A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-20 / 34. szám

A július végi nffgy kánikulában tanúja voltam egy királynő meggyilkolásának. A Szenckirályfa és Pusztafödémes közt fekvő méhésztslepen tizenhárom férfi készült a méhészoktatói vizsgákra. A telep központi épület© tulajdonképpen lnternátusi Iskola, s az egész létesítmény rendeltetése az, hogy méhészeinket szaktanfolyamokkal, tanácsokkal és egyéb erkölcsi vagy anyagi támogatással segítse. Az említett tizenhárom ember két hetet töltött a telepen, s nemcsak az elhangzott előadásokat hallgatta végig, hanem egymás közt vitatkozva, az otthon szerzett tapasztalatokat kicserélve is gyarapította tudását. A méhészkedés ugyanis rengeteg tapasztalatot, nagy tájékozottságot, olvasottságot, tudást igényel. Intézmények és magánemberek állandóan törik a fejüket valami méhőszújításon, valami célszerű műszaki berendezésen, munkamódszeren. Kísérlet kísérletet követ, mert ami bevált a dtmbes-dombos Gömörben, nem biztos, hogy a Kis-Duna menti síkságon is beválik, s ami jó lehet enyhe, párás, tavaszi időben, az nem biztos, hogy a nyári hőségben Is jó. így történhetett, hogy a több kaptárból „összesöpört“ méhraj megölte a méhkirálynőt. Valaki azt javasolta, hogy a királynőt ne a megszokott módon tegyék a méhek közé, kalitkába zárva, akkor amikor a „söprött“ raj az új kaptár bejárata felé menetel, hanem még az új kaptár elfoglalása előtti napon: Ilyen módon az anya hamarabb termékenyül meg, s hamarabb rakja le a petéit. Az újításnak alighanem más előnye Is van, esetleg árnyalati előnye, amit a laikus nem tart érdemesnek arra, hogy följegyezze; a méh apró jószág, olyan csekélységeket Is észrevesz, amelyek az ember figyelmét elkerülik. Elég az hozzá, az új módszert valahol már kipróbálták, s bevált. A tizenhárom oktató-jelölt tehát érthető érdeklődéssel leste, mikor bukkan elő a szabadjára engedett rajból a sárga festékkel megjelölt királynő. A méhek előbb magas oszlopba verődve dongtak a levegőben, majd lassan lecsillapodtak. A nem egy tüzpróbát kiállt méhészgárda közvetlen közelről szemlélte a rovar-nemzet honfoglalását, mi, alkalmi látogatók pedig a kert fái közé húzódva figyeltük, mi lesz. Egyszercsak valaki fölkiáltott:

— Itt az anyai

Az épp születő méh-állam leendő feje holtan feküdt százezer méhláb alatt. A békétlenek megölték az Idegenből kapott királynőt.

Aznap, amikor a tanintézetben jártunk, dr. Kolonnán Novacký, a szlovákiai méhészet nesztora tartott előadást. Fehérhajú, de fürge észjárású

öregúr, aki hetven évét meghaiftmloló frisseséggel nem átall száz kilométereket vonatban tölteni, hogy a szakma elhivatottjait megismertesse egy emberöltő méhésztapasztalatalval. Prlvlgyén lakik, a Nyitra-völgy északi csücskében, a szlovákiai méhészet egyik fellegvárában. Nem tudom, melyikük köszönhet többet a másiknak: az egykori jogász-e a gyümlcsöselről, legelőiről, lombos-fenyves erdejű szolid hegyeiről híres tájnak, amelynek ölén, a bajmóci vadászkastélyban valamikor Mátyás király is szívesen elidőzött, avagy fordítva. Mert Igaz, a mézelő növényekkel teli vidék ösztönözhette Novacký doktort, hogy végképp otthagyja az ügyvédi pályát, 3 minden ide^ jét a méhefcnek szentelje, ám az Is Igaz, hogy másutt sem hiányoznak a méhészet szerelmesei, mégis kevés tájegység ért el a szakmában olyan eredményeket, mint a Felső-Nyitra völgye. Dr. Koloman Novacký az egyik megalapozója Szlovákia korszerű méhészetének az első világháború után. Mint gyakorlati méhész, mint szakcikkek, tanulmányok, könyvek szerzője (aki évtizedeken keresztül szerkesztette a „Slovenský včelár“ című közlönyt), mint tanfolyamok előadója s mint a szlovákiai méhész-közélet szervezője tartósan beírta nevét a hazai ás a nemzetközi méhészet történetébe. Mert Novacký doktor figyelme a nemzetközi kapcsolatokra is kiterjed. Szívesen emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor a királyfal tanintézetet 1933-ban ünnepélyesen átadták rendeltetésének.

— Épp itt Időzött Phillips professzor is a feleségével, a New York állambeli Ithacából. Mindketten neves méhészek. Az Intézet megnyitásának napján a méhészet úttörőinek a tiszteletére hársakat ültettünk a park bejáratától az épület felé. Phillips professzor a maga fácskáját sajátkezűleg helyezte a földbe, s egy kevés mézet csorgatva a facsemete töve köré Így szólt: „Hordjanak ennek a hársnak a virágairól a méhek olyan éles mézet, mint ez Itt!“

Harmincnyolcban Novacký dr. személyesen járta ki a magyar hatóságoknál, hogy a tanintézet a méhészek kezén maradjon. A méheket még azelőtt elszállították egy Prlvigye melletti farmra. Sajnos, a háború után a méhészszövetség éveken át nem használhatta intézetét: az államnak más célja volt vele, mfg végül Is valaki rá nem Jött, hogy az épületcsoport a hozzá tartozó kerttel eredeti tulajdonosait Illeti meg. Azóta ismét ide járnak okulni a szakmabeliek. A tanintézetnek jelenleg 130 méhcsaládja van; ezeknek egy részét 200 kilométeres körzetben vándoroltatják. (Negyven család most Is Vlhnyén, Selmecbánya mellett tölt a nyarat.) A több napos vagy néhányhetes tanfolyamokon kívül villámoktatást szokott

— Egy orvos ismerősöm elhatározta, hogy kifirőbálja néhány nő-páciensén ezt a csodaszert, röasztala Jobb oldalt flökjában el Is helyezett egy tégelynylt belőle, s amikor az első érdeklődő megjelent, fölkínálta neki. Csakhogy a fiatalodni vágyó nő nem volt egyedül; sorra jöttek a további érdeklődök. Ismerősöm mit tehetett mást — Íróasztala bal oldali fiókjából különböző kenőcsökkel teli tégelyeket húzott elő, azokat osztogatta szét méhpempőként a hölgyeknek. S képzelj© csak, ml történt. Visszajött az első páciens jelenteni, hogy a pempő megtette fiatalító hatását. Ám ugyanúgy a többi Is sorra visszajött, s mind örömmel újságolta, hogy érzi: fiatalodik. S ami a legmeglepőbb: valóban flatalabbnak nézett ki mind! Nem a pempő — arcbőrük ápolása, a magukkal való törődés tette őket fiatalabbá.

Két évszázad nagy méhészei: dr. Koloman No vacký Štefan Závodnlk emléktáblája előtt.

Itt rendezni a méhészek szövetsége: szombaton, vasárnap kirándulócsoportok keresik föl az iskolát, hogy estére elméleti tudással, gyakorlati tanácsokkal gazdagodva térjenek haza. Csehszlovákiában 1980-lg 1,200 000 méhcsaláddal számolnak, szakemberekre tehát szükség van. Ámbár Szlovákiának e téren nincs oka panaszra: a méhészet mlnálunk komoly hagyományokból táplálkozik, amit az Is bizonyít, hogy a szlovák méhészszövetség maholnap ünnepli fönnállásának százéves Jubileumát. A fejünk fölött látható emléktábla tanúsága szerint ez az Intézet is a MéhészEigylst egyik alapítójának, Štefan Závodnlknak a tiszteletére épült. Persze a szövetség a tanintézeten kívül ts fejt ki népművelő tevékenységet, a legalacsonyabb fokú oktatástól kezdve a főiskolai szintű népi egyetemekig. Bizonyára jórészt ennek a szervezett oktatásnak köszönhető, hogy a szlovákiai méhészet ma több tekintetben fölülmúlja a cseh- és morvaországit. Míg a Szlovákia méhészszövetség az általános fejlődéssel a háború éveiben is lépést tarthatott, a protektorátus alá tartozó csehek és morvák szervezeteit föloszlatták, s a magukra maradt méhgazdaságok idővel elavultak.

Ezeket a kulisszatitkokat már Jozef, Drnzík, a tanfolyam vezetője árulta el délutáni pihenés közben. Mint vérbeli méhész, ő is rengeteget tanult, tapasztalt, olvasott, és okos ember lévén a tudást többre becsüli a nagyképűségnél. Amikor a nők körében nemrég annyira fölkapott , méhpempőre terelődik a szó, nevetve jegyzi meg:

SsES»