A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-27 / 35. szám
IVAN A zemo-avcsalal vlzlerőmű gátjának betonkoszorúja állja útját a hegyekből alázúduló vizeknek Grúzia közepén, az Aragva és a Kura folyó egyesülésénél. Lenin bronzba öntött alakja közvetlenül a gát mellett áll, a parti szirtfokon. Sima kőalapzat emeli a szobrot az örvénylő víz fölé. A forradalom vezérének ezt az egyik legnagyszerűbb szobrát az uráli ácsmester fia, Ivan Sadr szovjet szobrászművész alkotta. Makszim Gorkij ezt írta Sadr művéről: „Első ízben monumentális valóban egy kabátos, bronzba öntött ember alakja, először képes feledtetni velünk a szobrászat klasszikus hagyományait“. Ivan Sadr sajátságos helyet foglal el a szovjet képzőművészet történetében: újat hozott a szobrászatba. Az elsők közt mintázta meg az új hősöket, a történelem igazi alakítóit, az egyszerű dolgozó embereket, Október résztvevőit, akik felismerték: boldogságuknak ők maguk az egyedüli kovácsai. Szobrainak elnevezése sokat mond hőseiről. Munkás, Paraszt, Vöröskatona és Magvető nevű szobrainak sorozata 1922—1923-ban készült, s rákerült a szovjet pénzjegyekre és SADR postabélyegekre Is. Szobrai ezzel széles körben Ismertté váltak. Sadr egy parasztemberről, Prigovoj ukrán falu legjobb földműveséről, Kiprijan Avgyejevről mintázta meg Magvetőjét, 'összpontosított energia sugárzik a paraszti arcról, fejtartása büszke. Hajfürtjeit, Ingének redőit szél lengi körül. Sadr meglátta modelljében a paraszti típus jellegzetességét, hőse céltudatosságát, átszellemültségét. A reprodukcióban bemutatott szobor: Az utcakő, a proletáriátus fegyvere, 1905. 1925—1927-ben készült a szovjethatalom fennállásának tizedik évfordulója előtt. Rendkívüli kifejező erővel ábrázolja Sadr a fiatal munkást, aki súlyos utcakövet tép a hídról és gyűlölettel néz farkasszemet halálos ellenségével. A munkás alakjában ott izzik a kor, amelyben az urasággal, a gyárossal szemben érzett „komor és szent düh“ már öntudatos, forradalmi, proletár gyűlöletté alakult át. A haladó orosz művészetben gyakran ábrázolt ösztönös lázadó az eszmei és történelmi érettség új fokéra lépett. I Egy elfelejtett művészről A történelmi levegőjű Nyitva sok művésztehetségei Indított útjára. Nem egy közülök szülőhelyétől távol irta be nevét a művészet történetébe, mások a vidéki kisváros csöndjében élték le munkás életüket. Ez utóbbiak egyikéről kíván szólni ez a rövid írás. Bártfay Gyula nevét ma már csak a régebbi generáció ismert. A mester, akt félrevonultam él zaborí villájában, 1888-ban született Nyttrán. A középiskolát kijárva Köck Antal asztalosmühelyébe került, itt sajátította el a fúrás-faragás mesterségét. Már ekkor feltűnt iművészt tehetségével. Amikor Nyttráról Bécsbe vetődött, a Bernhard Ludwig céghez, a fiatal Bártfay szorgalmasan látogatta az osztrák főváros múzeumait, s lassan megfogant agyában az elhatározás, hogy szobrász lesz. Közben kitört a háború, s a művészet elkötelezettje kénytelen volt végigjárni a háború poklának mtnden szörnyűségét. Részt vett a lubllnt nagy harcokban, megsebesült, majd felgyógyulása után az olasz frontra került. Nyitrára csak 1917-ben tért vissza újból, a helybeli pótzászlóaljhoz. Itt Ismerkedett meg Finta Sándor szobrászművésszel, akt akkoriban első nagy müveként a nyitrai honvédszobrot mintázta. Bürfay lázasan dolgozott. Sorra jelentek meg a tárlatokon és a kirakatokban újabb és újabb alkotását: Beethoven, Mozart, Liszt, Wagner meg más nagy művészek fából faragott mellszobrai. Nyttra haladó gondolkodású társadalma ekkor elhatározta, hogy gyűjtést rendez Bártfay számára, s így lehetővé teszi tanulmányai folytatását. A gyűjtés eredménye mtnden várakozást felülmúlt. Az anyagi siker elsősorban a kommunista párt helybeli csoportjának nevéhez fűződik, melynek Bártfay a tagja volt. Így került ki a fiatal művész Párizsba, ahol aztán néhány évet töltött. Hazatérése után a megrendelések és megbízatások egész sora várja. Ekkor kerülnek ki vésője alól a már kiforrott, érett művészt jelző szobrát. Ha Bátfay Gyula nem marad hű szülővárosához, ha történetesen valamelyik fővárosban élt le életét, neve ma bizonyára sokkal ismertebb lenne, fim Bártfay mindig szerény volt és az Is maradt. A ma-holnap nyolcvanéves mester az utóbbi években új művészjelöltek útját egyengeti: szorgalmasan tanítgatja a tehetséges fiatalokat, Irányítja fejlődésüket. A müvészettörténelemben aránylag ritka az olyan eset, amikor az apa tehetségét a fiú örökli. Bártfay Gyula művészete hatványozottabb formában fiában, Tiborban érett gyümölccsé, az ő életművében válnak valóra az apa álmai, eszményei, elképzelései. Bártfay Gyula nem élt meddő életet. Alkotó tevékenységével hozzájárult Nyitra kultúrájának gyarapításához. S habár a késő ősz dere be ts lepte fejét, keze ma is a müvészélet lüktető pulzusát tapintja. Amit akart és talán már nem tudott befejezni, helyette a fia végzi el, aki két kézzel döngeti a művészi kiforrottság és beérkezettség kapuját. ANDREJ RIŠŇOVSKÝ Nyitranagykéri tudósítás Nyitranagykér közepes nagyságú község az érsékűjvári járásban, az Érsekújvárt Nyitrával Összekötő vasútvonalon. Több mint ISO tagú Csemadok-szervezete szép munkát végez. Tavaly két színdarabot is betanultak a nagykérl Csemadok-tagok: Tajovský „Ha asszony kezében a gyeplő“ című vígjátékét és Szigligeti „A cigány“ cimü népszínművét. A két darabot nemcsak otthon adták elő több alkalommal, hanem más falvakban is (Zsitvabesenyőn, Nagycétényben, Nyltracsebin, Pogrányban). A színjátszókon kivöl az esztrád- és a tánccsoport tagjai is kitettek magukért, úgyszintén a 40 tagot számláló énekkar. A színjátszók, táncosok sikerei nem kis mértékben Szibilla Lászlóné rendezőnek köszönhetők, mig az énekkar Slmek Viktor karnagy munkáját dicséri. Mindketten tanítók, s megcáfolják azt a nézetet, amely szerint pedagógusaink nem érnek rá az iskolán kívüli munkára. A jól működő csoportok mellett szólóénekesek egész sora öregbíti a Csemadok nagykérl szervezetének hírnevét (Gróf Gy., Brezlk B., Kántor B., Száraz O., Zatyko I. és mások). A táncosok, az énekkar és a szólóénekesek a Csemadok járási rendezvényein is fölléptek. Szabó D., Száraz F., Szibilla L., Kiszucky V. és még többen jó szervező munkájukkal hozzájárultak a helybeli szabadtéri színpad és táncparkett kiépítéséhez és körülkerítéséhez. Ez a munka a tagságnak nem egy szabad szombatját és vasárnapját igénybe vette, s a HNB és az EFSZ is hathatós anyagi segítséget nyújtott hozzá. A nagykérlek ez évi tervében több tudományos, múszaki és politikai előadás, szaktanfolyam szerepel, valamint egy rádiós és egy modellező klub létesítése. Elsősorban a mezőgazdasági dolgozók kulturális és műszaki fejlődését tartják szem előtt, mivel azt akarják, hogy a falusiak modern, kulturált környezetben színvonalas társadalmi életet éljenek. Az EFSZ vezetősége az Idén hatszor viszi dolgozóit a nyitrai színházba, s a szövetkezet társaakirándulásán 120 szövetkezeti dolgozó vesz részt. PETERNAI ISTVÁN leveléből
