A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-20 / 34. szám
Napjainkban a könyvkiadók világszerte dm^ lesztik a könyveket, csak legyem, aki győzze elolvasni. Hol vannak már azok az idők, amikor egy átlagos műveltségű irodalmár képes volt egymaga áttekinteni a világirodalom legfontosabb újdonságait. Valami rendet mégiscsak illik bevezetni az olvasásba, hiszen ha sok is a könyv, ki-ki saját érdeklődésének megfelelően kell hogy megtalálja a számára fontos olvasmányokat. És hogy szűkítsük a kört, nem a világ könyvkiadásában böngészünk, csupán a Tatran Könyvkiadó idén önállósult Magyar Üzemének néhány kiadványát vesszük szemügyre. Azt mondhatná valaki: túl szűk ez a kör. Ám ha meggondoljuk, hogy a Magyar Üzem, a több mint félszáz cseh, szlovák és csehszlovákiai magyar könyvön túl százával adja ki közös kiadásban a magyarországi, sőt a jövő évtől kezdve a jugoszláviai magyar irodalom legfrissebb alkotásait is, akkor korántsem tűnik majd olyan szűknek. Most pedig térjünk a könyvekre! Itt a nyár, egyesek szerint uborkaszezon, mások szerint a legfontosabb olvasási időszak. Vannak olyanok, akik csak nyári szabadságuk alatt jutnak hozzá egy-egy, a saját szakterületüket nem érintő szépirodalmi alkotáshoz. Mivel kedveskedik kiadónk a nyári időszakban? Választék van ra, Havelre. Duba is szívesen hivatkozik rájuk, egyet azonban még nem tanult meg tőlük, hogy a valóság ugyanakkor vidám, amikor komoly is. Ha ezt a két oldalát fel tudja oldani írásaiban, akkor bízvást remélhetjük, hogy megszületik a csehszlovákiai magyar próza talán első remekműve. A mpstani humoreszk-kötet azzal biztat, hogy van miben reménykednünk. Ha Duba kötete út a megvalósulás felé, méginkább elmondhatjuk ezt Milan Kundera magyarul most megjelent hat novellájáról. A könyv címe: Nevetséges szerelmek, s ebben benne foglaltatik tulajdonképpen minden. Kundera világlátása a megvalósult groteszk. Képzeljünk el egy szerelmes fiatalembert, aki azzal áll bosszút viszonzatlan szerelméért a csodaszép, de butácska konzervatorista lányon, hogy görög barátját úgy mutatja be, mint világhírű görög karmestert. A hatás nem is marad el, s amikor a fiatalember megírta groteszk történetét, már azon töpreng, hogy hajdani szerelme törvénytelen gyermekét tulajdonképpen nem is görög diáktársa, hanem ő maga teremtette. Az elbeszélés címe egyébként: Én bús isten. S ez csak ízelítő a kötetből. De megtaláljuk itt a magyarul már ismert Senki sem fog nevetni című írást, amely annak idején címét adta a fiatal cseh prózából válogatott magyar Olvasásra is jó bőven! Kezdjük talán Duba Gyula humoreszkjeinek válogatott kötetével. Baj van a humorral, mondja a cím, ám ha végigolvassuk a kötetet, az a gyanúnk támad, hogy nincs is olyan túlságosan nagy baj. Legalábbis a Duba humorával. Igaz, nem mind friss írások. Benne foglaltatik a kötetben a Nevető ember, a Szemez a feleségem, a Na, ki vagyok? című köteteknek legfontosabb anyaga, s természetesen az új írások. Duba kitűnő humorista, tudta ezt mindenki attól a perctől kezdve, hogy első írásai megjelentek. A baj akkor kezdődött, amikor két humoreszk-kötet után a kiváló humorista egyszerre csak elkezdett humorosnak korántsem . nevezhető novellákat írni. A' közvélemény elparentálta a humoristát, s felfedezte a novellistát. Ám Duba ismét gondolt, egyet, s megírta a Na, ki vagyok? c. kötetét. Aztán megint egy komoly kötetet, a Delfineket. Ma, négy humoros s két komoly kötet után, senki nem akarja kettéosztani Dubát. Ha csak önmaga nem. Arra gondolunk, hogy túlságosan Janus-arcú ez az író. Ha humoreszket ír, elfeledkezik arról, hogy novellista, ha novellát ír, mintha elfeledkezne arról, hogy ugyanakkor humorista is. S ez tulajdonképpen egyetlen kifogásunk a kötet írásai ellen. Senki sem kételkedik abban, hogy a humor, pontosabban a groteszk, századunk irodalmának legfontosabb alapanyaga. Gondoljunk Thomas Mannra, Ionescora, Vagy akár a hozzánk olyan közel álló Mrožeknyelvű antológiának. Áruljuk még el, hogy Kundera tovább írja a nevetséges szerelmek változatait, legutóbb épp a Tréfa című regénye aratott sikert a cseh könyvpiacon. Regénye, reméljük, követi a mostani kötetet a magyar olvasók könyvespolcán is. A szatírák után térjünk a komolyabb témákra. Szabó Béla most megjelent gyűjteményes kötete, az Évek sodrában ugyanis éppen az ellenkezőjét sugallja, amit az iménti kötet. Szabótól távol áll a humor, az ő történetei tragikusak. Különösen a kötet majd felét kitevő A menyasszony című kisregény, amely most jelent meg másodkiadásban, s amely alighanem legkiemelkedőbb írása a szerzőnek. Emma, a szegény cselédlány, akihez egy este véletlenül betévedt egy vőlegény, s aki vőlegényét ezentúl eszelősen visszavárja, ismét találkozik hét olvasóival. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a könyv másik felét Szabó Béla rövidebb elbeszélései alkotják, s ha elfogadjuk egynémely kritika állítását, hogy tucatnyi regénye ellenére Szabó elsősorban novellista-alkat, akkor tiszta szívvel úgy ajánlhatjuk ezt a kötetet az olvasó asztalára, mint Szabó Béla eddigi tegjobb könyvét. S mit mondjunk a többi könyvről? Melyikről szóljunk a több mint félszáz közül, amely mind az elmúlt negyedévben kerül könyvpiacra? Említsük talán a Versbarátok Körében megjelent Benjámin-kötetet, a Tengerek fogságában címűt, amely még sajnálatosan az elmúlt esztendőnek az adóssága. Benjámin költészetét aligha kell bemutatni a versszerető olvasónak, elégedjünk hát meg annyival, hogy a kiváló költő ezúttal sem hagyja cserben olvasóit, hogy ez a kötet, az olyan versekkel, mint Buga Jakab énekei, a Nem adhatsz többet, vagy a címadó Tengerek fogságában újabb mérföldkövet jelent Benjámin és az egész magyar líra fejlődésében. Egyébként azok, akik a Benjámin kötettel együtt átvették az elmúlt esztendő minden egyes VBK illetménykötetét, azok most ingyenesen megkaphatták a jutalomkönyvet is, Dylan Thomas Összegyűjtött Verseit. S akik belelapoznak ebbe a csodálatos kötetbe, azok a század alighanem egyik legkiemelkedőbb költőjének életművében dúskálhatnak. Dylan Thomas csodagyerek volt, tizenkilenc éves korában írta legszebb verseit, mint Rimbaud, aztán már csak ismételte önmagát, korán, alig negyvenegyéves korában bekövetkezett haláláig. Azok, akik kedvelik a modern költészetet, sok gyönyörűséget lelnek majd a Thomas-versekben, s felfedezik . majd bennük az új magyar lírának, a nyár nevezetesen Juhász Ferenc költészetének egyik példaképét is. Áz elmaradt tavalyi kötet miatt egyébként a Versbarátok Körében sűrű volt a program az elmúlt hetekben, hiszen az említett két könyvön kívül megkapták a tagok az idei év két első illetménykötetét is, Monoszlói Dezső Aranykor című válogatott verseskönyvét, s a Szép Versek 1966 c. antológiát is. Az Aranykor Monoszlói legjobb verseit tartalmazza, s minthogy ezek az elmúlt években jelentek meg nagyrészt, így aligha van szükség arra, hogy újra bemutassuk a Csak egyszer élünk, a Virrasztó szerelem, a Töltésszimetria, valamint a Csók idén Madách-díjat kapott szerzőjének eddigi életművét. A Szép Versek 1966 pedig a tavaly megjelent hatvanötös szép verseknek a testvérpárja, egy év magyar verseinek reprezentatív gyűjteménye a szerzők arcképével, életrajzával és részletes bibliográfiájával. Mint ahogy a Magyar Könyvbarátok Körében megjelent Körkép 1967 című kötet a legjobb magyar novelláknak a gyűjteménye. Aki ezt a kötetet elolvassa, egészen részletes tájékozódást kap a legújabb magyarországi irodalomról. Azért hangsúlyozzuk, hogy a magyarországi irodalomról, mert a kötetek szerkesztői sajnos ezúttal is megfeledkeztek arról, hogy a legszebb magyar versek és novellák gyűjteményeibe talán belekívánkozna egy-egy Magyarországon kívül íródott szép vers vagy novella is. A többi könyvről aztán már igazán csak kutyafuttában tudunk egy-két szót ejteni. Megjelent például a Híd a Kwai folyón, a második világháború eseményeinek egyik legizgalmasabb krónikája. Megjelent Berkesi András mindig újszerű regénye, a Pisztrángok és nagyhalak. A világirodalom legszebb balladáit az Iskolai Könyvtárban megjelent balladás könyv tartalmazza, s az ugyancsak népszerű Szabó Magda legfrissebb termése, az Alvók futása című novelláskönyv, valamint a Mózes egy, huszonkettő című regény. A szlovák irodalmat Ladislav Ťažký Csupa jó katona, Anton Hykisch Mähringben találkozunk, valamint Ján Johanides Taposómalom című regénye képviseli, míg az új cseh prózát a már említett Kunderakönyvön kívül Bohuslav Brezovský Örök szerelmesek című regénye. S mindez még mindig csak csepp a tengerből, az önállósult Magyar Üzem kiadványaiból! CSELÉNYI LÁSZLÓ
