A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-02 / 27. szám

Bőrharisnya Fenlmore Cooper amerikai író, a Bőrharisnya­­történetek szerzője a véletlennek köszönhette írói karrierjét. Diákkorában kicsapták az isko­lából, és ekkor hosszú esztendőkön keresztül a végtelen tengereket járta. Néhány év múlva megunta a hajózást, egy kis falusi farmon te­lepedett le és megházasodott. 1819 egyik téli estéjén Cooper valami ártal­matlan limonádé történetet olvasott fel család­fának. Egyszer csak az asztalra csapott, és így kiáltott fel: — Ilyet én is tudok írni! Es néhány hét múlva megjelent nyomtatás­ban az első Cooper-novella. A békés amerikai gazdálkodóból egy éjszaka alatt író lett. Amikor 62 éves korában meghalt, egész könyvtárra való írás maradt utána. Az illedelmes költő Edgar Poe, a híres amerikai költő egy reg­gel, amikor szokott sétáját végezte, találkozott az utcán egyik hitelezőjével. — Uram — kiáltott fel a hitelező ingerülten —, sohasem találtam önt otthon. Levelet küld­tem, önnek, melyhez válaszbélyeget is csatol­tam, és kértem, írja meg, hogy mikor szánja rá magát tartozásának kiegyenlítésére. Es ön .., ön ... még csak válaszra sem méltatott. Poe nyugodtan és kedélyesen válaszolt: — Kedves uram, illetlenségnek tartottam volna a küldött levélbélyeget felhasználni arra, hogy önnek bosszúságot okozzak. A jóság csillogása « Walt Whitman amerikai köllö egy társaság­ban együtt volt egy híres bankárral. A bankár rendkívül büszke volt vadonatúj üvegszemére, amely — szerinte —olyan tökéletesen sikerült, hogy senki sem különböztethette meg valódi szemétől. Beszélgetés közben a bankár tréfásan meg­kérdezte a költőtől: — Nos, uram, eltalálná-e, hogy melyik sze­mem van üvegből? — Whitman gondolkodás nélkül rávágta: — Egyszerű a kérdés, uram. A bal szeme! A müszemű bankár meglepetten nézett rá: — CsodálatosI Es mondja meg uram, miből 1'állapította ezt meg? Whitman a bankár felé fordulva így szólt: — Hogy miből? Nos, észrevettem, hogy a bal szeméből mennyi jóság sugárzik! Kritikai remekmű Whitman Crossing Brookly Ferrijéről — egy Barrett Wendel nevű amerikai kritikus, aki nem szerette a híres költőt, a következő bírá­latot írta: „...őrült ritmusa úgy hangzik, mintha hexa­meterek bugyborékolnának egy csatornán ke­resztül ..." A kultúra jele Ralph Emerson amerikai esszéíró mondta: —- Magas kultúra jele: nagy dolgokat egy­szerű nyelven kifejezni. Duba Gyula: Rövid o szalmaszál Egyik önkiszolgáló étkezdénk vezetősége a következő újdonsággal lepte meg vendégeit: nem poharakat adnak a limonádéhoz és a gyü­mölcsléhez, hanem finom papírba csomagolt szalmaszálakat. Azokkal kell kiinni az üvegek­ből az üdítő italokat. Az üj intézkedést fel­tehetően kétféle indoklás támasztja alá: egy takarékossági és egy higiéniai jellegű. A ta­karékosságra hivatkozó elgondolás azzal szá­mol, hogy ezután az étkezdében nem törhetik össze, és nem lopkodhatják szét a poharakat, ami koronákban kifejezhető hasznot jelent. A higiéniai elgondolás a poharak állandó mo­sásának és tisztán tartásának, s ezen keresz­tül a közegészségügynek a nehézségeit tartja szem előtt; a szalmaszál nyilván higténikusabb, mert használója saját kezűleg bontja ki a pa­pírból, és használat után eldobja. Így a szalma­szál semmiképpen sem válhat bacilushordoző­­vá. Eddig minden rendben van. Az elgondolás remek. A szalmaszálak bevezetését alátámasz­tó érvek helytállók. Az étkezde vezetőségét di­cséret illeti az ötletért. De csak az ötletért. Mert a kivitelezés minő­sége nem üti meg az ötlet nagyvonalúságának szintjét. Természetesen nem egyedülálló eset, amikor társadalmunkban a gyakorlati kivitele­zés az elméleti elgondolás szintje alatt marad, de szó nélkül így sem hagyható. A szalmaszá­lak területén a száraz tényvalóság a követke­ző: jóízűen eszi az ember a liptói túrós halus­­kát, és közben gyümölcslét kortyol hozzá a szal­maszálon. Eszegetés és kortyolgatás közben megállapítja, hogy minél többet kortyol, annál nehezebben jön a gyümölcslé. Bizonyos mennyi­ségű lé fogyasztása után a szalmaszál vége ször­­csögni kezd az üveg belsejében, a lé bugybo­rékol és nem jön fel az üvegből. Pedig még jócskán van benne, úgy a harmadáig. A helyzet nyilvánvaló: rövid a szalmaszál. Hiányszik be­lőle három centi. Vagy ami ugyancsak magya­rázat: hosszú az