A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-21 / 21. szám
rögtön megyek \a\, szomszédasszony, rögtön megyek ám, csak meghoztam ezt a huszonöt szem sót, mi főt főz, ugyan mondta már, ááá, paprikás krumplit kolbásszal, ló is az, jó bö lére eresztve, hanem, hallla-e, mit csinált a Jancsik gyerek, a büdös kölyke, nem beverte az ablakom, te, te átok, kaptam el a frakkját, ezt tanulod anyádtól, mert hogy köztünk maradjon a szó, az is egy jóféle, ugyan, kérem, összeáll a mostohafiával, hogy nem sül le a képéről a bőr, az a szegény ember, azt az egyet sajnálom, de azért is megérdemli a sorsát, minek vette el, jajaj, dobjon már ki, mióta fogom itt a kilincset, né csak, már fél tíz, na jó, maradok egy kicsit, csak azért, hogy ne vigyem el az álmát, nem, nem, isten ments, már vacsoráztam, jó tejfölös babot, na, nem bánom, egy picit, jaj, minek akkora kolbász, hűha, de finom, príma, kicstt sótlan, én erősebbre csinálom, de hát ahány ház, annyi szokás, én vasárnap egy kis vadasnyelvet csinálok gombóccal, szegény apám igen szerette, hanem, hallja-e, régen nem láttam a maga fiát, ne mondja. Szegeden van a tisztiiskolában, jaj, mit szól már ehhez az atomrobbantásokhoz, ó, szent uram isten, csak ne legyen háború, bár rosszak az emberek, megmondta a budai léleklátó ember, tüzet lát és vizet, én is tegnap álmodtam egy nagy Jeleskáposztával, de a káposzta rothadt volt, hát fájt is egész nap a fejem, na, szomszédasszony, melyik fülem csöng, eltalálta, a bal, örömhír ér, de igazán, miért nem tesz ki, hát persze, azért a pénzért le is ülhetek, na, és mondja csak, szóval a Frényt fiú már kiszabadult, a szeme állásából se néz ki jó, szegény felesége, az is, jaj, mindenkinek megvan a keresztje, hallja-e, de szép ez a jalvédő, nekem is van, de ezek a nyavalyás legyek mind lepiszkítfák, nem jó, egy légyfogó se jó, agyoncsapom én őket, hallja, jaj, úgy el kéne már menni egy moziba, a Fernanden szeretem, haha, a múltkor beleesett a tóba, hű, szent isten, hogy múlik az idő, csak a derekam ne fájna, nem volna semmi baj, na de most már tényleg megyek, jaj, képzelte, két találatom volt a lottón, elvitte azt is a fene, inkább megettem volna, bár nézze, a fogaim • igen el vannak romolva, várjon csak, nem akar egy szép pulóvert venni, nekem kicsi, a sógorom írta, majd küld csomagot, de hát tudja, az olyan locsi-fecsi ember, különben sem vagyok én kíváncsi az ő csomagjára, igaz, kicsi a nyugdíj, de ide járok, oda járok, most a Kisékhez, micsoda rendetlen népség, a kutya az asztalnál eszik, né, mi az, már kukorékol a kakas, elmegy az idő, faj, most már megyek, öltözzön csak nyugodtan át, persze, megy a gyárba, szegény asszony, nem tudott egy szemet aludni, igazán, mért nem dobott ki, nézze, az ura meg már itt is van, átugrottam egy percre, de maga jól néz ki Rádi úr, hát persze most fáradt, nem azért mondom, de nem néz ki többnek ötvennél, hát engem mennyire saccol? Ó istenem, régen volt az, de szentisten, most jut eszembe, jaj, szomszédasszony, igazán maga is milyen, hagy itt beszélni, 6, 6, már azóta biztosan kifutott a tej... NAGY S. JÓZSEF 0] cím, új könyv a kirakatban.,. De csak a kirakatbanl Mert 800 példány volt, Igazán nem Juthat minden családnak, ahol meg telelő korú gyermek vanl Ennyi elfogyhatna belőle Komáromban, Érsekújváron, Kassán, Léván, vagy akármelyik dél-szlovákiai városkában. így a Vadlüdtermő ritka tát ritka család veheti csak meg. Dohát lássuk magát a könyvet. A kíváncsiság arra késztet, hogy a tlrázst nézzem meg először, s ott a következő szöveget találom. Vadlúdtermő ritka fa Gyermekversek Kiadta a Tatran n. v. Magyar Üzeme, Bratislava. 4800 példány a Móra Ferenc könyvkiadó részére, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében jelenik meg. stb. Nézzük csak, kik Írták ezeket a gyermekverseket. Csontos Vilmos, Dénes György, Gyurcsó István, Kovács István, Mouoszlóy Dezső, Petrik József, Rényi Magda és Tóth Elemér. Nyolc csehszlovákiai magyar költő 37 verse. S ha a százoldalas kötetet elolvassuk, elmondhatjuk, ez a Vadlúdtermő ritka fa termett Kurta mesét és Anti-mesét, de jó mesét, azaz Jó gyermekverset 37-nél bizony kevesebbet. Némely versen azt érezni, mintha megrendelésre készült volna. Ügy érezzük, kevés az egyéni hangvétel, több az egyénieskedő, viszont vannak verssorok, amelyek nagyon ismerősnek tűnnek, szinte megütik fülünket olvasás közben: hopp, én ezt már hallottam valahol! De vegyük szépen sorra mindet. Csontos Vilmos kedves, a gyermekeknek könynyen érthető és fülbemászó versekkel szerepel a kötetben. A Kurta mese címűben van lendület, a Cirmos elcsípi a diódézsmáló egérúrfit. Második versében a tavaszi mezsgyét dalolja meg, dó mintha kifogyott volna a lélegzete és nem tudta volna befejezni. Mintha az első versben ugráló Cirmos felemésztette volna energiáját. A harmadik vers egy magányos, öreg fáról szól, megroskadt a lombja és megbénult a törzse... Ez az öregség hangja, amit nem avathat gyermekverssé az sem, ha ilyen kötetbe teszik. A magányos, megvénült fa szomorkás hangulatát már nem tudja feloldani a zöld pázsit látványa sem. A gyermek tavasz várása nem mélabús, mert ó a télben is örömét leli. Dénes György négy gyermekverséből a negyedik mondható a legjobbnak. Az elsőben érződik az ismert gyermekversikék hatása, például: hunyd be szemed, nyisd ki szád, teszek bele mandulát Azt hiszem, ez a két sor mindenkinek ismerős, én is még gyermekkoromban tanultam. És Dénes György az újrafelfedezés örömével háromszor is ellsmétli a tizenkét soros versben. A fázós madarakról Irt vers hangja — s ez nem baj, mert valóban megfogja a gyermekszíveket, — kicsit agitáló, mintha a tanító intene: gyerekek, holnapra mindenki csinál egy madárházat! A negyedik versében találni meg a jó gyerekvers alaphangját. Valóban „fut a vonat“ és a vers ritmusa Is gyors, mintha csak a vonatkerekek csattognának. Gyurcsó István első versében az ész szalad a bunkó elől, szerencsére az üldöző orra bukik és nevethet a dongó... De miért nem az ész? Talán mert a bunkóval nem az ész, hanem a dongó rímel? Az Örafű c. versben is találkozunk régi Ismerőssel: Egy-kettő-három, a rétet járom. Harmadik verse jól indult, kár, hogy a benne szereplő róka először belefullad a hóba, és azután kezdi legelni a megfagyott füvet. A Galiba — taliga c. versét a gyermekek bizonyára megszeretik, megtanulják, s talán még el is gondolkodnak telette. Kovács István Csali versikéje a legjobbak közé tartozik. A Hóvirág a befejezetlenség érzetét keltL Monoszlóy Dezső első Anti-meséje jó, szellemes ... Olyan, amilyen a másik kettő is lehetett volna, de nem lett. A második logikátlan logikája távol áll a gyermek-logikától, a harmadik pedig egy régi-régi találós kérdésen alapuló, szójáték. A Csintalandi helyes és ötletes, és a kötet címadó verse is sikerült. De itt ismét egy régi ismerős: „.. .de mire a tea kész lett, eltörött a teakészlet“, s ez Monoszlóy átköltésében „ ... míg Jiordta a virágmézet, összetört a sziromkészlet“. Petrik József Éhes madara, és az Őszi szél c. versikéje nem rossz, s bár sok újat nem mond, de legalább könnyen tanulható és érthető mindkettő. A Fababájára viszont örömmel mondhatjuk: végre egy igazán jó vers! Az óvodában a kicsinyek bizonyára örülnek majd, ha ennek a versnek a szavalása közben kis kezükkel szétszedik a titokrejtő fababát. Rényi Magda két verse után feltesszük a kérdést, miért nem szerepel ebben a kötetben több verssel? Ismeri a gyermekvers minden csínjátbínját. Érdemes volna új, önálló kötettel jelentkeznie. Tóth Elemér kilenc gyermekverse az, ami leginkább eltér a szokványostól, a régitől. Újat akar, és ezért hibázik ugyan itt-ott, de mégis ráhibázik. Űj témát keres, új kifejezési módot, és nem kopíroz. Azaz, egyszer mégis: .......Kotkodács, minden napra egy tojás ...“ Kár lenne, ha felhagyna a gyermekversek írásával. Végül megállapíthatjuk, a kötetet mindenképpen jó volt kiadni, erőpróbának bizonyult, bemutatkozás volt, és tudjuk, ezen a téren kitől-mit vár- . hatunk. A kötet költői is rádöbbenhetnek arra, hogy nem is olyan könnyű jó gyermekverset írni, meg a szerkesztők is, hogy íratni és megszerkeszteni egy jó gyermekvers-kötetet, igen komoly feladat. Nem elég az, ha a gyermek szajkó módra bevág egy szöveget, amit nem ért és még nem is érthat meg, mert nem szajkók és papagájok nevelése a céljuk. A gyermekvers csak akkor válik közkincsé, ha a gyerekek valóban szívesen tanulják, megértik, élvezik, és még felnőtt korukban is visszaemlékeznek rá. Amit egyik napról a másikra megtanulnak ugyan, de ugyanilyen gyorsan el is felejtenek, az a gyermekvers megbukott a vizsgán, kiesett. Hogy ebből a kötetből hány vers él tovább, azt ma még nehezen jósolhatnánk meg, de ha csak tizenöthúsz versikét szívesen megtanulnak gyermekeink, akkor már elégedettek lehetünk. Végül valamit a könyv külalakjáról. Ilyen von zó, tetszetős külsővel gyermekkönyvünk még nem jelent meg. Kis Sándor illusztrációi ötletesek, a gyermeki fantáziát magukkal ragadók, Ízlésesek, modernek. Az illusztráció a gyermekkönyv szerves része, néha ezen állhat, vagy bukhat a könyv sorsa. Ebben az esetben az illusztrátort csupán di csérő szó illetheti. aa ORDÚDY KATALIN 14
