A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-04 / 23. szám
XXVI. A tábornok fogadtatását még kellemesebbé totte as ezredesné barátnőjének. Helénoek az érkezése. Am, amig a várudvar a fogadást )elzé kürtöktől harsogott, Juliska, a magyar szakácsnő a konyha Ablakából gondosan figyelt mindén mozdulatot. Erős, kemény asszohy volt a szakácsnő. A szive pedig a kurucokhoz húzott. Józan érteimével nyomban megsejtette, hogy nem véletlenül érkezik ide egy dagyhatalmú generális. Mivel a szokásos konyhai készletek szerénynek bizonyultak a díszes Vendég ellátásához, beszerzés ürügyén a faluba sietett. Siklósi bácsi egyik megbízható emberének tudtára adta, hogy sürgősen beszétni akar a kapitánnyal. S amíg a tábornok az ezredest faggatta a Tankes kapitányáról, akinek a híre már Bécsbe is eljutott, a szakácsnő megállapodott Mátéval, hogy az éjszaka folyamán becsempészi a várba. Egf hordóban erős kötelet csempésztek be a vár éléskamrájába, amelynek az ablaka sarokbástyába volt vágva. Erős rács zárta el a lőrésnyi ablakot, de Juliska ezt a rácsot kifeszltette. Ezután a bástya oldalán leengedte a kötelet. Négyet rándult a kötél — ez volt a Jel. Nemsokára felbukkant a pihegö kapitány feje oz éléskamra nyitásában. — Jelenleg a lovagteremben vacsoráznak — magyarázta a szakácsnő Máténak. — Ha ezt a kötelet magaddal viszed és az épület mésik oldalán a vendégszoba ablakénál laengeded, könnyedén bemászhatsz a tábornok szobájába. A kapitány felmarkolta a kötelet ét felsurrant a padlásra. Odafönt megkerülte az épülettömböt és á tábornok lakosztálya fölött egy gerendán meghurkolta a kötelet. Néhány másodperc blatt a tábornok ssobájában volt. Végigkutatta a tábornok dolgait, da ott nem találta meg azt, amit keresett. Egy szépen faragott szekrényen akadt meg a tekintete. Kése hegyével sorra kinyitotta a fiókokat. Végre a kezébe volt, amiért Jött. Gondosan készített, hengeralakú bőrtokban lapultak a haditervek. A kapitány éppen zekéiébe rejtette a haditerveket, amikor az ablakban két kutató szem dermedt tekintetét vette észre. Csak annyi Ideje volt, hogy az ablak alá vetődjön, mert Pltylk őrmester nyomban rálőtt. A lövés zaja felverte a várat. Vége szakadt az jtnnepélyes vacsorának. A riadóztatott őrség minden talpalatnyi helyet megszállt a falakon. — A tábornok úr szobájában van a Tenkes kapitánya — jelentette libegve az őrmester. A generális bőszülten rohant tel az emeletre, da sem a kapitányt, sem pedig a haditerveit nem találta. Máté furfangos tervet eszelt ki. A várkapu felé Iramodott. Jéi számított, mert éppen a tábornokkal és az őt kisérő ezredessel találkozott. — ön kicsoda? — kérdezte riadtan a meghökkent tábornok. — A Tenkes kapitánya — csattant Máté szava, majd karikás ostorával kezdett csattogtatni. Csak a lábukat célozta. Azok úgy kapkodták lábaikat, mintha egy bécsi t&nomester vezényelt volna, majd, amikor megelégelte, faképnél hagyta a lihegő tiszturakat. Máté <i kapubástyéra surrant, ahonnan karikás ostorán csúszott le. — Ezredesi On felelős mindenűrt! Ha nem szerzi vissza a haditervoket, a lejébe kerül — hebegte a tábornok. (Folytat jvltj
