A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-02 / 27. szám
Bőrharisnya Fenlmore Cooper amerikai író, a Bőrharisnyatörténetek szerzője a véletlennek köszönhette írói karrierjét. Diákkorában kicsapták az iskolából, és ekkor hosszú esztendőkön keresztül a végtelen tengereket járta. Néhány év múlva megunta a hajózást, egy kis falusi farmon telepedett le és megházasodott. 1819 egyik téli estéjén Cooper valami ártalmatlan limonádé történetet olvasott fel családfának. Egyszer csak az asztalra csapott, és így kiáltott fel: — Ilyet én is tudok írni! Es néhány hét múlva megjelent nyomtatásban az első Cooper-novella. A békés amerikai gazdálkodóból egy éjszaka alatt író lett. Amikor 62 éves korában meghalt, egész könyvtárra való írás maradt utána. Az illedelmes költő Edgar Poe, a híres amerikai költő egy reggel, amikor szokott sétáját végezte, találkozott az utcán egyik hitelezőjével. — Uram — kiáltott fel a hitelező ingerülten —, sohasem találtam önt otthon. Levelet küldtem, önnek, melyhez válaszbélyeget is csatoltam, és kértem, írja meg, hogy mikor szánja rá magát tartozásának kiegyenlítésére. Es ön .., ön ... még csak válaszra sem méltatott. Poe nyugodtan és kedélyesen válaszolt: — Kedves uram, illetlenségnek tartottam volna a küldött levélbélyeget felhasználni arra, hogy önnek bosszúságot okozzak. A jóság csillogása « Walt Whitman amerikai köllö egy társaságban együtt volt egy híres bankárral. A bankár rendkívül büszke volt vadonatúj üvegszemére, amely — szerinte —olyan tökéletesen sikerült, hogy senki sem különböztethette meg valódi szemétől. Beszélgetés közben a bankár tréfásan megkérdezte a költőtől: — Nos, uram, eltalálná-e, hogy melyik szemem van üvegből? — Whitman gondolkodás nélkül rávágta: — Egyszerű a kérdés, uram. A bal szeme! A müszemű bankár meglepetten nézett rá: — CsodálatosI Es mondja meg uram, miből 1'állapította ezt meg? Whitman a bankár felé fordulva így szólt: — Hogy miből? Nos, észrevettem, hogy a bal szeméből mennyi jóság sugárzik! Kritikai remekmű Whitman Crossing Brookly Ferrijéről — egy Barrett Wendel nevű amerikai kritikus, aki nem szerette a híres költőt, a következő bírálatot írta: „...őrült ritmusa úgy hangzik, mintha hexameterek bugyborékolnának egy csatornán keresztül ..." A kultúra jele Ralph Emerson amerikai esszéíró mondta: —- Magas kultúra jele: nagy dolgokat egyszerű nyelven kifejezni. Duba Gyula: Rövid o szalmaszál Egyik önkiszolgáló étkezdénk vezetősége a következő újdonsággal lepte meg vendégeit: nem poharakat adnak a limonádéhoz és a gyümölcsléhez, hanem finom papírba csomagolt szalmaszálakat. Azokkal kell kiinni az üvegekből az üdítő italokat. Az üj intézkedést feltehetően kétféle indoklás támasztja alá: egy takarékossági és egy higiéniai jellegű. A takarékosságra hivatkozó elgondolás azzal számol, hogy ezután az étkezdében nem törhetik össze, és nem lopkodhatják szét a poharakat, ami koronákban kifejezhető hasznot jelent. A higiéniai elgondolás a poharak állandó mosásának és tisztán tartásának, s ezen keresztül a közegészségügynek a nehézségeit tartja szem előtt; a szalmaszál nyilván higténikusabb, mert használója saját kezűleg bontja ki a papírból, és használat után eldobja. Így a szalmaszál semmiképpen sem válhat bacilushordozővá. Eddig minden rendben van. Az elgondolás remek. A szalmaszálak bevezetését alátámasztó érvek helytállók. Az étkezde vezetőségét dicséret illeti az ötletért. De csak az ötletért. Mert a kivitelezés minősége nem üti meg az ötlet nagyvonalúságának szintjét. Természetesen nem egyedülálló eset, amikor társadalmunkban a gyakorlati kivitelezés az elméleti elgondolás szintje alatt marad, de szó nélkül így sem hagyható. A szalmaszálak területén a száraz tényvalóság a következő: jóízűen eszi az ember a liptói túrós haluskát, és közben gyümölcslét kortyol hozzá a szalmaszálon. Eszegetés és kortyolgatás közben megállapítja, hogy minél többet kortyol, annál nehezebben jön a gyümölcslé. Bizonyos mennyiségű lé fogyasztása után a szalmaszál vége szörcsögni kezd az üveg belsejében, a lé bugyborékol és nem jön fel az üvegből. Pedig még jócskán van benne, úgy a harmadáig. A helyzet nyilvánvaló: rövid a szalmaszál. Hiányszik belőle három centi. Vagy ami ugyancsak