A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-06 / 32. szám

tfiéťfí^ Abba a szerencsétlen helyzetbe kerültem — írja K. B. Dunaszerdahely­­röl —, hogy kisebbik fiam az első, a nagyobbik pedig a hatodik osztály­ba fog járni szeptember elsejétől. Ezért kérem írják meg nekem, mi abban az igazság, hogy a kilencéves alapiskola első. harmadik és hato­dik, valamint a középiskola első osztályában a legnehezebb a tananyag és ezekben az évfolyamokban buknak a legtöbben? — A régi iskolarendszerben ez valóban így volt. 15—20 évvel ez­előtt az első osztály — az írás és az olvasás gyors, nem eléggé módszeres tanítása miatt —, a harmadik osztály pedig, ahol az egyszeregy és a szorzás került minden átmenet nélkül sorra elég­gé „buktató“ évfolyam volt. A pol­gári és gimnázium első és har­madik osztálya is bizony a „szóró évfolyamok" közé tartozott. A mai iskolák tanterveiből ezeket a tan­anyag torlódásokat igyekeztünk eltüntetni. Ez az első és harmadik osztályban sikerült Is. Sajnos, a hatodik osztállyal még mindig nem a legjobbak a tapasztalataink. Az ötödik osztályhoz viszonyítva a hatodik osztályban 0.4—1,2 foko­zattal romlik a gyermekek tanul­mányi átlaga. Az alapiskola ötö­dik osztályából a hatodikba kerülő gyermek tanulmányi eredményé­ben bekövetkezett romlás okait a két szomszédos évfolyam tanítási módszereinek eltérő voltában, az oktatási rendszer közötti különb­ségekben és végül a családi ne­velés hiányosságaiban kell keres­nünk. Általánosan ismert dolog, hogy az ötödik osztályban a gyer­mekkel egy tanító foglalkozik, aki jól ismeri diákját hiszen a ma­gyart és számtant, a szlovák nyel­vet és testnevelést is ő oktatja. A gyermek megszokta a tanító kö­vetelményeit. módszerét, hiszen minden órán ugyanezekkel talál­kozott. A hatodik osztályban vi­szont már minden tantárgyat ktt-> lön szaktanító tanít. Ezek bár-» mennyire is igyekeznek összehan­golni nevelési eljárásaikat, mégis­csak van különbség egyéniségük­ben, követelményeikben, tanításuk és ellenőrzésük módszereiben. To­vábbá a hatodik osztályban túl hirtelen nő meg az olyan tantár­gyak száma Is, amelyek egyrészt alaposabb, másrészt az otthoni ta­nulásnak új, fejlettebb módszereit igénylik. A tanulók fizikai meg­terhelése is aránylag hirtelen kö­vetkezik be. Addig, míg az ötödik osztályban heti 28, a hatodik év­folyamban már heti 32 a tanítási órák száma. A kérdés most már önként adó­dik: tehet-e valamit most, augusz­tusban K. B. dunaszerdahelyi ol­vasónk hatodikos gyermeke zök­kenőmentes tanulmányai érdeké­ben? Persze az előkészítést már a negyedik és ötödik évfolyamban meg kellett volna kezdeni. Már akkor törődhetett volna gyermeke kifejezőkészségének, szókincse bő­vítésének fejlesztésével. Bár még nem késő, jobb későn, mint soha, és azt tanácsoljuk, hogy gyer­mekét időnként számoltassa be él­ményeiről. A hatodik osztályban szeptembertől ugyanis minderre szüksége lesz a gyermeknek. Itt már saját szavaival kell a nyelv­re, irodalomra, stb. vonatkozó tud­nivalók lényegét kiemelnie, megfo­galmaznia és összefüggő felelet­ben kell számot adnia róla. Ez pe­dig nem könnyű feladat. Ehhez több tanulásra lesz szüksége ha­todikos gyermekének mint tavaly az ötödik osztályban. Egy másik olvasónk Nagyme­­gyerről azt kérdezi, hogy lehet­ne-e segíteni fián, aki most az első évben járt szlovák tannyelvű középiskolába, megbukott szlovák nyelvből és ezért ki akar maradni az iskolából. Válaszunk röviden a következő: Mindazon tanulók akik magyar tannyelvű kilencéves alapiskolát végeztek, és különböző okokból szlovák tannyelvű iskolákban ta­nulnak tovább, az átlépés első két évében szlovák és orosz nyelv­ből nem bukhatnak meg. Ezen tantárgyakból kapott érdemjegyei­ket nem szabad beszámítani az ösztöndíjhoz szükséges, 2,5-ös ta­nulmányi átlageredménybe se. Ez a 35 748/63 — 1/1 számú, az Isko­laügyi Közlönyben (Vestník MŠK, 1963, 273. oldal) közölt rendelet a közép és főiskolai felvételi be­szélgetésekre is vonatkozik, és el­rendeli. hogy nem a magyar taní­tási nyelvű iskolát végzett gyer­mek, ifjú. szlovák nyelvű ismere­tei a döntőek, hanem a jelölt glo­bális értékelése alapján megálla­pított képességei.-if— Martin Kukučín emlékünnepély Sopronban A Soproni Ünnepi Hetek egyik kiemelkedő eseménye volt ez idén a szlovák realista próza nagy alkotójának, Martin Kukuőínnak. a Ben­czúr Mátyás néven soproni diákká lett írónak szentelt emléktábla leleplezése. Martin Kuku­čín 1884 ben adta fel tanítói állását, az alsó­­kubini tanfelügyelő vádaskodása miatt jött Sop­ronba, itt végezte líceumi tanulmányainak utol­só esztendeiéi a német lakosságú, magyarságát őrző városban. A nagyhagynmányú soproni Evangélikus Líceum, Berzsenyi és Petőfi bará­tainak iskolája szeretettel fogadta és nevelte a szlovák diákot. Martin Kukučín itt alkotta jónéhány novelláját, például „A tarka üsző“, a „Hetivásár" és a „Meleg fészek" címűeket. Soproni tartózkodására később is örömmel em­lékezett. „Ifjú évek" című munkájában így ír a városról „Sopronban tanultam, ahol szabad a levegő". Martin Kukučin Sopronban töltött esztende­jének eseményeit Prőhle fenő. a Líceum épüle­tében működő Berzsenyi Gimnázium tanára ku­tatta tel és tette közzé 1963-ban a Filológiai Közlönyben. A most lezajlott emlékünnepélyen Szalatnai Rezső író, irodalomtörénész és mű­fordító idézte az író életét és érdemeit 4 sop­roni emléktábla a szlovák és a magyar nép barátságának, egymásrautaltságának újabb bi­zonyítéka, a soproniak Mátyás király II Rá­kóczi Ferenc, Berzsenyi. Petőfi Révai Miklós emléktábláját és emlékét együtt őrzik és tisz­telik Martin Kukučínéval. ÍZES MIHÁLY TÜZSÉR ÁRPÁD KÉT VERSE* A költő nem felel, a költő kérdez. Kérdezem hát: vajon kiláthatok-e én maqamból? Hallgathatok-e kifelé, túl idegzörqésen, szívzajon? Keresi magát a végtelenben, de melle elé négy fehér fal áll, s az ablakban is magát keresi, de vasrácsot talál. S MIMI s »„ „n Ia A költő nem felel, a költő kérdez, kitört fogai közül is beszél. Keresi magát a rásütő napban, szájában felforr a szél. S papírkalapokként galambok hullnak, vért lökő szívük szétrobbant cékla. Keresi magát fában, fűben, de minden néma. A Ferenceseknél egy sarokasztalnál könyökre dőlve iszik a halál. Új életem könyörtelenség, illúziótlanság s magány. Ebben a városban nincsen egyetlen társam, magam vagyok, mint az úristen, s mint mindenki a halálban. Barátaim sorra elszélednek, s engem vádolnak, hogy hidegülök, ágként elhajlók tőlük jobbra, de beérnek rajtam újabb fürtök. Nagyfülü legyek dönőgnek, az egyik asztalomra száll, hol fél liter bor mellett mulat velem a választható halál. • A verseket a költő legújabb, a közelmúltban meg­jelent Kettős űrben című kötetéből vettük át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom