A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-11 / 24. szám

A nagy pillanat Vannak pillanatok az életben, amelyekre mindig szívesen visszaemlékezünk, amelyeket sohasem felejtünk el... Annál becsesebbek ezek, minél nehezebben érhetők el, minél több szorgalmas munka, sok sok lemondás és nem kevés Izgalom előzi meg őket. Ilyen pillanat kétségtelenül a promóció, a doktorrá vagy mérnökké avatás, az ünnepélyes diplomakiosztás, tanulással, gyakorlatokkal, iz­galmakkal teli öt esztendő végső eredménye. Ott áll a végzett növendék, tegnap mág egyetemi polgár, a fekete talárba öltözött, ha­gyományos barettet és díszes láncot viselő rektor előtt a főiskola ünnepélyesen feldí­szített aulájában és büszke elégedettséggel, a jól végzett munka örömére átveszi kezéből sokéves álmai vágyát, a diplomát, mely útlevél az életbe, megnyitja az utat a tudomány, a technika vagy a' művészet magasabb régióiba. És a sűrű széksorokban ott ülnek a boldog és büszke szülők, a barátok ás Ismerősök, hogy tanúi legyenek a nagy pillanatnak, elraktároz­va szívükben a nagy esemény minden egyes mozzanatét s aztán soká. nagyon soká emlé­kezzenek erre a napra, mely oly nagy jelen­tőségű a fiatal diplomás életében. Megható pillanatok ezek. Szem nem marad szárazon. De az öröm könnyel ezek és a büszkeségé Mert nyújthat-e ennél többet egy szülő a gyér mekének? Hogy így Indítsa el őt az életbe? Kész emberként, végzett emberként, aki előtt megnyílnak a tudomány fellegvárának kapui, a gyárak és kutatóintézetek, a tanári katedrák­hoz vagy az alkotó művészetekhez vezető utak. Aztán jönnek a gratulációk, a sok-sok virág, mely most valahogy szebb, festőibb, mint más­kor, és az Illata Is egészen más... És az aján­dékok. Egy-egy szép óra, köves gyűrű vagy nyaklánc, az emlékezetes nap bevésett dátu­mával, hogy örökké emlékeztessen arra, ami ezen a napon történt, hogy a frissen avatott doktor vagy mérnök még az unokáinak Is el dicsekedhessek egykoron, előttük Is feleleve­níthesse e feledhetetlen pillanat el nem múló emlékét, s azokét, akiknek mindezért hálá­val tartozik. Mert az ember halandó, de a mű megmarad ... — t — A mai kor gyermeke testileg és szellemileg egyaránt fejlettebb, mint az egy—két nemzedékkel ezelőtti gyerekek voltak. Változása egyenes arányban van a technika fejlődésével. Nem rosz­­szabb, mint a régiek voltak, csak más! Mindenesetre nyugtalanabb, mozgékonyabb, mert sokkal több benyomás éri. MIBEN JOBB? önállóbb és saját véleménye van mindenről. Ennek az az oka, hogy ma sokkal több szülő dolgozik, mint régen. A dolgozó édesanyák gyer­mekeiket már két—három éves korukban kezdik szoktatni, hogy gon­doskodjanak magukról. Négy—ötéves korukban már elküldik őket a bolt­ba. Az önállóságot tehát tervszerűen fejlesztik bennük. A bölcsődében és a napközi-otthonos óvodákban nevelt gyerekeket Is önállóságra és önmagukról való gondoskodásra szoktatják. Bátrabbak: bátorságuk is az önállóság következménye. Minden szülő és felnőtt megbotránkozik, ha egy gyermek a szemébe mondja: „Nincs igazad, tévedsz..." És valóban, nem mindig a szülőknek vagy a felnőt­teknek van igaza és nem szemtelen az a gyerek, aki megmondja, hogy tévednek. Viszont könnyen szemtelenné válik, ha letorkolják, leszidják és azt akarják vele elhitetni, hogy nem állhat ki az Igazságért, mert egy felnőttel szemben sohasem lehet igaza. Bírálja társait és ugyanígy bírálja a felnőtteket sőt szüleit is. Szinte mérlegre teszi cselekedeteiket. Ha azt tapasztalja, hogy következetesek, Igazságosak, türelmesek vagyunk egymással és velük is, akkor elismer bennünket tekintélynek. Mintegy példaképének tekint. Teklntélytiszteletük tudatos, szeretnek dolgozni és szívesen segítik gyengébb társaikat is a munkában. MIBEN ROSSZABB? Ne gondoljuk azért, hogy a technika századának gyermekei hiba nél­kül valók. Tudásuk és Ismereteik felületesek, éppen azért, mert túlsá­gosan sok az Ismeret, sok az őket érő benyomás és egyiknek sem szen­telnek elég figyelmet. Mindenhez hozzá tudnak szólni, de az Iskolai tan­anyag elsajátítását csak kötelességnek látják. Hamar hiszik arról, amit csak sejtenek, hogy már tudják is. Könnyen mondanak szélsőséges ítéletet. Hamar rámondják a legko­molyabb dolgokra Is, hogy „hülyeség“. Ha sikertelenség éri őket, szé­gyenük bevallani és cinikus megjegyzésekkel palástolják érzelmeiket. Akadnak önmagukkal meghasonlott, cinikus gyermekek is, de ez nem általános jelenség. Itt mindig a család és a környezet megvizsgálása vezet a baj forrásához. £etietezni Azetetnének Papp Zsuzsanna egy 18 éves csehszlováktat fiúval szeretne le­velezni. ö a komlói gimnázium 16 éves diákfa. Címe: Sásd, II. kér. Árpád utca 3. Szőts Erzsébet 17 éves diáklány szlnészképeket cserélne és külön­féle témákról levelezne csehszlo­vákiai fiatalokkal. Címe: Mafos, Lenin út 18, Tolna megye. Ma­gyarország. Vojtková Valéria magyar lá­nyokkal és fiukkal levelezne, sze­reti a táncdalokat, és színészké­peket gyüft. 14 éves, a Vili. osz­tályba fár. Címe: Leles, 32. okr. TrebtSov. Gartai Márta 20 éves, hasonló­korú fiatalok leveleit várfa. Címe: Karcag, Bethlen Gábor u. 19. Ma­gyarország. Bujdosó Klára csehszlovákiai fiatalokkal levelezne. Címe: Jász­berény, Toldi u. 3. Baksa Sarolta különféle témák­ról levelezne. Címe: Barkaszó, Vas­út u. 117, Munkácsi Járás. SSSR. Milla Manr 22 éves észt lány, oroszul és angolul levelezne ma­gyarországi és csehszlovákiai fia­talokkal. Címe: Kurnl 29-1 Tallin, — 16 Estonia SSSR. R. Bach 18 éves lett fiú oro­szul és németül levelezne hason­lókorú fiatalokkal. Címe. Riga-6~ Talivalza tela 1-b. SSSR. Bent vagyunk a nyárban Elefántcsont színű műszálas anyagból készült ez a nagyon finom - vonalú ruha, a színével megegyező csont gombokkal. Bevarrott ujjakkal tettebb alakra Is előnyös. Fiatalos, szellős jersey ruha, egyetlen dísze a zippzáras „tükör­­gallér“. Rendkívüli elasztikus volta miatt sportolásnál is kényel­mes és szabad mozgást biztosit. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom