A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-06 / 32. szám
tfiéťfí^ Abba a szerencsétlen helyzetbe kerültem — írja K. B. Dunaszerdahelyröl —, hogy kisebbik fiam az első, a nagyobbik pedig a hatodik osztályba fog járni szeptember elsejétől. Ezért kérem írják meg nekem, mi abban az igazság, hogy a kilencéves alapiskola első. harmadik és hatodik, valamint a középiskola első osztályában a legnehezebb a tananyag és ezekben az évfolyamokban buknak a legtöbben? — A régi iskolarendszerben ez valóban így volt. 15—20 évvel ezelőtt az első osztály — az írás és az olvasás gyors, nem eléggé módszeres tanítása miatt —, a harmadik osztály pedig, ahol az egyszeregy és a szorzás került minden átmenet nélkül sorra eléggé „buktató“ évfolyam volt. A polgári és gimnázium első és harmadik osztálya is bizony a „szóró évfolyamok" közé tartozott. A mai iskolák tanterveiből ezeket a tananyag torlódásokat igyekeztünk eltüntetni. Ez az első és harmadik osztályban sikerült Is. Sajnos, a hatodik osztállyal még mindig nem a legjobbak a tapasztalataink. Az ötödik osztályhoz viszonyítva a hatodik osztályban 0.4—1,2 fokozattal romlik a gyermekek tanulmányi átlaga. Az alapiskola ötödik osztályából a hatodikba kerülő gyermek tanulmányi eredményében bekövetkezett romlás okait a két szomszédos évfolyam tanítási módszereinek eltérő voltában, az oktatási rendszer közötti különbségekben és végül a családi nevelés hiányosságaiban kell keresnünk. Általánosan ismert dolog, hogy az ötödik osztályban a gyermekkel egy tanító foglalkozik, aki jól ismeri diákját hiszen a magyart és számtant, a szlovák nyelvet és testnevelést is ő oktatja. A gyermek megszokta a tanító követelményeit. módszerét, hiszen minden órán ugyanezekkel találkozott. A hatodik osztályban viszont már minden tantárgyat ktt-> lön szaktanító tanít. Ezek bár-» mennyire is igyekeznek összehangolni nevelési eljárásaikat, mégiscsak van különbség egyéniségükben, követelményeikben, tanításuk és ellenőrzésük módszereiben. Továbbá a hatodik osztályban túl hirtelen nő meg az olyan tantárgyak száma Is, amelyek egyrészt alaposabb, másrészt az otthoni tanulásnak új, fejlettebb módszereit igénylik. A tanulók fizikai megterhelése is aránylag hirtelen következik be. Addig, míg az ötödik osztályban heti 28, a hatodik évfolyamban már heti 32 a tanítási órák száma. A kérdés most már önként adódik: tehet-e valamit most, augusztusban K. B. dunaszerdahelyi olvasónk hatodikos gyermeke zökkenőmentes tanulmányai érdekében? Persze az előkészítést már a negyedik és ötödik évfolyamban meg kellett volna kezdeni. Már akkor törődhetett volna gyermeke kifejezőkészségének, szókincse bővítésének fejlesztésével. Bár még nem késő, jobb későn, mint soha, és azt tanácsoljuk, hogy gyermekét időnként számoltassa be élményeiről. A hatodik osztályban szeptembertől ugyanis minderre szüksége lesz a gyermeknek. Itt már saját szavaival kell a nyelvre, irodalomra, stb. vonatkozó tudnivalók lényegét kiemelnie, megfogalmaznia és összefüggő feleletben kell számot adnia róla. Ez pedig nem könnyű feladat. Ehhez több tanulásra lesz szüksége hatodikos gyermekének mint tavaly az ötödik osztályban. Egy másik olvasónk Nagymegyerről azt kérdezi, hogy lehetne-e segíteni fián, aki most az első évben járt szlovák tannyelvű középiskolába, megbukott szlovák nyelvből és ezért ki akar maradni az iskolából. Válaszunk röviden a következő: Mindazon tanulók akik magyar tannyelvű kilencéves alapiskolát végeztek, és különböző okokból szlovák tannyelvű iskolákban tanulnak tovább, az átlépés első két évében szlovák és orosz nyelvből nem bukhatnak meg. Ezen tantárgyakból kapott érdemjegyeiket nem szabad beszámítani az ösztöndíjhoz szükséges, 2,5-ös tanulmányi átlageredménybe se. Ez a 35 748/63 — 1/1 számú, az Iskolaügyi Közlönyben (Vestník MŠK, 1963, 273. oldal) közölt rendelet a közép és főiskolai felvételi beszélgetésekre is vonatkozik, és elrendeli. hogy nem a magyar tanítási nyelvű iskolát végzett gyermek, ifjú. szlovák nyelvű ismeretei a döntőek, hanem a jelölt globális értékelése alapján megállapított képességei.-if— Martin Kukučín emlékünnepély Sopronban A Soproni Ünnepi Hetek egyik kiemelkedő eseménye volt ez idén a szlovák realista próza nagy alkotójának, Martin Kukuőínnak. a Benczúr Mátyás néven soproni diákká lett írónak szentelt emléktábla leleplezése. Martin Kukučín 1884 ben adta fel tanítói állását, az alsókubini tanfelügyelő vádaskodása miatt jött Sopronba, itt végezte líceumi tanulmányainak utolsó esztendeiéi a német lakosságú, magyarságát őrző városban. A nagyhagynmányú soproni Evangélikus Líceum, Berzsenyi és Petőfi barátainak iskolája szeretettel fogadta és nevelte a szlovák diákot. Martin Kukučín itt alkotta jónéhány novelláját, például „A tarka üsző“, a „Hetivásár" és a „Meleg fészek" címűeket. Soproni tartózkodására később is örömmel emlékezett. „Ifjú évek" című munkájában így ír a városról „Sopronban tanultam, ahol szabad a levegő". Martin Kukučin Sopronban töltött esztendejének eseményeit Prőhle fenő. a Líceum épületében működő Berzsenyi Gimnázium tanára kutatta tel és tette közzé 1963-ban a Filológiai Közlönyben. A most lezajlott emlékünnepélyen Szalatnai Rezső író, irodalomtörénész és műfordító idézte az író életét és érdemeit 4 soproni emléktábla a szlovák és a magyar nép barátságának, egymásrautaltságának újabb bizonyítéka, a soproniak Mátyás király II Rákóczi Ferenc, Berzsenyi. Petőfi Révai Miklós emléktábláját és emlékét együtt őrzik és tisztelik Martin Kukučínéval. ÍZES MIHÁLY TÜZSÉR ÁRPÁD KÉT VERSE* A költő nem felel, a költő kérdez. Kérdezem hát: vajon kiláthatok-e én maqamból? Hallgathatok-e kifelé, túl idegzörqésen, szívzajon? Keresi magát a végtelenben, de melle elé négy fehér fal áll, s az ablakban is magát keresi, de vasrácsot talál. S MIMI s »„ „n Ia A költő nem felel, a költő kérdez, kitört fogai közül is beszél. Keresi magát a rásütő napban, szájában felforr a szél. S papírkalapokként galambok hullnak, vért lökő szívük szétrobbant cékla. Keresi magát fában, fűben, de minden néma. A Ferenceseknél egy sarokasztalnál könyökre dőlve iszik a halál. Új életem könyörtelenség, illúziótlanság s magány. Ebben a városban nincsen egyetlen társam, magam vagyok, mint az úristen, s mint mindenki a halálban. Barátaim sorra elszélednek, s engem vádolnak, hogy hidegülök, ágként elhajlók tőlük jobbra, de beérnek rajtam újabb fürtök. Nagyfülü legyek dönőgnek, az egyik asztalomra száll, hol fél liter bor mellett mulat velem a választható halál. • A verseket a költő legújabb, a közelmúltban megjelent Kettős űrben című kötetéből vettük át.
