A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 4. szám

Belgiumi pillanatképek Így énekelte meg Bert Decorte flamand költő Brabant-tartományt. 1830 óta ennek az egykori herceg­ségnek északi része Hollandiához, a déli Belgiumhoz tartozik. Lakói Belgiumban flamand, Hollandiá­ban az ún. németalföldi nyelvet beszélik. Előttem fekszik Frans Masereel fametszetekkel teli könyve, mely­nek a „Hazám“ cimet adta. Egy fametszet alatt sincs szöveg (100 darab van belőle), de mégis, aki Flandriában járt, szöveg nélkül is felismeri a jellegzetes holland­­flamand tájat, a városokat, az embereket, a hajókat, a1 kikötőket. Frans Masereel, a híres haladó művész, Flandria szülötte, és bár­hol volt a világon, mindig vissza­tért hazájába, mindig róla áb­rándozott ... Antwerpen Antwerpen ma már 550 000 la­kosú metropolis, és egyre növek­szik. Sokban hasonlít Párizsra1. Lakosai, ámbár túlnyomóan fla­­mandok, és nem franciául beszé­lő vallonok — víg kedélyűek, sze­retik a szórakozást. Aki Antwer­pen nevét hallja, elsősorban óriá­si forgalmú kikötőjére gondol. Fejlett ipara, a korszerű városne­gyedek, a1 lüktető életritmus elbű­völik a turistát, Csakhogy a mai turista a múltat Is keresi. Antwer­pen múzeumaiban és gyönyörű ré­gi épületeiben csaknem mindenütt Rubens, Brueghel, Van Gogh vagy Plantin szellemét érezni. Antwer­pen alapítása a távoli múltba te­kint vissza1. Már a II. században római település volt és a VII. szá­zadban említik okmányokban. Itt — akárcsak egész Belgiumban — keresztülhaladt a történelem. Jártak itt normannok, pusztítottak spanyolok, franciák, az első világ­háborúban lerohanták a németek. Antwerpen az egyetlen kikötővá­ros a La Manche-csatorna közelé­ben, amelyet a második világhá­ború végén nem sikerült a náci csapatoknak megsemmisíteniük, pedig készültek rá. Csaknem a csodával határos, hogy a szövet­ségeseknek aránylag könnyen és sértetlenül sikerült felszabadlta­­niok. Ez a csoda a szövetséges csapatok Inváziójának felbecsül­hetetlen szolgálatokat tett. Az antwerpeni kikötőben ugyanis na­ponta 30 000 tonna hadianyagot és élelmiszert tudtak kirakni, ami „igazi vérátömlesztést“ jelentett a hadsereg részére. A belga ellen­állási mozgalom egységei a szö­vetségesekkel vállvetve az utolsó pillanatban megakadályozták a ki­kötőben, a Schelde torkolata előtt lehorgonyzott, robbanóanyaggal megtöltött hajók felrobbantását. A munkabörze A kikötőben útba ejtettük a Bu­reau voor Arbeedsvermiddling-et, vagyis a munkaközvetítő Irodát. Délután három óra volt. Megszó­lalt egy hajóharang, amiről min­denki tudta, hogy jelentkezni le­het az éjjeli és reggeli műszakra. Ez naponta négyszer megismétlő­dik. Hagytuk, hogy magukkal so­dorjanak a betódulő kikötőmun­kások s egy hatalmas terem köze­pére értünk. Ez arénához hason­lít, lent a „porondon“ várnak a munkások, fent a karzaton, a mellvédre hajolva a munkaadók és megbízottaik papírokat lobog­tatnak. Újabb gongütés, és meg­kezdődik a hivatalos aktus. A mun­kaközvetítő hivatalnoka elkezdi mondókájái, ismerteti a1 munka- és fizetést feltételeket, hány mun­kást keresnek. Tizenöt perc van a jelentkezésre.. A munkások oda­Brügge — Rózsakereszt rakpart ‘ • ■ ' ■“•VIA-; Antwerpen — a céhek házai a Grote Markton járulnak a mellvédhez, és ha egyet­értenek a feltételekkel, átadják munkaigazolványukat. Több színű igazolványok vannak: sárga, zöld, kék és piros. A piros igazolványok­kal a legkönnyebben lehet mun­kát ka'pni. Ha kevés a munkavál­laló és sok a munkást kereső „boss“, akkor újból felszólítják a kikötőmunkásokat, hogy jelentkez­zenek. Vannak olyanok, akik két műszakot is vállalnak egymás után. A kikötőmunkások általában a legöntudatosabb munkások Atwer­­penben, sok közöttük a szakszer­vezeti tag és a kommunista. A múlt évben a nyár elején sztrájkba lép­tek a matrózok, mire a kormány „Brabant a legszebb ékkő koronádban, mint 30 éves nő, talpig virágban, mint kemény öl, mely gazdag magra vár, mint gyönyörűdé, ki karjába zár ... parasztjaid nadrágba bújt fatönkök asszonyaid meg sudár jegenyék .. — akárcsak a katonákat — mozgó­sította őket. A legérdekesebb az, hogy amikor béremelést követel­tek, a katolikus szindikátus is csatlakozott az akcióhoz, ellen­ben a szociáldemokraták nem. Brügge Brügge nem olyan ősi telepü­lés, mint Antwerpen. Nem a ró­maiak, a normannok alapították. Már a XIII. században a1 Hanza­­szövetség tagja, fontos kikötő és kereskedelmi központ. Itt futot­tak össze a kereskedelmi utak Olaszországból, Angliából, a balti országokból. Legnagyobb virág­zása idején, 1340-ben már 35 000 lakosú város. Csupán a 60 000 la­kosú Gent szárnyalta' túl. A burgundi hercegek uralkod­tak itt. A hercegi udvar fényűzé­sének és a gazdag kereskedő di­nasztiáknak köszönhető a művé­szetek fejlődése. Az építészek egyszerűen remekeltek, még ma Is sok a felújított épület, palota, melyeknek homlokzata elbűvöli a látogatókat. Ha most az utcákon egyszerre páncélos lovagok, herol­­dok és hosszú szoknyás, ékszerek­kel gazdagon díszített hölgyek je­lennének meg, teljesen a közép­korban éreznénk magunkat. 1485-ben, amikor Flandria fel­kelt I. Miksa császár ellen, meg­indult a virágzó város hanyatlása. A Swin folyó és a tengerpart el­iszaposodása, valamint a politikai zavargások következtében az ide­gen kereskedők átköltöztek rész­ben Antwerpenbe, vagy Amster­damba. Csak a XIX. században, az iparosítás megindultával kezdő­dött bizonyos újraéledés. Brügge mint Nyugat-Flandría tartomány székhelye újból jelentőségre tett szert. A XX. században megépült Zeebrügge kikötő, majd egy csa­tornával Ismét összekötötték az Északi-tengerrel. A második vi­lágháború óta Ipari várossá fej­lődött. Ma már külvárosával együtt kb. 100 000 lakosa van. Brügge jelképe a Belfried-to­­rony a vásárcsarnokkal. Brüggé­­ben már 1239-ben fedett vásár­­csarnokot építettek. Ez a torony a flamand architektúra egyik re­meke. A 83 méter magas torony­ból a város gyönyörű panorámáját látni. Világhírű a harangjátéka; 47 harang adja a híres toronymu­zsikát. Hosszú volna felsorolni a város sok múzeumát, középületét, templomát és műkincsét. Aki mo­torcsónakon végigutazza a számta­lan csatornát, elismeri, hogy Brüg­­gét is joggal nevezik „Észak-Velen­­céjének“. Zeebrügge ma az Észak-Amerí­­ka és Európa közti áruforgalom egyik fontos állomása, de legje­lentősebb az olajkikötője. A má­sodik világháború alatt erősen megrongálták, de 1951-ben újra felépítették. Brüggében van a vi­lág legnagyobb üvegkohója is. A belga tengerparton, a homok­dűnéktől védve, sok híres tengeri fürdőhely sorakozik fel: Ostende, Bredene, Blankenberge és Knok­­ke, melyek idegenforgalmukkal nagyban hozzájárulnak az ország devizabevételének növeléséhez. GREK IMRE hét19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom