A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-04 / 23. szám

/Uom nélküli alvás nem létezik Minden ember álmodik éjjel, ha nem is tud róla Az álmok saját életüket élik Hallucinációs és emlékező álmok

Két hétig hiába várakoztak a pszichológusok. Csupán a tizenötödik napon következett be, amit a kísérletezők vártak: a kísérlet alanyát képező személynél a „személyiség kétségtelen, mély változását“ észlelték. A kísérlet elején az önként Jelentkező személyt „hallgatag, nagyon komoly és erkölcsös férfinak“ minősítették. A hallgatag férfi egyszerre nagyon beszédes lett. Nem bírt uralkodni magán, és egyszerre furcsa kívánsága támadt: el kell mennie egy vendéglőbe és becsapnia a plncérnöt. £s sztriptízt is akar látni. S a személyiség megváltozásának oka? A kaliforniai .Stanford egyBtem tudósai meggátolták, hogy a kísérleti személy a két hét alatt álmodjon. William C. Dement professzor, a kísérletek vezetője kijelentette, hogy két hétnél tovább nem merte a kísérleti személyeket megfosztani álmaiktól, mert félt, hogy a kísérlet halálesettel végződik.

Dement professzor kísérletei az alig tízéves, üj tudományág, az experimentális álomvizsgálat legújabb eredményeit tükrözik. Az új vizsgálati módszer egy 1953-ban történt, véletlen felfedezésből keletkezett. Eugene Aserlnsky, a chicagói egyetem fiziológiai tanszékének fiattal tanársegéde alvó gyermekeket vizsgált meg. A szemük mellé finom drótszálat ragasztott, hogy elektromos erősítő berendezés segítségével megfigyelhesse a zárt szemhéj alatt a szemgolyó minden megmozdulását. Az automatikus készülék (elektrookulograf) Írószerkezete feljegyezte a szemgolyó minden megmozdulását. A kísérletek azt mutatták, hogy az alvó ember az éjszaka folyamán néhányszor erősen forgatja a szemét. „Ez a Jelenség bizonyára az álommal függ össze," ítélte meg a felfedezést a tanársegéd főnöke, Nathaniel Kleltman proíeszszor, a jeles álomkutató. Helyettesével, Dement professzorral együtt széles körű kutatóprogramot dolgozott ki az álom Jelenségének megfejtésére. Mindketten önként Jelentkezőket kerestek, akik a tudomány számára hajlandók voltak álmodni egy éjszakán át. A kísérleti személyeknek ezalatt mérték a szívverését, agyának áramköreit és szeme mozgását. Dement különösen nagy súlyt helyezett azoknak a műszereknek a figyelésére, amelyek a szem mozgását Jelezték. Ahogy az alvó forgatni kezdte a szemét, csengetéssel felébresztették, és Dement professzor magnetofonra Játszotta álmát, melyet elmesélt. Érdekes, hogy a felébresztett személyek 5 esetből négyszer el tudták mesélni álmukat, még olyanok Is, akik azelőtt azt állították, hogy nem szoktak álmodni.

A kísérletek az alvás két olyan fajtáját bizonyították, melyben álmodunk: mély és könynyű alvást. Az alvás két fázisához két különféle álomfajta tartozik. Amit a mélyen alvók meséltek el, a tudósok tipikus hallucinációs álomnak minősítették. Ebben a leghihetetlenebb dolgok történnek, az ember szörnyű és abszurd helyzeteket él át, levegőben repül, vagy szakadékba zuhan. A könnyen alvók álmai az „emlékező álom“ elnevezést kapták. Ezek absztraktul hatnak, és sem drámai, sem szenzációs aláfestésük nincs. Mindössze a mindennapok történésének zűrzavaros töredékeit ■ tartalmazzák.

Több száz kísérlet után a kutatók bebizonyították, hogy szinte az összes, az álmokat érintő népi hiedelmek, és a tudósok számos tézise Is helytelennek bizonyult. Dement és Kleltman tagadják;

hogy vannak emberek, akik csak néha, vagy egyáltalán nem álmodnak — minden normális embernek van néhány álma egy éjszaka folyamán;

hogy. az álmok csak néhány másodperolg tartanak — a valóságban az álmok időtartama tíz perctől több mint fél óráig terjed;

hogy külső ingerek, például zaj, vagy testi szükségletek, mint a szomjúság, álmokat idézhetnek elő — ezek által a jelenségek által nem idéződnek elő álmok, s nem is (vagy csak ritkán) befolyásolják őket;

bogy az alvó nyugtalan mozgásából arra lehet következtetni, hogy álmodik — az álom idején mindenki teljesen nyugodtan fekszik az ágyban;

hogy a nők gyakrabban álmodnak, mint a férfiak, ás hogy a temperamentumos embereknek inkább vannak álmaik, mint a flegmatikusaknak.

