A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-30 / 31. szám
Jerzy Láncút: A mesterlövész Még egy évvel ezelőtt Ifjúsági versenyző volt, Lengyelország Ifjúsági bajnoka a sportlövészetben — jelenleg már a lengyel válogatott csapat női rekordere, s a céllövészet kétszeres világbajnoka. Ezt a legutóbbi, rendkívül megtisztelő címet csapat- és egyéni versenyben nyerte el a Wlesbadenben (NSZK) rendezett ^olimpiai versenyen, ahol legyőzte az eddig verhetetlen amerikai bajnoknőt, Thomsont. A csinos, világosszőke, húsz éves varsói lány, Eulalia Zakrzewska sikere óriási meglepetés volt a lövészsport valamennyi lengyel és külföldi versenyzője számára. Bízvást mondhatjuk, hogy ez volt az 1966- os év legváratlanabb sportszenzációja. Mostanában Eulalia Zakrzewska — aki nemrégiben férjhez ment, s azóta a Roliňska vezetéknevet viseli — a Varsói Műszaki Egyetem Finommechanikai Karának hallgatója, nagy igyekezettel készül a mexikói olimpiára. Rendszeresen edzésekre jár a legnagyobb varsói sportklubba, a „Legiá“-ba, ugyanoda, amelynek színeiben négy évvel ezelőtt kezdte meg sportkarrierjét. — Hogyan indult el karrierje a lövészsportban? — kérdezzük a rokonszenves bajnoknőt. A varsói líceum utolsóelőtti osztályában kezdtem meg a tréninget, egyik tanárom, Stachyra profeszszor biztatására. Az edzések színhely© az iskolai pálya volt. Amikor az iskola bajnoka lettem megnőtt az érdeklődés a céllövészet lránt. Két Idősebb társnőmmel együtt kiharcoltam a csapatbajnokságot a női ificsapatban. Hármunk közül egyedül én maradtam hű a céllövészethez, s megkezdtem a rendszeres edzést a „Legta“ sportklubban. — Szóval a sportágat illetően következetes volt. Hát az egyetemen? — Sokáig haboztam, biológiát, kémiát, vagy finommechanikát tanuljak-e. Végül az utóbbi mellett döntöttem és most, amikor a tanulmányi Idő fele már mögöttem van, elmondhatom, hogy nagyon örülök a választásomnak. Szeretem a reáltudományokat. Ez egy kicsit családi örökség: az édesapám matematika tanár, a nővérem ebben az évben végez a kémia szakon, egyedül az öcsém esett messzebb a családi almafától: ő elsőéves medikus. — Számltott-e arra, hogy ekkora sikert arat Wlesbadenben? — Az aranyéremre nem számítottam, de reméltem, hogy jó helyezést érek el. A tréningeken a 600 lehetséges pontból több Ízben elértem az 594-et. A világbajnokságon az első tíz lövéssel 100 pontot értem el. A második tíz 97 pontot hozott. A céllövészet megköveteli a lövéssorozatok tervének precíz kidolgozását, fizikai és pszichikai kondíciónk helyes értékelését, a mérkőzés tempójának megfelelő beosztását. Ezért felkeltem az állásból és negyedórás magányos sétára indultam. A két következő sorozatban 99, illetve 98 pontot értem el. Az edző magmasszlrozta a kezemet és tőle tudtam meg, hogy legveszélyesebb versenytársam, a legesélyesebb amerikai lány, Thomson, pontszámaival szorosan felzárkózott hozzám. Az utolsó húsz lövés. ♦ ■ • ' Az első tíz: 100 pont, a második tíz 95 pont. Bár a második sorozat nem volt a legjobb, az összesített pontszámok alapján jobb voltam Thomsonnál — és elnyertem az aranyérmet! Leírhatatlan volt az örömöm. A második aranyérmet a csapatbajnokságban harcoltuk ki, Barbara Kopyttal és Božena Wzlentekkel együtt... — Ez volt a legnehezebb mérkőzése? — Nem, a legnehezebb vizsga Wiesbaden után várt rám, amikor Lengyelországban részt vettem a nemzetközi klubbajnokságon. Tisztában voltam vele, hogy ennek az erőpróbának kell bebizonyítania azt, hogy a wíesbadenl aranyérem nem volt véletlen műve... Kimondhatatlanul Ideges voltam. Végeredményben azonban Jobb eredményt értem el, mint Wlesbadenben a női csapatban és még a férfi céllövők lengyel országos rekordját is felülmúltam... 