A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-25 / 26. szám

Szemünkre vetették, hogy ea ideig még nem esett szó e rovatban a gyermek csa­ládon belüli zenei növeléséről. Ez alka­lommal pótoljuk a mulasztást és rögtön elől­­járónan hangsúlyozzuk: nem kell ahhoz zene­­pedagógiai képzettség, hegy a szülő gyermekét dalolni szerető, zenét kedvelő emberré nevel­je. Minden gyermek zenei képessége fejleszthe­tő, s csupán a zenei benyomások mennyiségé­től, a zenei élmény hatásától függ, hogyan bontakozik a gyermek daloló kedve, ritmikus mozgása, zeneszeretete. A pedagógiában annyi­szor említett hasonlattal kell élnünk: ha a mag nem kap vizei és napfényt, nem fejlődik, sőt még csírázni sem kezd A zenei képesség is ilyen mag, amely minden gyermekben meg­van. Megfelelő serkentések — a jókedvvel éneklő szülők, testvérek, a meghitt családi rádiózások, zenehallgatások — szárba szök­kentik a magot, melyet aztán az Iskola tovább ápol. A legtöbb ember szereti a zenét. Zenei élmé­nyei, nevelése szerint a könnyű vagy a komoly zenét Messze meghaladná ennek az írásnak a keretét, ha azt akarnánk vitatni, hogy vajon a könnyű vagy a komoly zene kedvelésére ne­veljük gyermekeinket. Ennek tisztázását most ne vitassuk, ám mégis meg kell jegyeznünk, hogy minden muzsika, mely lelki gyönyöreink gyarapítására szolgál, értékes, Persze, furán hatna az az ember, aki csak humoros karco­latokat, vidám könyveket, csak Karinthyt, vagy csak Hašeket olvasna. De az az ember sem kevésbé furcsa, aki úgy gondolja, hogy a tu­dományos szakirodalmon vagy akár Doszto­jevszkijen és Balzacon kívül mást olvasni bűn. Beethoven, Lehár és Janáček művei, valamint a jő tánczene más-más alkalomra írt muzsika és az egyik élvezete nem zárja ki a másikat. Más kérdés egy művészi mű értékének idő­állósága. Azonban erre is választ kapunk, ha arra gondolunk, hogy az élet más területein is mit nevezünk időtállónak, értékesnek. Azt, ami ötletes, eredeti, a szemnek kellemes, hasz­nálhatósága, élvezhetősége időtálló. Visszatér­ve a zene birodalmába: vajon ki hallgatná szí­vesen még ma Is az „Ott fogsz majd sírni...“ vagy a „Marina mám fa rád... “kezdetű slá­gereket. Ma már ezek a dalok unalmasak, kopottak, sőt érzelgősségük miatt nevetségesek Is. Bach és Mozart, Csajkovszkij és Liszt gyö­nyörű dallamai, meg a népi zene gyöngysze­mei azonban évszázadok múltán is élvezetesek, újak és frissek. Évszázadokon keresztül csi­szolta az egész nép szive ezeket a dalokat ke­rekké, egésszé, mesterien művészivé — akár-Csehszlovák és magyar írók vitatkoznak a „Társadalom ás irodalom“ témáról Budapesten az írószövetségben. Erre az alkalomra a Pla­meň című, csehszlovákiai irodalmi folyóirat főszerkesztője dr. Jirí Hájek, valamint Vladi­mir Neff, Josef Hanzlik, František Bartusek, František Sochor és Ctibor Štítnicky író Bu­dapestre érkezett, a Kortárs vendégeként. A krakkói nemzetközi rövidfilm-fesztivál jú­nius B-án kezdődik; előzőleg három napon át lengyel nemzeti rövidfilni szemlét rendeznek Krakkóban. A vasárnapig tartó nemzetközi film szemle idején vitát is rendeznek. A rövidfii mek forgalmazása és nemzetközi terjesztése címmel. A brüsszeli, Erzsébet királynőről elnevezett nemzetközi hegedűverseny nagydiját Filep Hirshorn szovjet művész nyerte. Második díjat kapott a bolgár Milanova Sztojka, harmadik díjat Guido Kremer. A negyedik helyre Roman Node) szovjet hegedűművész került. Az animációs, rajz- és bábfilmek VII. nemzet közi fesztiválján június IS és 20 között a fran­ciaországi Annecyben három magyar mű sze­csak a patak vize a kavicsot. E dalok dailam­­fordulatai természetesek, egyszerűek, a gyere­kek számára közeliek. Aki a népi gyermekda­lok színpompás világát magáénak vallhatja, az minden bizonnyal fogékonyabb lesz az ér­tékes zene befogadására, s minden bizonnyal éneklő, dúdolgató emberré válik. Miben lehet a család az iskola segítségére? Az első legfőbb tennivaló: a szülők teremtsék meg a családban azt a légkört, melyben az éneklés öröme, és a zene figyelmes, türelmes meghallgatása természetes jelenség. Bizonyára minden felnőttnek van gyermekkorából egy-egy kedves emléke, amikor pl. édesanyjával együtt énekelgetett... A szülők feladata, hogy hallgassák érdeklő­déssel a gyermek énekét és ha csak módjuk­ban áll, énekeljenek gyermekükkel. Nagyon ügyelnie- kell Ilyen alkalmakkor a szülőknek, mert