A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-20 / 34. szám
M eá M id éJW ŕe/ež Párbeszéd — „Hol a puskád? — Valahol. — Már rég nem Játszottál vele. — Nem tudom hol van. Valaki ellopta. — Hazudsz! Széttörted! Ne gondold, hogy, olyan könnyen becsaphatsz! ' A fenti párbeszédet, amely egy 7 éves kisfiú és a papája kdzött zajlott le, dr. Ginott, a New York-1 egyetem pszichológiai tanszékének professzora kOzll — elrettentő példának. Könyvvében (Szülök és gyerekek között), melyből az alábbiakban részleteket közlünk, arra figyelmeztet, hogy helytelenül megválasztott szavainkkal néha épp az ellenkező célt érjük el a gyereknevelésben, mint amit szerettünk volna. Két parancsolat A gyermekkel való mindennapi érintkezésünk sokszor kifogásolható pszichológiailag és pedagógiailag. Hogy a gyerekek engedelmeskedjenek és megkíméljük magunkat a felesleges csalódásoktól, két szempontot kellene szem előtt tartanunk: 1. Szavainkkal soha ne sértsük meg a gyermek önérzetét; 2. Legyünk mértéktaróak a szidásban és a dicséretben Is. Szeretet és gyűlölet A gyerekek a szülök, tanítók és általában minden felnőtt Iránt, aki valamilyen módon hatalommal rendelkezik felettük, ellentmondó érzéssel viseltetnek. Szeretik, de ugyanakkor haragszanak Is rájuk. A szülök nehezen viselik el gyermekeiknek ezt a magatartását, bár ugyanakkor maguk sem mentesek tőle. Meg kell tanulnuk elviselni ezt az ellentmondó érzést, s nem elítélni, de segíteni gyermekeinket azzal, hogy ezt az ellentmondást elismerjük. Pl. Így: „Az az érzésem, hogy a tanítódat szereted is meg nem Is.“ „Nehéz választás előtt állsz: szeretnél táborozni menni, de szívesen maradnál otthon is“. Vigyázat, korrupciói Gyakran hallani a szülőktől: „Ha vigyázol a kistestvérkédre, elviszlek a moziba. „Ha szépen elalszol és nem ugrálsz az ágyacskádban, veszek neked karácsonyra biciklit.“ Lehet, hogy ldelg-órálg sikert érünk el ezzel a módszerrel, de az össze sem hasonlítható azzal a kárral, amit a gyermek lelkében okozunk. Egy 10 éves kisfiú Így összegezte „tapasztalatait“: „Mindent megkapok a mamámtól, amit csak akarok, mert meghagyom őt abban a hitében, hogy rossz vagyok. Elég gyakran kell rosszalkodnom, hogy meg legyen győződve arról, nem fizet nekem csak úgy, a semmiért.“ Haragudjunk bátran Igen elterjedt az a felfogás, hogy a gyerekkel mindig türelmesen kell bánni, a haragunkat igyekezzünk elfojtani. Csakhogy előbbutóbb mégis kitörünk. Ordítunk, szitkozódunk, felháborodásunkban olyan dolgokat vágunk a gyerek fejéhez, amiket, még a legnagyobb ellenségünknek sem mondanánk. Egyszerűen úgy néz ki, mintha megbolondoltunk volna. Hogyha aztán a dühroham elmúlik, szégyelljük viselkedésünket, s íogadkozunk, hogy „soha többé"! Ez nem sokat ér. A haragnak a gyereknevelésben megvan a maga helye. Hogyha bizonyos helyzetekben nem adunk kifejezést haragunknak, a gyerek ezt nemtörődömségnek, érzéketlenségnek foghatja fel. Meg kell békélnünk azzal a ténnyel, hogy a gyerek felkeltheti haragunkat. Meg kell azonban találni azt a módot, hogyan