Felfedezték, hogy az álmok keletkezése és tartama mindig ugyanazon elvek szerint történik. Átlag 70 perccel az elalvás után jelentkezett a kísérleti alvóknál az elsó álom. Kb. 10 percig tartott és az éjszaka folyamén a legrövidebb volt. Utána egy-két órás Időközökben még négy álomfázis következett, melyek általában 20—30 percig tartottak. A tudósok meglepetéssel állapították meg, hogy az éber állapot és a mély alvás — mely általában álomtfilan — között, létezik a testnek és a tudatnak egy harmadik állapota, melyet eddig senki nem lemert és nem magyarázott. A kutatók ezt az állapotot a szerint a tipikus Jelenség szerint nevezték el, melyet ebben az állapotban az őszszes alvókon tapasztaltak: a szemgolyó gyors és állandó körmozgása a zárt szemhéj alatt. A szemmozgatás fázisát REM-nek nevezték el (a Rapid Eye Movement — „a szem gyors mozgásáénak rövidítése). „Kétféle álom van“ öszszegezte Dement a megdöbbentő eredményt, és hozzátette: „A szemgolyó gyors mozgásának fázisa a lét különleges állapota." Az amerikai tudósok megállapítása szerint a zárt szemhéj alatti szemmozgatással „a fiziológiai viszonyok különleges konstellációja“ függ össze. Röviddel azelőtt, amikor az intenzív szemmozgatás Jelzi, hogy az alvó az egészen mély, álomtalan alvásból áttér a RÉM fázisba, az alvó fej és nyakizmai meglazulnak. Meggyorsul és rendszertelenné válik a lélegzése, vérnyomása emelkedik, és növekszik az agy vérellátása és az agykéreg áramkör-tevékenysége, sokszor az éber állapotban mért fölé. A korábbi elképzelésektől eltérően, az álombéli állapotban az ember nem „lebeg“ ébrenlét és alvás között. A RÉM fázisban a tudat aktivitása legalábbis olyan erős, mint az ébrenlét Idején.

— Az agy nem tesz különbséget ébrenlét és álmodás között — állítja Dement professzor. Csupán a parancsok és Információk rendszere van blokkolva, mely az agyból a test többi részébe közvetíti a jelzéseket. — Pszichológiai szempontból az álomban átélt összes élmények olyan intenzivek, mint az éber állapotban érzékeltek — különösen az olyan megnyugtató élmények, mint egy ellenfél orronverése.

Annál nehezebb volt megmagyarázni, hogy az alvó teste miért éppen ebben a fázisban mozdulatlan. Azelőtt az alvás közbeni nyugtalan forgolódást a felindulást előidéző álom következményének hitték, s a1 Stanford egyetem tudósai ezzel ellentétben azt tapasztalták, hogy a RÉM fázis kezdetével a forgolódás elmaradt. „Ogy van ez, mint a színházlátogatóval“ magyarázta egy chicagói tudós a furcsa Jelenséget, „forgolódik, amíg a függöny fel nem megy; aztán nyugodtan ül, sokszor a lélegzését Is visszatartja, és figyeli a színpadon történteket.“

A tudósok megdöbbenéssel tapasztalták, hogy nem mindez). RÉM fázis azonos Izgató álmokkal; erre az -állapotra Jellemző szemmozgatást tapasztaltak' például az újszülötteknél, akiknél álmodás nehézen feltételezhető olyan értelemben, mint a felnőtteknél. Sőt, a csecsemők alvási idejük sokkal nagyobb részét töltik RÉM állapotban, mint a felnőttek: alvásuknak legkevesebb 50 százaléka Ilyen RÉM állapot (a felnőttek 20—25 százalékával szemben). Állatoknál ugyancsak megállapították a tudósok ezt az állapotot.

Dement professzor ebből arra következtetett, hogy a RÉM fázisú alvásnak mind az embernél, mind az állatoknál Jelentős fiziológiai szerepe van. Az álmok ugyan ehhez az állapothoz vannak kötve, de lehet, hogy csak Jelentéktelen mellékes megnyilvánulásai az anyagcserének, melyet a RÉM alvás előidéz. Hogy a RÉM fázis mennyire helyetteslthetetlen az emberi és állati szervezet részére, Dement meggyőző kísér- j lettel bizonyította be. Intézetében a kísérleti személyeket éjszakákon át megfosztotta RÉM álmaiktól. Ahogy a mérőműszerek Jelezték az Izmok meglazulását, mint a RÉM fázis előjelét, felébresztette az alvókat. Az eredmények drámaiak voltak. Néhány éjszaka után már szinte lehetetlen volt felébreszteni az alvókat.

„A nyolcadik éjszakán már csak úgy tudtuk megakadályozni a RÉM fázis beálltát, hogy a kísérleti személynek betömtük vattával az orrát,“ mondta Dement professzor, „Az izmok feszültsége egy pillanatra visszatért, de azonnal eltűnt, és az izgatást folytatnunk kellett.“

A dexedrln nevű Izgatószerrel hosszabb Időre sikerült két kísérleti alanynál meghosszabbítani a RÉM nélküli állapotot, egészen 14 napra, Illetve éjszakára. Egy nappal később azonban mindkét személynél ijesztő Jeleket tapasztaltak. A RÉM álom hiányában mindkét személy egyénisége megváltozott. Amíg az egyik szokatlan igényelt normális viselkedése ellenére Is elárulta, a másik végtelenül bizalmatlan lett. A kísérleteket félbeszakították. S az egyéniség torzulása azonnal megszűnt, ahogy a két alvó behozta a RÉM állapotban való lemaradását.

A 100+1 ZZ alapján faldolgozta: —duba—