egy-egy kellemetlen megjegyzés — hami­san énekelsz, ne nyikorogj, mindig ugyanazt fújod, gyerekes, egyszerű, csúnya ez a dal, stb.... — egy egész életre elkedvetleníti a gyermeket az örömteli dalolástól. Becsüljük meg az iskola munkáját azzal, hogy ne blrál­­juk azt, amit ott tanul. Az Iskolákban tanított dalok a magyar népdalkincs legértékesebb da­rabjai. Éppen ezért ajánlatos lenne, ha a szü­lők is forgatgatnák az „Énekeljünk" című ze­nei nevelés szép kiállítású, ízléses tankönyveit és gyermekükkel közösen énekelgetnék eze­ket a dalokat. Mindenütt ott, ahol a házban lemezjátszó van — ajánlatos lenne a könyv végén feltüntetett öt-hat hanglemezt megvá­sárolni, hogy elsősorban ezekkel az értékes zenei művekkel ismerkedjék a család, ezek váljanak az együttes éneklés, zenehallgatás alapvető anyagává, mindnyájunk zenei anya­nyelvévé. Itt jegyezzük meg azt, hogy ma már Szlovákiában minden magyar tannyelvű iskola 1—5. évfolyamában a tanítást örömteli dalo­lással kezdik és fejezik be. Minden szülő többet akar nyújtani gyerme­kének, mint amennyit ő annak Idején kapott. Legyen ez így gyermekeink zeneszeretetre való nevelésében is. Igyekezzünk gyermekeinkből a dalolásban örömet lelő embert nevelni, mert; „Utóvégre — írja Kodály Zoltán — lehet zene nélkül élni. Sivatagon át Is vezet üt. De ml, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útján, mintha sivatagon men­ne át, hanem virágos , réten.“ M. F. repel: Nepp József Ot perc gyilkosság, Foky Ot­tó Ellopták a vitaminokat és Szoboslai Péter Ha én felnőtt volnék... című filmje. A francia egyetemi hallgatók országos szö­vetsége, az egyetemi szakszervezetközi bizott­ság és a francia főiskolák országos szakszer­vezete felkérte Armand Gattit, hogy Írjon szín­darabot a vietnami háborúról és a vietnami amerikai agresszióról. A színdarabot aztán egyszerre mutatnák be Párizsban és több vi­déki színházban. Noha Gatti még távol áll a darab befejezésétől, máris számos ország (főleg afrikai államok, többek között Algéria és Tunézia) színházai engedélyt kértek a szín­mű bemutatására. Becs városi tanácsa rövidfilm-sorozatot akar készíteni a legnevesebb osztrák művészekről. Az első filmek Fritz Wortrubáről, Gottfried von Einemről, Käthe Goldről és Paula Wesselyről szálnak majd, s tervbe vették egy színes film forgatását johann Straussról és halhatatlan Kék Duna keringőjéről. A filmeket elkészültök után egy külön erre a célra berendezett film­múzeumban őrzik. C int nélkül i. Az anyák felkiáltanak ... Az anyák mindig felkiáltanak: — Hiába szültelek, fiam, árva mezőn járunk, te meg én, pedig virág lehetnél, gyönyörű virágszál, mert annyi könny senkit nem öntözött, mint téged. Hiába szültelek, fiam: sírásod magam hallgatom, nevetésed magam hallgatom s apró lépteidhez csak magamét mérem, mert ketten járunk csak az árva mezőn. Hiába szültelek, fiam! Egyszer mafd te is elindulsz tőlem, magam maradok kiáltásaimmal,,, Az anyák mindig felkiáltanak, és akár szerelem, akár háború, leány vagy fiú születik, árva mezőn járnak ők, a szeretők és felkiáltanak: — Hiába szültelek, lányom: sorsod ezen a világon nem lehet különb, mint az enyém. Ki véd, ki óv a szerelemtől ? Magam is gyönge fűszál, kit a szélvihar összekuszál... Hiába szültelek, lányorril Ki magát nem védi, óvja, hiába oldja, csomózza szívét nem védi senki! S hiába szültelek, lányom: vérem vagy, ágam, virágom, de nem én vagyok a szél .. Az anyák felkiáltanak ... Az anyák mindig felkiáltanak. Az anyák hiába hívják segítségül fiaikat, és a leányok is hűtlenné válnak és hűtlenné a szeretők. II. Az unokák megszületnek: az unokák sírnak, az unokák járni tanulnak, az unokák beszélni tanulnak ... Az unokák nem ért egymást amikor jeles ünnepeken körben állnak a nagyszülők udvarán: az unokák a nagyszülőket sem értik. —- „Gyöngyöm, virágomľ Az unokák nem tudják, mi a „qyöngyöm“ mi a „virágom". Másnyelvű világ küldi őket vissza, oda, ahol apjuk vagy anyjuk tanulta: — „Gyöngyöm, virágom," A nagyszülők mosolyognák, a nagyszülők sírnak, a nagyszülők beszélni tanulnak azon a nyelven, ahogy az unokák köszönnek. A nagyszülő szive mindent befogad: a nagyszülők szíve tiszta szoba, ahol leülhetnek a másnyelvü unokák: de egyszer elfogynak a nagyszülők elfogynak a tiszta szobák, és az unokák elfelejtik a világot. GYURCSÖ ISTVÁN 10 tom w s

Next

/
Oldalképek
Tartalom