Juttassuk a legkevésbé visszataszítóan, de ugyancsak nevelő szándékkal kifejezésre haragunkat. A „dühkitörésnek“ valahogy Így kellene lefolynia: Mondjuk kissé emelt, de érthető hangon: „elégedetlen vagyok veled“, „kihoztál a sodromból“.. Ha ez nem lenne hatással a csemetére, következik a második fázis: „nagyon haragszom“, „dühös vagyok“. Néha egy Ilyen egyszerű kijelentés is elegendő, hogy minden magyarázkodás nélkül kifejezésre Juttassuk a haragunkat. Néha azonban nem sikerül elfojtani a dühkitörést. Még ekkor Is elengedhetetlen, hogy megmondjuk, miért haragszunk: Pl.: „Ha látom, mint keltek fel az asztaltól, s mentek televíziót nézni, nekem meg minden piszkos edényt Itthagytok, ki tudnék ugrani a bőrömből. A legszívesebben belevágnám a tányérokat a televízióba!“ Káros dicséretek A legtöbb ember azt hiszi, hogy a dicséret önérzetet ad a gyereknek. A valóságban azonban a megalapozatlan dicséretek többet ártanak, mint használnak. Miért? Sok gyerek Időről Időre ellenszenvét érez a szülei Iránt. Lehet, hogy amikor a szülő épp azt mondja a gyereknek: „te nagyon Jó kisfiú vagy“ a megdicsért fiúcska épp akkor kívánja, hogy bárcsak egy Jókora lakat lógna az anyja száján, a klshúga pedig töltse a vlkendjét kórházban. A szülők gyakran panaszkodnak, hogy a gyerek épp a dicséret után kezd elviselhetetlenné válni, mintha csak be akarná bizonyítani: a dicséret nem helytálló! Ez persze nem azt Jelenti, hogy a gyereket egyáltalán nem szabad dicsérni. A dicséretnek is megvan a maga helye és ideje. A legelső, amit szem előtt kell tartani: csak a munkát és az eredményeket szabad dicsérni, de sohasem a gyerek személyiségét, jellemét. Ne használjunk Ilyen negédes frázisokat: „te egy angyal vagy“, „milyen bájos ez a gyermek" .,. Nyugodtan megállapíthatjuk azonban a következőket: „Köszönöm, hogy megmostad a kocsit, olyan, mintha ú] lenne . A gyerek levonja a tanulságot: „Jó munkát végeztem és ezt értékelték Is.“ MENYASSZONYI RUHÁK hagyományos és mini változatát mutatja be két képünk. A hosszú és a kissé szokatlannak ható mini-szoknyás esküvői öltözéknek bizonyára megvannak a hívei és ellenzői. Egy bizonyos, mindkettő .annyira „alkalmi“, hogy színházba, estélyre, már nem viselhető. Levelezni szeretnének Szabó Gabriella 15 éves diáklány, zenei szakközépiskolába Jár. Szereti a táncsenét, színészképeket gyűjt. Magyar, szlovák vagy orosz nyelven szeretne levelezni hasonló korú fiúkkal és lányokkal. Ciipe: Jelka, Č. d. 621., okr. Galánta, ČSSR. Gál Sándor 13 éves diák, szereti a táncdalokat, színészek és énekesek képeit gyűjti. Szívesen levelezne magyarul tudó fiúkkal és lányokkal. Címe: Bajtava C. 30., okr. Nová Zámky, ČSSR. Hortal Éva 13 éves, színészképeket és bélyegeket gyűjt, szereti a tánczenét. Fényképét Is mellékeli. Címe: Gbelce č. 251., okr. Nové Zámky. Hájas Emilia magyarul vagy szlovákul levelezne olyan fiatalokkal, akik gyűjtik a színészképeket és szeretik a zenét. Kedvence Udo Jürgens. Fényképküldőket előnyben részesít. Címe: Kameničná Ostrov C. 603, okr. Komárno. 22
