A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 4. szám

telességgel, a gyakorlatban ez megbosszúlta magát. Eszembe Jutott a bécsi tévé egyik régebben látott adása, ahol éppen arról számoltak be, hogy a kormány tíznapos cukorrépa kiszedési tilalmat rendelt el, amelyet feloldhat, vagy meghosszablthat aszerint, ahogy a répa feldolgo­zásának tempója megkívánja. Ha a kormány Ilyen szankcióval élhetett a magánblrtokosokkal szem­ben ott, nálunk hasonló lépés nem lett volna-e még magától értetődőbb, még ésszerűbb? Hi­szen Itt valóban a köz érdeke az első, akkor Is, ha ez látszólag nem egyezik mindenben a szövetkezeti dolgozók érdekeivel. Hangsúlyozom, hogy látszólag, mert a kárt s az abból származó terhet kivétel nélkül mindannyiunknak — tehát nekik is — viselniük kell. Megkérdeztem hát a földművelésügyi megbí­zott helyettesét, Bohdanovský Tibort, és az ipari növények referensét, Jozef Kulašíkot, nem tehe­tett volna-e valamit a felsőbb irányítás itt is annak érdekében, hogy a helyzeten javítson? — A cukorrépa addig tartozik hozzánk, amíg a1 földben van. Amint kiássák és átadják a gyár­nak, már az élelmezésügyi megbízotti hivatal rendelkezik vele. Ausztriában — hirtelen nem adhatok konkrét adatokat — de minden esetre sokkal kisebb területen termelnek cukorrépát, mint nálunk. Ott egy ilyen tíznapos tiltó ren­delkezés valóban előnyösen befolyásolhatta a cukorgyártás folyamatát. Nálunk, ahol Csehor­szágtól Kelet-Szlovákiálg terülnek el a hatalmas répaföldek, lehetetlenség lett volna ezen a mó­don megszervezni az ökonómiai stimulációt. Sok­kal kedvezőbb lenne a helyzet akkor, ha a mező­gazdaságot és az élelmezésügyet egyesítenék. mert így biztosítva lenne a jó kooperáció. Ennek megvalósítása má'- szóba is került Illetékes he­lyen. Bohdanovský elvtárs szaval mindenesetre biz­tató perspektívát tárnak elénk, ralg Kulašík elő­adó azt fejtette ki, hogy kisebb-nagyobb nehéz­ségek időről időre elkerülhetetlenek a mezőgaz­dasági termelésben, mert az időjárás szeszélyeit, illetve ezek hatását lehetetlenség kiküszöbölni. Ennek következtében volt idén az almatermésen kívül a cukorrépa is olyan bőséges, viszont nagy víztartalma miatt tárolhatatlan. A hatalmas meny­­nyiség elszállítását sem tudták biztosítani a ren­delkezésre álló szállítóeszközök. Körülbelül két hét múlva amúgy is sor kerül egy megbeszélésre a cukorgyárak vezetőivel, amikor is problémái­kat kölcsönösen feltárva igyekeznek olyan meg­oldást találni, ami mindkét fél részére a legki­­elégítőbbnek bizonyul. Nemzetgazdaságunk ér­dekében reméljük, hogy ez fgy is lesz. Befejezésül a sötét színeket feloldőan megem­lékezhetnék arról, hogy a konzervgyártó részleg gyártmányai (zöldséges készételek, főleg paradi­csom) külföldön is ismertek és keresettek, az export, különösen Svájc felé, növekvő tendenciát mutat, — mart ez is hozzátartozik az oroszkai igazsághoz. De ez olyan lenne, mintha egy angínás beteg bajairól beszélve annak örvendez­nék, hogy viszont szép, egészséges fogsora van. Az érdekesség kedvéért mégcsak annyit, hogy a gyár történetében Ján Šôerbík a tizenharmadik igazgató. De mi nem vagyunk babonásak. Sze­rencsétlen a tizenhármas szám? Šôerbík igaz» gató bízik benne, hogy a közeljövőben erre a balhiedelemre még számos alkalommal sikerül rácáfolnia. •&r-C&eveg,é&... a legalattomosabb méregről Az utóbbi időben tudósaink sokat foglal­koznak a dohányzás káros hatásaival. Meg­figyeléseket, kutatásokat végeznek, statisz­tikák készülnek a legalattomosabb méreg ártalmáról. Nagyon nehéz megállapítani, hegy mióta dohányoznak az emberek. A legrégibb elfo­gadható adat: mikor Kolumbusz Kristóf amerikai útjáról visszatért, jelentésében em­lítette, hogy az indiánok egy ismeretlen nö­vény leveleit megszárítják, összegöngyölik, meggyújtjftk és a füstjét szlvogatják ... 