597 pontot értem el. — Mérkőzés előtt a család is izgul? — De még mennyire! Anyám eleinte nem volt elragadtatva új passziómtól, de ma már lelkes híve a céllövészetnek és minden versenyen drukkol értem. Apám és nővérem nagyon örülnek minden sikeremnek, de mindig emlékeztetnek rá, hogy a sportkarrierek rövid életűek. Leglelkesebb hívem az öcsém, akihez most „felzárkózott“ újságíró férjem Is. Lengyel sportkörökben egyre gyakrabban hallani, hogy a közelgő mexikói olimpián a kisöblű sportpuska-céllövésben Lengyelországot nem a férfiak, hanem a nők fogják képviselni. — Ebben a sportágban ez Ideig a nőknek nem volt joguk olimpiai rajthoz állni. Többször álltam versenyhez férfiakkal és eddig minden ilyen mérkőzésből győztesen kerültem ki. Minden attól függ, hogy az Idei évadban sporttársaimmal együtt az eddigihez hasonló jó formáról teszünk-e bizonyságot és hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rajthoz engedi-e a nőket. Ha igen, úgy érzem, lennének esélyeim. — Sportpályafutásénak befejezése után mik a szándékai? — Mindenekelőtt a szakmámban szeretnék dolgozni, amelyhez három év múlva szerzem meg az oklevelet. Egy biztos: amíg megfelelő pszichikai is fizikai kondícióban leszek, nem hagyom abba a céllövészetet, ha már nem is veszek részt a versenyeken. Necn akarok edző lenni. Egyszerűen azért, mert nem értek a pedagógiához. Mérnök szeretnék lenni, jó feleség és anya. Egyszóval, mint látja, a „sporton kívüli“ életprogramom egyáltalán nem nevezhető minimálisnak! Garam menti krónika j Két falu kulturális életéről adott hírt BEL ANY l JÁNOS, a Hét levelezője. Csekel Ernő, a garamgyörgyi kultúrműsor egyik szúlistíja DEMENDEN, de a környező falvakban ts nagy népszerűségnek örvend Prandorffy Pál népi zenekara. Cserba Ferenc vezetésével dzsessz-zenekar ts alakult. Mondanunk sem kell, a fiatalok nagy örömmel fogadták a modern együttes létrejöttét. A fiatal zenekar máris szép eredményeket ért el. Deménden már sokszor szerepeltek teadélutánokon. Fellépnek esztrádmüsorokon és' gyakori vendégel a Lévai Népművelési Otthonnak Is. Szinte minden vasárnapjuk foglalt. A Csemadok tánccsoportjával már kevésbé lehetünk elégedettek. Annak ellenére, hogy télen szorgalmasan gyakoroltak, nem léptek fel a zselizl dal- és táncünnepélyen és Ipolyszakállason sem. Az ok: a legények nem akarnak táncolni. A Csemadok vezetői igyekeznek aktívabb tagokkal kiegészíteni a tánccsoportot, hogy a jövőben szép hagyományaikhoz híven szerepeljenek. GARAMGYÖRGYÖN a Csemadok helyi szervezete, az EFSZ, valamint a zselizl kultúrotthon rendezésében nagyszabású szövetkezett napot tartottak. A háromórás kultúrműsorban a vámosladányi, az oroszkat és a garamgyörgyi tánccsoport lépett fel, ctgánytáncokkal és népi táncokkal. A szólisták közül meg kell említenünk Csekel Ernőt, Kalász Ernőt, Grébner Gyulát, Drevanya Károlyt és Tóth Máriát. Késő délután a helyi és a Komárom-megyet Császár község szövetkezetének labdarúgói játszottak barátságos mérkőzést. Utána népmulatság következett, a garamgyörgyi népi zenekar hajnalig játszotta a talpalávalót. A deméndi dzsessz-xenekar A garamgyörgyi szövetkezeti nap igen jól stkerült. Dicséret illeti a rendezőket és a szereplőket a szép kultúrműsorért. 17
