp ezektől az értékektől esnek el. Vajon van-e rá remény, hogy visszaszerezzék életük elvesztett tartalmát? Nézetem szerint minél több alkoholmentes üzemet, klubot stb. kellene létesítenünk, ahol rokon érdeklődésű emberek találkozhatnának. Kezünket tördeljük Ifjúságunk fölött, s tény, hogy a fiatalok könnyen elsajátítják a régi mulatozást for,mókát. Vörösünkben az utóbbi idők folyamán több irodalmi estét rendeztünk, ismert szerzők részvételével. Egy ilyen alkalommal 800 rózsahegyi fiatal gyűlt össze, s ezeknek még osta tízkor sem akaródzott hazamennlök. Egy ifjúsági klub élvezetes programmal le tudná kötni a fiatalok figyelmét, ösztönözni, irányítani tudná őket. Itt azonban szomorúan meg kell őllapítanom, hogy a helybeli CSISZ- szervezet az említett sikeres rendezvények egyikébe sem kapcsolódott bele. Ez a szervezet az utóhbl Időben alig fejt ki tevékenységet, s népszerűsége az ifjúság körében Jócskán megcsappant. Egy szervezet sem élhet meg abból, hogy valami határozattal vagy kormányrendelettel valamikor létrehozták. Életképességét s végeredményben Indokoltságát az szabja meg, milyen mértékben tekintik tagjai a szervezetet e sajátjuknak. A CSISZ-t gazdag hagyományok kötelezik. Az ifjúságunk körében fellépő alkoholizmus fiataljainknak szervezetüktől Való elidegenedését jelzi. A statisztika azt mutatja, hogy a szeszfogyasztásban a világon az elsők között állunk. Nem kellemes a rédöbbenés, hogy nemzetünk tömegesen fogyaszt értelemtompító italokat. A szeszes italok magas ára nem gyógyítja ki az alkoholistákat. A drágaság csak fokozza1 pesszimizmusukat, s ebből ismét az ivásba menekülnek. A bűvös körből, amelybe jutottunk, csupán életstílusunk fokozatos megváltoztatásával törhetünk ki. Dr. BENIAMIN TINÁK, Predvoj
