A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-18 / 25. szám

4 Z íté fä n fíp jn.... Az United Press International ezt a közle­ményt bocsájtotta kl: „A Smithson asztrofizikai obszervatórium megcáfolta azt az ausztráliai hírt, hogy az Ikarosz aszterold valószínűleg oly erővel ütközik bele a Földbe, ami megfe­lel ezer hidrogénbomba' egyidejű robbanásá­nak. Továbbá közölte azt is, hogy nincs tudo­mása arról sem, miszerint az Egyesült Álla­mok, Anglia és a Szovjetunió tárgyalásokat folytatnának annak lehetőségéről, hogy az atomhajtású rakétákkal hogyan sikerülne meg­akadályozni az Ikarosszal való összeütközés katasztrófáját. Az Ikarosz ugyanis nem zuhan le a Földre, hanem körülbelül 6,5 millió kilomé­ter távolságra halad el mellette, amint már ezt régebben is kiszámították a tudósok.“ Nagyon sok aszteroldot ismerünk és az Ika­rosz alig valamiben különbözik tőlük. Az át­mérője nem nagy, mindössze 1,5 km. A legna­gyobb planéta, a Céresz például ötszázszor na­gyobb az Ikarosznál. Az eddigi adatok szerint egy kilométernél nagyobb átmérőjű aszteorid körülbelül harminc vagy negyvenezer lehet. Továbbá az Ikaros annyira nem világos, hogy csak az Mt. Palomar kaliforniai teleszkópjának ötméteres lencséjével látható, de csak akkor, amikor legközelebb van hozzánk. Minden tizenkilencedik évben elhalad az Ikarosz a Föld „közvetlen közelében“. 1968. Jú­nius ZO-án pedig keresztezik egymás röppá­­lyáját: ezen a bizonyos napon „mindössze“ 11520 000 kilométer választja el a Földtől, öt nappal előbb még közelebb lesz a Földhöz, csupán 6 720 000 kilométerre. A nagy és a kis bolygók pályája között lé­nyeges eltérés van. A nagy bolygóknak a Nap­tól való távolsága megfelel azoknak a törvény­­szerűségeknek, amelyeket már a XVI. század­ban felfedezett Kepler. A Mars és Venus pá­lyája csaknem kör alakú és a ml naprendsze­rünkben nem létezik olyan erő, ami ezen boly­gók pályáját megváltoztathatná. Az aszteroldok pályájával viszont egészen más a helyzet. Kilenctized részük ugyan a Nap körül kering és gyűrűket alkot a Mars és a Ju­piter pályája között, de a többiek a newtoni törvények szerint nem viselkednek egészen normálisan: a pályájuk az üstökösök mozgásá­hoz hasonlít, mivel parabolikus és különféle szögeket zár be az ekliptika! síkkal. Ilyen pá­lyája van az Ikarosznak is. Kepler feltételezte, hogy a Mars és a Vénusz között volt még egy tizedik bolygó is. Amikor aztán annak a feltételezett pályáján aszterol­­dokat fedeztek fel, megszületett az a feltevés, hogy azok az említett bolygó töredékei. Nemrégiben a szovjet tudósok tanulmányoz­tak egy meteorltot, mely nyolc százalék vizet tartalmaz. Csak valami nagyobb kozmikus tes­ten, bolygón Jöhetett létre. De hová lett az a bizonyos bolygó? 1958-ban tektlteket fedeztek fel, rádióaktív anyagok nyomót a megolvadt meteorltokon. Nagyon hasonlítanak arra az üvegszerfl képződményre, amely a sziklákon Jön létre atomrobbanás következtében. A meteo­ritok rádióaktív elemzése során megállapítot­ták, hogy a koruk körülbelül négy milliárd óv, a tektitek kora viszont nem haladja meg a há­rom vagy négyszáz millió évet. A. I. Zavarnic­­ky akadémikus véleménye szerint az annyit Jelent, hogy a keletkezésük helyén kozmikus testek kdTlízlóJára, összeütközésére került sor. S. V. Orlov csillagász szerint Így pusztult el a tizedik bolygó. El is nevezte a bolygót a hitre­­gebeli napfi tiszteletére Faethónnak. A Faethón bolygó szétrobbanásával megma­gyarázható lenne az aszteoroldok rőppályájá­­nak — köztük az Ikarosz pályájának Is — a rendellenessége... Hiszen 1937-ben a Hermész aszterold 800 000 kilométer távolságban haladt el a Földünk mel­lett. Ha a kritikus határon belül megközelített volna bennünket, az ilyen találkozás aligha lett volna kellemes az emberiség számára. Az Ikarosz mozgása közben különböző boly­gók hatása alá kerül, főként a Merkúr hat rá. A tűz csiholója Kellett a tűz: a fény és a meleg valamikor régen ts, amikor az Őseink még barlangokban, sátrakban, fák tetefére vagy cölöpökre épített kunyhókban laktakl... Először félelmetes, szörnyű Istenség volt a tűz. KésObb megszelídült és az ember szolgálatá­ba állt. Ma elég egy gyufaszálat a doboz oldalához dörzsölni és már lobban ts a láng (vagy letö­rik a gyufafej). S hiába kapható minden dohányárudéban tíz­féle kül- és belföldi öngyújtó, hiába van min­den dohányos zsebében vagy kézitáskájában (ha hölgyrOl van szó), hol a benzin fogy kt be­lőle, hol a tűzkő és Ilyenkor akarva akaratlanul visszatérünk a régi, de lói beváld gyufához. Mégis nagyon kevesen tudják, hogy Szlová­kiában egyedül Besztercebányán van gyufagyár, a Smrečina nemzeti vállalat. Ez az „egyetlen­ként' most tavasszal ünnepli hatvanadik szü­letésnapját. Ebben az üzemben évente 15 000 láda gyufát készítenek, amiben több mint 150 000 000 ska­tulya gyufa van. Ez a mennyiség nagyjából fe­dezi ts a szlovákiai gyufaszükségletet. Magának a gyufának és a dobozának előállí­tásához évente 5000 folyóméter bükk-, nyár- és fényőfára van szükség. Egy köbméter fából kö­rülbelül 40 000 skatulya gyufa készül, a napi tel­jesítmény Besztercebányán 560 000 skatulya gyufa. De a számokból talán elég ts lesz annyi. Magát a gyufát fenyőfából, a dobozát pedig nyár- és bükkfából készítik. A fát először spe­­dálts (mindössze hatvan éves) gépekkel össze­vágják, „felszeletelik", párolják. A gyufának a fáját ezután még paraftnba mártják, majd az egyik végét belemártják abba az anyagba, ami­ből a gyufafej képződik. A másik üzemrész­legben készülnek a skatulyák, s ezeket önmű­ködő gépek töltik meg, s ezután a doboz ol­dalát foszforral kenik be. Ha már ez Is készen van, tízesével csomagolják. Bs a gyufa minősége? hét Bár ez a vonzás csak minimális, de arra még­iscsak elég, hogy alig észrevehetően megvál­toztassa repülése szögét, hogy a csaknem 1500 000 000 kilométeres távolság 7 000 000 ki­lométerre módosuljon akkor, amikor a pályá­ja keresztezni fogja a Föld pályáját. S éppen ezért feltételezik az ausztráliai tudósok, hogy találkozhat az Ikarosz a Földünkkel. Az Ikarosz becsapódása azonban nem okoz­ná bolygónk pusztulását, amint ez a Faethón esetében történt. Az aszterold tömege bár nagy — 10 milliárd tonna — a Földhöz viszonyítva lényegtelen. Ennek ellenére a találkozásnak mégis katasztrófáid következményei lehetné­nek. Képzeljük csak el, hogy a másodpercenként harminc kilométeres sebességgel száguldó asz­­teroid hirtelen megállna. A kinetikus energiá­nak olyan hirtelen változása állna be, ami fel­érne a dlnamltnál sokkal nagyobb hatású száz milliárd tonna robbanóanyag pusztító erejével. A Földön tizenöt vagy húsz kilométer átmérőjű kráter keletkezne, a mélysége pedig több mint három kilométer. Ha a tengerbe zuhanna, gi­gantikus hullámokat kavarna, melyek a part menti lakosság pusztulását okoznák. S közben még nem is említjük az előre nem tudható föld­rengéseket, a porfelhőket és a terméketlen, aszályos éveket egész bolygónk területén ... De nem folytatjuk tovább ezt a gyászos fel­tevést: 1968-ban az Ikarosz az említett távol­ságban halad el a Föld mellett. Az összeütkö­zés lehetősége egy a mllliérdhoz. Ezt azt Jelen­ti, hogy sohasem ütközhetünk vele össze? Er­re a kérdésre ma még nem válaszolhatunk tel­jes bizonyossággal. Az Ikarosz felfedezése óta ugyanis még csak nagyon rövid idő telt el és a röppályájáról ez idáig keveset tudunk. Tehát legközelebb 1988-ban, majd pedig ti­zenkilenc év múlva halad el a Föld közelében. Feltételezzük, hogy addigra az űrrepülés segít­ségével elriaszthatjuk ezt a rémképet is. Képzeltük csak el, ha minden műszak alatt 560 000 skatulya gyufát kellene ellenőrizni!... Ez szinte lehetetlen. Több ezer dolgozóra len­ne szükség. Így fordul azután elő, hogy az üz­letekbe félig vagy majdnem teljesen üres ska­tulyák ts kerülnek szép számmal. Az utóbbi Időben javították a gyufafej vegyt összetételét ts. Ezenkívül a gyufafejek most már négy színben készülnek: zöld, piros, vilá­gos- és sötétbarna. Négy automata — négy szín, ha valahol hiba csúszik a „receptbe", azonnal tudják, hol keressékl K. Bachan felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom