A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-06 / 32. szám
A művészet szolgálatában Megható ős hősies az az erőfeszítés, amely egy-egy emberi sorsot a bölcsőtől az élet deléig, az akarat, a tehetség, az erkölcsi értékek érvényesüléséig elkísér. Albin Vrtelnek, a pozsonyi Állami Konzervatórium tanárénak életútja ötven évvel ezelőtt kezdődött Szlovákia egyik legszegényebb vidékén, a Klszuca folyó mellett. Apja kőmfives volt, s a napi robotba belefáradt szOlók szerették volna, ha hat gyermekük közül legalább valamelyik irodában dolgozna, „úri" munkakörben. így került Albin az elemi Iskola ötödik osztályából a őadcal polgári Iskola padjába, s amikor a polgárit Is kijárta, hivatalnok lett belőle a járási székhelyen. Am a jövő más hivatást tartogatott Albin számára. A fiú tizenkét éves lehetett, amikor bátyja egy vándormuzsikustól húsz—harminc koronáért ócska, kopott hegedűt vásárolt. Albinnak megtetszett a hangszer, s bár szüleinek nem volt rá pénze, hogy zeneiskolába járassák, magánszorgalomból elő-elővette a vonót, hogy a vén hegedű húrjain életre keltse édesanyja kedvenc nótáját. Míg osztálytársai a rongylabdát rugdosták valahol a domb alatti réten, ő félrevonult, átadva magát a zene varázsának. A hegedülgetö fiúnak szerencséje volt: tehetségére fölfigyelt egyik tanára — mégpedig nem más, mint Szántó akadémikus —, s a szociális érzelmű, jó pedagógus fölkarolta és alapvető zenei oktatásban részesítette a sokgyermekes munkú8családból származó diákot. Albin szülei eleinte nem szívesen látták, mivel tölti fiuk a szabad Idejét; bizonyára féltették, nehogy valami klslklott életű, kóbor muzsikus váljon belőle, vagy netán komédiás. Idővel mégis beleegyeztek, hogy a zenében jártas Emil Slanlnák tanító a fiúnak rendes hegedűórákat adjon. Amikor Albin a polgári elvégeztével hivatalnok lett, bevették őt a őadcal zenekarba hegedűsnek. Csakhogy az ambiciózus fiatalembert ez a műkedvelő muzsikálás nem elégítette ki: 1936-ban titkon, pénz és Ismeretség nélkül, szülei akarata ellenére, kellő zenei szakoktatás hiányában, de tele reménnyel és a művészet szeretetével útra kelt, hogy fölvételi vizsgát tegyen a prágai konzervatóriumra. Ott a legkiválóbb hegedűpedagógusok egyikének, a nagy Sevőlknek a tanítványa, Jlndflch Bastaf lett rá figyelmes: Albin sikerrel levizsgázott, s a konzervatóriumon Bastaf professzor keze alá került. A prágai évek hatalmas lendületet adtak Albin Vrtef művészi fejlődésének, noha sok viszontagságot Is rejtettek magukban. A Klszuca partjáról a fővárosba vetődött művész-adeptus eleinte egy kolostor épületében lakott, ipari tanulók közt, ahol nemigen nyílt lehetősége gyakorolni. Amikor megengedték neki, hogy a a hegedüpróbák Idejére a kolostor kápolnájába vonuljon, a hűvös kápolnában nemegyszer annyira meggémberedtek az ujjal, hogy gyakorlás közben az ott égő gyertyák lángja fölött kellett őket megmelengetnie. Kosztra, ruhára őadcal pártfogói küldözgettek neki pénzt, majd később a Matica Slovenská támogatta. Idővel maga Is talált magának kereseti forrást: hegedüórákat adott kezdőknek. Miután Bastaf professzor meghalt, Albin a konzervatóriumot Voldan professzor osztályában végezte el, kitűnő eredménnyel. Prágából hazatérve a Szlovák Nemzeti Színház zenekarában kapott állást. De Itt sem maradt sokáig. Egy Mozart-ünnepségen, amelyen Mozart D-dur hegedűversenyével szerepelt, szólójátéka olyan tetszést aratott, hogy ösztöndíjat ajánlottak föl neki a bécsi Zeneakadémián való továbbképzésre. Az ösztöndíjat elfogadta, annal Is Inkább, mert — tekintettel fejlett játékára — az Akadémiának egyenesen a harmadik évfolyamába került, a nagyhírű Wolfgang Schnelderhan professzor gondjaiba. A fiatal hegedűművész Bécsbsn triót alakított, s azzal három önálló hangversenyt adott; ezenkívül föllépett egy önálló szonáta-hangversenyen, amely a zenekrltlka berkeiben elismerő visszhangra talált. Az 1942-től 1944-lg tartó bécsi tanulmányait Ismét kitűnő oklevél koronázta, ám az Akadémia elvégzése után nem sietett haza: egy évet Bécsben töltött még, Schnelderhan professzor oldalán, s közben olykor a Bécsi Fllharmónikusok Zenekarában Is szerepelt. A háború után Pozsonyban az opera zenekarának lett a koncertmestere. Ugyanakkor a konzervatórium hegedűosztályában Is tanítani kezdett, a rádióban pedig gyakran szerepelt szólistaként. S ekkor, egyéni mflvőszkarrlenjén, a sors súlyos csapást mért Albin Vrtelre: jobb kezében fáradtság jelel mutatkoztak, később a fáradtság fájdalommá vált, s a fájdalom, meg a gyakori görcsök megakadályozták őt abban, hogy közönség elé lépjen. Pozsony és Prága legjobb szakorvosai kezelték, Jáchymov, Pöstyén fürdőiben gyógyították — hiába! Állapota egyre rosszabbodott, míg végül Is bele kellett törődnie sorsába: le kellett mondania az előadóművész sikereiről, s a hangversenypódium helyett a tanári dobogóval kellett eljegyeznie egész életét. Ez a végzetes csapás azonban nem tudta megtörni Albin Vrtef lelklerejét. Rezlgnálás helyett fölújult munkakedvvel vetette magát a Jövő hegedű művészeinek oktatásába, hogy az 0 derékbatört virtuóz-karrierjét tanítványainak népes csoportja folytassa. S a szerény, mások sikereinek örülni tudó férfi a konzervatórium tanári dobogóján Is megállta a helyét: húsz éve már, hogy osztályából újabb és újabb müvészjelöltek, újabb és újabb zenepedagógusok kerülnek ki, s zeneiskoláinkban, bel- és külföldi zenekarokban, önálló hangversenyeken világgá viszik tanáruk, Iskolánk és egész előadómüvészetünk hírét. PAVEL BREJER Az Eufrátesz nyugati partján, Tabqa észak-szlriai falucska mellett a következő nyolc-tlz év alatt megvalósítják a világ egyik legnagyobb duzzasztógát-ápltéaát. Sok száz szovjet mérnök és technikus 15 000 Szíriái munkás segítségével megfékezi az ősidők óta „ördögfolyam“-nak nevezett Eufréteszt. Az iagész világon kevés folyó van, amely annyira különböző vízmennyiségeket hord, mind a 2700 kilométer hosszúságú Eufrátesz. A közelkeletl folyókáéi normál vízmennyiségnek tekintik a másodpercenkénti 70 köbmétert, de az Eufrátesznél ez a normálmennyiség átlagosan másodpercenként 2000 köbméter; ez azonban októberben (a szárazság után) 270 köbméterre csökken, és áprilisban az esőzések és árvizek után másodpercenként 4000 köbmátisrre növekszik. A viz mindig is a szlriai mezőgazdaság motorja volt, az ország gazdaságának majdnem kizárólagos hordozója. Az Eufrátesz kiegyensúlyozatlansága szinte hihetetlenül megkárosítja a ezlrial mezőgazdaságot, ezt azonban a Tabqa melletti duszasztőgáttal egyszer s mindenkorra felszámolják. A tabqal gát az oroszok második műszaki emlékműve lesz az arab világban, ás nem kevésbé fontos feladatot tölt be Szíria gazdasági életében, mint az Asszuáni-gát Egyiptomban, amelynek építése szovjet Irányítás mellett két év múlva véget ér. A hosszú szárazságok Szíriában nagyon gyakran vezettek gazdasági katasztrófákra. A búzatermés például, a talaj nem kielégítő öntözése következtében évek óta elmarad a várakozás és a szükségletek mögött, ami káros kihatással van az ország egész gazdasági és pénzügyi helyzetére. (Az utóbbi években a csapadékhiány miatt az Eufrátesz melletti füves térségeken legelő állatokat meg kellett tlaedelnl.) A tervezett 75 méter magas duzzasztógát célja 800 000 hektár föld termővé tétele, vagyis Szíria egész öntözött területének megkétszerezése és ugyanakkor a gyapottermés megháromszorozása, s „melléktermékként" 800 030 kilowatt áram fejlesztése. 1981-ben egyébként jelentkezett a Német Szövetségi Köztársaság is és késznek nyilatkozott arra, hogy 500 millió DM hitellel hozzájárul a gát finanszírozáséhoz. A Damaszkusz részéről igényelt „nagy projektummal" szemben Bonn azonban csak közepes megoldást akart, vagyis egy 80 méter magas gátat 200 000 hektár öntözési teljissftménnyel és 200 000 kltowattos erőművel. Komoly fordulat állt be, amikor tavaly februárban Amin el Hafez tábornok vezetésével baloldali kormány került hatalomra Szíriában. A Szovjetunió 1958-ban Asszuánban az Egyesült Államokat szorította Id, most pedig Tabqában Bonnt. A bonniak haboztak, tárgyaltak és tapogatóztak — az oroszok azonban határozottan munkához láttak. Néhány hónap elegendő volt a geológiai, az agrár-, a vízgazdálkodási, a műszaki, az üzemeltetési és a népgazdasági előzetes vizsgálatok befejezéséhez. A vízjogi problémák is hamar tisztázódtak, mert Törökország a maga részéről az Eufrátesz felső folyásénál, Kőbánnál akar amorlkai segítséggel duzzasztógátat építeni, mig Irak számára a Szovjetunió A1 Haditha-nál, 200 kilométerre Bagdadtól északra készít gátépítést terveket. A Moszkvában 1988 május végén aláirt szerződés szerint a Tabqa melletti építkezésnek 12 hónapon belül kell megkezdődnie. A Szovjetunió gondosan ügyelt arra, hogy feltételekhez ne kösse baráti segélykészségét. DIE WELT hát