magyarázat: hosszú az üveg. Karcsú nyakából három centi felesleges. A szörcsögés okául mindenki azt a magyarázatot fogadhatja el, amelyiket akarja. Persze az ember nem nyugszik egykönnyen bele, hogy az üvegben maradjon a gyümölcslé harmada. A liptóis haluskát megette, jól jönne még néhány korty üdítő ital! Makacsul az üveg mélyére dugja a szalmaszálat, és a száját is igyekszik utána dugni, mire a szalmaszál az üvegbe esik. Megpróbálja kiinni a lét, de a szalma akadályozza az lvásban, torkára akar futni és a manduláját birizgálja, így a lé kiömlik, a szája szélén lecsorog az ingére. Édeskés és ragadós lesz a melle. Amennyire ízletes fogyasztva a meggylé, annyira nem alkalmas, hogy valakinek a mellére csorogjon. S még mindig van lé az üvegben. Az ember így viszi vissza a pénztárhoz, hogy a zálogul otthagyott koronát visszakapja, belenyugszik a veszteségbe. S a pénztárnál az történik, hogy a pénztárosnő kissé megdöntve, a nyakánál fogja meg az üveget, s az édes meggylé fehér köpenye ujjába csorog, és egy csomag pénzre előtte az asztalon; a középkorú, szenvedélyes arcú nő idegesen össze-rázkódik és azt mondja: tréfáljon az ángyikájával, ne egy három gyermekes családanyával, huligán .. I S az ember ingerülten, emberségében megsértve, becsapva megy vissza a munkahelyére, nem lehet vele beszélni, csak dohog, bámul ki az ablakon és nem termel. A kényes helyzettel, melyet a szalmaszálak méretbeli fogyatékossága teremtett, számolnunk kell. A váratlanul felmerült problémával szembeni álláspontom a következő: miután a személygépkocsira bejelentett igény és a vásárlás lebonyolítása között egyre hoszszabb az időbeli távolság; miután a szövetkezeti lakásra való várakozásidőtartama jottányit sem rövidült; miután élenjáró költőink egyre hosszabb versekre és versciklusokra speciálizálják magukat, melyek a kor összes problémáját megoldják náhány ezer sorban; miután a közéleti- és ünnepi beszédek hoszszúsága észrevehetően nem változott; miután a közelmúltban társadalmunkban csupán a női szoknya rövidült meg szembeszökően, de ez ellen a közvélemény köréből nem merült fel számottevőbb ellenvetés, kérjük, hogy a szalmaszálak hosszúságáért felelős szervek ne rövidítsék méreten alul a szalmaszálakat. Ezen igényünket még annak a tudatában is fenntartjuk, hogy a szalmaszálak esetleg takarékossági okokból rövidek; tíz szalmaszáion megtakarítanak egy tizenegyediket. Tehát: már a közeljövőben hasszabb szalmaszálakat kérünk a gyümölcsléhez! Vagy: rövidebb üvegeketl röviden Spencer Tracyt hétfőn eltemették Hollywoodban. A szívszélhűdésben szombaton elhunyt nagyszerű művészt világhíres rendezők és a mozirajongók százai kísérték utolsó útjára. ünnepi koncertet rendeznek Párizsban Széli György, a világhírű magyar származású karmester 70. születésnapja tiszteletére. Ingrid Bergmant, a világhírű filmszínésznőt akarta szerződtetni az angol rádió egy sorozatra. A színésznő nem vállalta a feladótól, s maga helyett a leányát ajánlotta, így most a 27 éves Pia Und ström a művésznő első házasságából származó leánya játssza a felajánlott szerepet. Marc Chagall 105 — bibliát illusztráló — rézkarcát mutatják be rövidesen a nyugat-németországi Hannover Kestner múzeumában. A milánói Scala együttes 1920 óta első ízben idén vendégszerepei New Yorkban. A Scala zenekara Karajan vezényletével Verdi Requierajét adja elő, Leontyne Price, Fiorenza Cassato, Carlo Bergonzi és Nicolai Giaurov közreműködésével. Friedrich Dürrenmatt Moszkvából jövet háromnapos látogatást tett Varsóban és részt vett Meteor című darabjának lengyelországi bemutatóján. Tizenöt szovjet festő műveiből nyílt kollektív kh állítás Rómában. Az Odüsszeia alapján nyolcrészes tévé-film készül De Laurentiis produkciójában, Franco Rossi ren- | dezésében a görög szigetvilágban. Mireille Mathieu, a legnépszerűbb francia énekesnő sikerrel lépett föl Moszkvában, Az Edit Piai utódaként emlegetett művésznő egy tizennégy gyermekes család legidősebb lánya. A rendőrség hétfőn megtalálta Picasso A szép holland nő című festményét, amely egy héttel ezelőtt tűnt el a queenslandi képtárból. A mintegy 80 000 font sterlingre becsült festményen nem észleltek sérüléseket. Nem közölték, hol és kinél találtak a képre.