15DÖ táján Franciaország portugáliai kö­vete Nicot volt. Az Amerikából visszatérő tengerészektől sokat hallott a dohány cso­dás gyógyhatásáről. Az indiánok ui. azt tartották, hogy a dohányzás távol tartja a rossz szellemeket s a betegeket meggyó­gyítja. Az ősamerikai papok az egyházi szer­tartásoknál is használták a dohány füstjét. Ez idő tájt a királyné sokat szenvedett a fejfájástól. Nicot, a hűséges alattvaló, egy köteg dohánylevelet küldött a királynénak. A királyné kipróbálta az új orvosságot s úgy vette észre, hogy a fejfájás ellen használt. A királyné példáját utánozni kezdték az előkelő hölgyek is s nagyon sok főrangú asszony rászokott a pipázásra. Az új divat hamarosan elterjedt az európai országok­ban. Abban az időben még nem volt állandó neve: egyesek Nicot füvének, mások király­né füvének, némelyek Medici fűnek, min­dent gyógyító fűnek nevezték. A dohányban lévő, mérgeshatású alkaloid Nicottől kapta a nevét — nikotin. Nicot honosította meg a művelt európai országokban a dohányt. 0 maga azonban sohasem dohányzott. Angliában egy híres udvaronc révén ter­jedt el a dohányzás, aki rengeteget dohány­zóit. Erről az udvaroncról jegyezték fel a következő adomát, mely szerint olvasás közben az orrán is eregette a füstöt. Az új szolgája, aki még sohasem látott senkit dohányozni, mikor meglátta, annyira meg­ijedt, hogy hirtelen egy kanna vizet öntött gazdája fejére és kiáltozni kezdett: Segít­ség! Meggyulladt a gazdám agyvelejel A dohányzással kapcsolatban a dohány termelése is elterjedt. A dohány termesz­tését és élvezetét hiába tiltották a világi és egyházi körök, sőt a királyi rendeletek is, már minden hiábavaló volt, általánosan elterjedt és nemcsak a férfiak, de a nők is hódoltak élvezetének. XVI. Lajos pénzügy­­minisztere mindent fontolóra véve, úgy dön­tött, hogyha monopolizálja a dohányter­mesztést, ebből az államnak sok hasznot le­hetne biztosítani. 1874-ben be is vezették a dohány-monopóliumot Franciaországban, később a többi országban is. Napoleon hadseregében csaknem minden­ki pipázott. Az 1832—33. évi török-egyiptomi háborúban egy egyiptomi katonának eltö­rött az agyagpipája. A sivatagban nem tu. dott újat szerezni. Kínjában kiszórta a pré­selt papír-hengerből a puskaport, mellyel a puskaport adagolták, aztán az üres hen­gert megtöltötte dohánnyal, s azt szívta. Így fejlődött ki a cigaretta. A cigaretta főleg a krimi háború után terjedt el, amikor a francia és angol kato­nák megismerték a finom s olcsó török cigarettákat. A cigaretta fogyasztása meg­sokszorozta a dohányzás híveinek számát, s különösen azok szoktak rá a cigarettára, akik nem szívhattak szivart vagy pipát. A dohányzás kezdetben élvezetet jelent, később azonban alattomos méregként ássa alá az ember egészségét. —nj— ■áÉ o h. 0 «I Ö> o «0 OQ Mái számunkban bemutatjuk a koreai Népköztársaságban kibocsátott 3 bélye­get, amelyet a londoni futbdll-világbdj­­nokságon elért siker hatására adtak ki, A többi újdonságból a következőket említjük meg: Törökország egy három­­értékű sorozatot adott ki a Műszaki Egye. tern 10 éves fennállásának évfordulójára. Spanyolország, mint mtnden évben, ez évben is kiadott egy nagyon Szép kará­csonyi bélyeget. A kis Sharjah állam, amely a Vörös-tenger mellett jekszik, Kennedy háláidnak 3, évfordulójára adott ki egy sorozatot. Mint érdekességet em­lítjük meg, hogy ezen bélyegeket dapesti Állami Nyomda készítette. Portugália hat értékből álló sorozatot bocsátott ki, amely hazai tudósokat áb­rázol. A Német Demokratikus Köztársaság­ban kiadott hatértékű sorozat a „Terülj asztalkám" meséjét eleveníti meg. Végül még megemlítjük, hogy a Magyarorszá­gon kiadott festménysorozat oly nagy si­kert aratott, hogy Magyarországon csak hatalmas felárral kapható ez a sorozat. Kétségtelenül nagyon szép ez a kiad­vány, de véleményünk szerint nagyobb példány számban kellett volna megjelen­tetni, hogy mindenkinek jusson belőle. 7 Nem középkori kfnzókamra hóhérokkal, hanem az oroszkai cukorgyár szűrőberendezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom