A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-11 / 24. szám
XXVII. A tábornok hirtelen távozása a siklósi várból Eke Máté tekintetét sem kerülte el. A haditerveket még az éjszaka folyamán a diákkal gyors lován elküldte Béri Balogh Ádám táborába. Tudta jól, hogy több napra lenne szükség a tervek megváltoztatásához, hiszen a labanc csapatok már mozgásban vannak. Sürgette brigadérosát, hogy most csapjon le a császári hadoszlopokra, ameddig egyenként menetelnek és nem egyesülnek nagy sereggé. De azt is tudta, hogy báró Eberstein ezredes sem lesz tétlen a közeli napokban. Ebben nem is csalódott. A labancok már kora reggel rajtaütöttek a falvakon és a várba terelték az asszonyokat és a gyermekeket. Szerencsére a férfiak már előző este parancsot kaptak arra, hogy részben a Dráva árterületén, részben a Tenkes erdejében fegyveresen gyülekezzenek. — Mi lesz velünk? —• siránkozott Amália a várban. , — Ha most nem vágja ki magát Eckbert, örökre vége a katonai karrierjének, — magyarázta búskomoran Helén, aki nem csak barátnője látogatására érkezett Siklósra, hanem azért is, hogy elmondja a bécsi híreket, amelyek szerint ha Eberstein báró- nem fogja ol a Tenkes kapitányát és nem teremt rendet, kegyvesztett lesz. — Mindent megoldok — magyarázkodott az ezredes. Olyan kelepcét állítok ennek a zslványnak, amelybe most majd biztosan belefut. Másnapra szekereket parancsolt a várba és harsányan hirdette, bogy másnap reggel a túszként összegyűjtött asszonyok egy részéi az eszéki vár kazamatáiba szállíttatja. Juliska hallotta ezeket a parancsokat és tudta jól, hogy az erősen védett eszéki várból nem menekülhet senki. Ha egyszer odaviszik a túszokat, semmi remény sem marad megszabadításukra. Most ő használta fel a hosszú kötelet és a következő éjszaka leple alatt sietve vitte a kegyetlen hírt a Tenkes kapitányának. — Nem hagyjuk cserben őket — határozott Máté. Gondosan megtöltötték fegyvereiket és felkészültek a rajtaütésre. Báró Ebersteln Eckbert ezredes is felkészült erre. Még az éjszaka folyamán női ruhába öltöztette legkeményebb katonáit, szoknyáik alatt pisztolyok és tőrök lapultak. A kocsikon halászhálókat helyeztek el és másnap reggel látszólag csekély kísérettel útnak indította őket Eszék felé. A feladatuk az volt, hogy támadás esetén a kísérők látszólag megfutnak, a segítségükre érkező kapitányt pedig lerohanják, fejére hálót borítanak és a várba hozzák. A Szársomlyó-hegy sziklái közül figyelte a menetet Máté, Jakab és Rózsa. Mindössze négy labanc kísérte a két kocsit. — Ezekkel pillanatak alatt elbírunk — pillantott Jakabra a kapitány. — A nagyfalusi erdőszögletnél csapunk rájuk — javasolta Buga. Rózsát a figyelőhelyen hagyták, ők lóra pattantak és a kocsik elé kerültek. Folytatjuk