üveg. Karcsú nyakából három centi felesleges. A szörcsögés okául minden­ki azt a magyarázatot fogadhatja el, amelyiket akarja. Persze az ember nem nyugszik egykönnyen be­le, hogy az üvegben maradjon a gyümölcslé harmada. A liptóis haluskát megette, jól jönne még néhány korty üdítő ital! Makacsul az üveg mélyére dugja a szalmaszálat, és a száját is igyekszik utána dugni, mire a szalmaszál az üvegbe esik. Megpróbálja kiinni a lét, de a szalma akadályozza az lvásban, torkára akar futni és a manduláját birizgálja, így a lé ki­ömlik, a szája szélén lecsorog az ingére. Édes­kés és ragadós lesz a melle. Amennyire ízle­tes fogyasztva a meggylé, annyira nem alkal­mas, hogy valakinek a mellére csorogjon. S még mindig van lé az üvegben. Az ember így viszi vissza a pénztárhoz, hogy a zá­logul otthagyott koronát visszakapja, bele­nyugszik a veszteségbe. S a pénztárnál az történik, hogy a pénztárosnő kissé meg­döntve, a nyakánál fogja meg az üveget, s az édes meggylé fehér köpenye ujjába csorog, és egy csomag pénzre előtte az asztalon; a közép­korú, szenvedélyes arcú nő idegesen össze-­­rázkódik és azt mondja: tréfáljon az ángyikájá­­val, ne egy három gyermekes családanyával, huligán .. I S az ember ingerülten, emberségé­ben megsértve, becsapva megy vissza a mun­kahelyére, nem lehet vele beszélni, csak dohog, bámul ki az ablakon és nem termel. A kényes helyzettel, melyet a szalmaszálak méretbeli fogyatékossága teremtett, számolnunk kell. A váratlanul felmerült problémával szem­beni álláspontom a következő: miután a személygépkocsira bejelentett igény és a vásárlás lebonyolítása között egyre hosz­­szabb az időbeli távolság; miután a szövetkezeti lakásra való várakozás­­időtartama jottányit sem rövidült; miután élenjáró költőink egyre hosszabb ver­sekre és versciklusokra speciálizálják magu­kat, melyek a kor összes problémáját megold­ják náhány ezer sorban; miután a közéleti- és ünnepi beszédek hosz­­szúsága észrevehetően nem változott; miután a közelmúltban társadalmunkban csupán a női szoknya rövidült meg szembe­szökően, de ez ellen a közvélemény köréből nem merült fel számottevőbb ellenvetés, kérjük, hogy a szalmaszálak hosszúságáért felelős szer­vek ne rövidítsék méreten alul a szalmaszá­lakat. Ezen igényünket még annak a tudatában is fenntartjuk, hogy a szalmaszálak esetleg ta­karékossági okokból rövidek; tíz szalmaszáion megtakarítanak egy tizenegyediket. Tehát: már a közeljövőben hasszabb szalma­szálakat kérünk a gyümölcsléhez! Vagy: rövidebb üvegeketl röviden Spencer Tracyt hétfőn eltemették Hollywood­ban. A szívszélhűdésben szombaton elhunyt nagy­szerű művészt világhíres rendezők és a mozira­jongók százai kísérték utolsó útjára. ünnepi koncertet rendeznek Párizsban Széli György, a világhírű magyar származású karmester 70. születésnapja tiszteletére. Ingrid Bergmant, a világhírű filmszínésznőt akarta szerződtetni az angol rádió egy sorozatra. A szí­nésznő nem vállalta a feladótól, s maga helyett a leányát ajánlotta, így most a 27 éves Pia Und ström a művésznő első házasságából származó leá­nya játssza a felajánlott szerepet. Marc Chagall 105 — bibliát illusztráló — rézkar­cát mutatják be rövidesen a nyugat-németországi Hannover Kestner múzeumában. A milánói Scala együttes 1920 óta első ízben idén vendégszerepei New Yorkban. A Scala zenekara Karajan vezényletével Verdi Requierajét adja elő, Leontyne Price, Fiorenza Cassato, Carlo Bergonzi és Nicolai Giaurov közreműködésével. Friedrich Dürrenmatt Moszkvából jövet háromna­­pos látogatást tett Varsóban és részt vett Meteor című darabjának lengyelországi bemutatóján. Tizenöt szovjet festő műveiből nyílt kollektív kh állítás Rómában. Az Odüsszeia alapján nyolcrészes tévé-film készül De Laurentiis produkciójában, Franco Rossi ren- | dezésében a görög szigetvilágban. Mireille Mathieu, a legnépszerűbb francia énekes­nő sikerrel lépett föl Moszkvában, Az Edit Piai utódaként emlegetett művésznő egy tizennégy gyer­mekes család legidősebb lánya. A rendőrség hétfőn megtalálta Picasso A szép hol­land nő című festményét, amely egy héttel ezelőtt tűnt el a queenslandi képtárból. A mintegy 80 000 font sterlingre becsült festményen nem észleltek sérüléseket. Nem közölték, hol és kinél találtak a képre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom